Magyarország Beregszászi Konzulátusa a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezettel közös szervezésben a hagyományoknak megfelelően idén is méltóképpen emlékezett meg Beregszász 1944. október 9-i bombázásának áldozatairól. Mint ismeretes, 1944. október 9-én a szovjet légierő két hullámban bombázta a beregszászi vasútállomást.
Az alkalom a beregszászi temető honvéd-parcellájánál kezdődött, ahol a résztvevőket Fülöp Andrea konzul köszöntötte.
Gyebnár István, a külképviselet ideiglenes ügyvivője beszédében kifejtette, a mai megemlékezés a hazájuk védelmében, harci cselekményekben hősi halált halt honvédjeink, a beregszászi vasútállomáson tartózkodó sebesültszállító szerelvényben halálukat lelt honvéd mártírjaink, illetve a városban a szovjet harcirepülők által lebombázott és legéppuskázott polgári áldozatok emléke előtti főhajtásunkat juttatják kifejezésre.
– A szovjet hadsereg által elkövetett támadásról, s annak áldozatairól sokáig nem volt ildomos beszélni, különös tekintettel a polgári áldozatokról. Ezért hosszú ideig feledésbe merültek ezek, a római katolikus temetőben lévő honvédsírok is, amelyek alatt a légitámadás katonai áldozatai nyugszanak, s amelyek előtt most emlékezünk – jegyezte meg a diplomata, majd hozzátette, sajnálatos, hogy Ukrajnában ma is háború dúl, ami hatalmas szenvedést okoz a civil lakosságnak, pusztítást az országban, katonák és civilek veszítik életüket, emberek válnak otthontalanná. Kihangsúlyozta, Magyarország abban érdekelt, hogy keleti szomszédságában stabil, gazdaságilag fejlődő, demokratikus ország legyen.
Molnár D. Erzsébet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Történelem és Társadalomtudományi tanszékének docense emlékeztetett, Beregszászt 1944. október 9-én érte el a második világháború, annak minden borzalmával együtt.
– Az emberek azon a napon is élték a mindennapi életüket a háború árnyékában, a vonatállomásnál többen várakoztak a Bátyú irányába közlekedő járatra. Senki nem figyelt fel az időközben megszólaló szirénákra, mert az megszokottá vált. De a délutáni órákban szovjet repülőgépek lepték el Beregszász légterét, és elkezdték bombázni a vasútállomást. Az volt ugyanis a céljuk, hogy szőnyegbombázás keretében ellehetetlenítsék a fő vasúti és közlekedési csomópontokat. Sajnos ennek következtében több mint kétszázan vesztették életüket, honvédek és civilek egyaránt – szögezte le a történész. Hozzátette, három és fél évvel ezelőtt mi sem gondoltuk, hogy kitörhet egy olyan háborús konfliktus, aminek mi is a részesei vagyunk, ezért fontos, hogy megtanuljuk értékelni a békét, s minden körülmény között a leghatározottabban állást foglaljunk a béke mellett, a háború, az erőszak és az agresszió ellen.
Az alkalmon a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum tizedikes diákjai versekkel emlékeztek meg az 1944-es áldozatokról, a történelmi egyházak képviselői, Margitics János református lelkész és Marosi István görögkatolikus áldozópap imádkoztak az elhunytak lelki üdvéért.
A beregszászi vasútállomás melletti emléktáblánál Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem (RE) elnöke osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel. Mint mondta, 2014-ben emlékeztető, felkiáltó jelként helyezték el az emléktáblát a vasútállomás épületén.
– Történelmünk egyik fontos tanulsága, hogy nem lehet, vagy nagyon nehéz a háborúból kimaradni. Nem gondoltuk, hogy a felkiáltó jelet sokan nem veszik komolyan, és tíz év elteltével mi is háborús helyzetbe keveredünk. Párhuzam van az 1944-ben élő és a most élő emberek között, hiszen a háború tőlünk nagyon messze van, ezért sokszor mi is úgy érezzük, hogy minket nem érhet el. Most arra kell gondolnunk, hogy a 250 beregszászi civil, az ő utódaik hiányoznak a városból. A tény, hogy az ő gyermekeikkel, unokáikkal nem tudunk megismerkedni, arra kell, hogy emlékeztessen minket, hogy a háború milyen veszélyes, annak ellenére, hogy hála Istennek ez a terület egyelőre nem harci cselekmények színhelye. A legnagyobb érték a béke, s mindenkinek a maga helyén kell mindent megtennie, hogy minél hamarabb béke legyen, hogy végre nyugodtan élhessünk, tehessük a dolgunkat – hangsúlyozta a RE elnöke.
– Véleményem szerint ahhoz, hogy pontosan be tudjuk azonosítani, hogy mi a béke, történelemkönyvekből, elbeszélésekből, filmekből kell ismernünk, hogy mi a háború. Sokan nem gondoltuk volna, hogy személyes tapasztalatból is meg tudjuk határozni, hogy mit jelent a háború – emelte ki Babják Zoltán. – Ezek az utcák és falak át vannak itatva a háború által kisugárzó félelemmel. Ezért bármekkora távolságra is vannak tőlünk a harci események, körültekintően, okosan, felnőttként kell kezelnünk minden légiriadót, mint ahogy a felmenőink is megpróbálták ezt tenni, de sajnos nagy baj lett a vége: 250 beregszászi hunyt el. Úgy vélem, hogy közösen, egymás kezét fogva, felnőttek és fiatalok, diákok és munkavállalók, meg kell tennünk mindent azért, hogy ezen a földön semmiképpen ne legyen civil áldozata a jelenlegi háborúnak, hogy legyen végre béke – tette hozzá a Beregszászi kistérség polgármestere.
A résztvevők mindkét helyszínen elhelyezték a megemlékezés virágait, koszorúit.
Forrás: KISZó
The post Az 1944-es beregszászi bombázás áldozataira emlékeztek Beregszászban appeared first on Külhoni Magyarok.
Forrás:kulhonimagyarok.hu
Tovább a cikkre »
