Szent Mihály-napján méltatták a helyszínen a Lemhény és Kézdialmás közötti magaslaton épült istenházát bemutató, lapunk két munkatársa, Bartos Lóránt és Iochom István által szerkesztett, A Szent Mihály-hegyi templom című könyvet, melyet Kovászna Megye Tanácsának Háromszék Vármegye Kiadója jelentetett meg a napokban. Mai Történelmünk rovatunkban ebből közlünk a templom történetét és látnivalóit ismertető részleteket.
A templom története
A Háromszéki-medence északkeleti részén, Lemhény és Almás falu között emelkedik egy domb, amelyet a helyiek Szent Mihály-hegyének neveznek. Bár magassága alapján inkább dombnak számítana, a köznyelv következetesen „hegyként” emlegeti. E magaslat tetején áll az a vártemplom, amelynek védőszentje Szent Mihály arkangyal, s így nemcsak a templom, hanem maga a hegy is róla kapta a nevét.
A templom eredetével kapcsolatban két monda is fennmaradt, mindkettő szájhagyomány útján terjedt, s változataik attól is függnek, hogy lemhényi vagy almási elbeszélőtől halljuk őket. Az egyik szerint a templomot eredetileg Lemhény északnyugati részén kezdték el építeni, de az angyalok éjszakánként az alapköveket áthordták a hegy tetejére – mintegy isteni útmutatásként, hogy az épület méltóbb helyre kerüljön. A másik monda szerint Lemhény és Almás lakói közösen határozták el a templom felépítését, de nem tudtak megegyezni annak helyszínéről. Végül úgy döntöttek, hogy a kutyák döntsenek az ügyben: az almásiak lemhényi kutyát visznek Almásra, a lemhényiek almásit Lemhénybe, ugyanabban az időpontban szabadon engedik, és ahol a két állat találkozik, ott épül fel aztán a templom. Az almásiak szerint ők jól megetették a lemhényi kutyát, ezért az lassabban ballagott haza, a másik kutya viszont éhes volt, így sietett, ezért Almáshoz közelebb találkoztak. A lemhényi változat szerint viszont az almásiak fondorlatosan eltörték a lemhényi kutya lábát, hogy az biztosan ne érjen időben haza. Akárhogy is történt, a mondák egy régi közmondást is magyaráznak: Eltolták, mint az almásiak a templomot. Egy harmadik, írásos változatot is ismerünk: Mike Simon 1864-es feljegyzése alapján a 15. század végén, „amikor a népesség növekedett és Almás, valamint Bereck (akkor még falu, ma város) templom és pap nélkül maradt, Lemhény lett a legalkalmasabb hely új templom építésére. A Milkoviai püspök – Mihály – 1471-ben utasítást adott az építkezésre. Az első alapköveket Lemhény határában, Csomortáni László birtokának szélén tették le, ám Almás lakói inkább egy közeli, pogány pap után Baksa-hegynek nevezett magaslatra szerették volna az új templomot. Egy éjjel – a legendák szerint – fehér inges emberek angyalnak öltöztetve áthordták a felrakott köveket a Baksa-hegyre, azt híresztelve, hogy ott a föld mélyén Jordán vizének egy ága csörgedez, amit csak tiszta lelkű emberek hallhatnak. A nép hitte, amit hallott, és beleegyezett: a templom a hegy tetejére került. A templom építése a feljegyzések szerint 1475 és 1490 között zajlott. Ma Szent Mihály-hegyként ismerjük a helyet, környékét pedig Templomhatárnak nevezik.”
A templom köré a két falu temetője települt. A legrégebbi síremlék 1514-ből való, s N. és F. Miháltsa Pétert rejti, akinek családja – Dénes László szerint – moldvai fejedelmi eredetű. A templom eredeti, gótikus arányai még felismerhetők, bár a 18. századi barokk átalakítás több részletet elfedett. A nyugati és déli oldalon portikuszokat építettek, az ablakokat félkörívesre alakították, és valószínűleg ekkor cserélték le a hajó boltozatát is a ma is látható stukkódíszes dongaboltozatra. A gótikus részletek azonban – például a vízvetők és támpillérek – még mindig jól kivehetők. A templom elődje feltehetően egy román stílusú épület lehetett, amelynek létezését a pápai tizedjegyzékek is alátámasztják. A templom késő gótikus átépítését valószínűleg 1510-ben fejezték be. A ma különálló harangtorony építési technikája arra utal, hogy az is ekkoriban készült, és eredetileg kaputoronyként szolgált a temetőhöz vezető bejáratnál. A templom 1777-ben jelentős barokk átalakításon esett át. A belső tér stukkódíszítésein Szent György, Szent Mihály és a Szentháromság jelenik meg. A főoltár Szent Mihály arkangyalt ábrázoló festménye kiemelkedő műalkotás, ahogyan a copf stílusú mellékoltárok is, amelyeket Jézus és Mária szívének szenteltek. A szószék mellvédjén Kálvária-jelenet, az orgonakarzaton pedig Szent Cecília stukkófigurája látható. A templom egyik legrégibb kincse egy középkori, homokkőből faragott keresztelőmedence.
A templom körül magasodó várfal belső oldaláról 3–3,5, külső oldaláról 4 méter magas és 80 cm vastag. A falakat kulcslyuk formájú lőrések törik át. A déli védőtorony közelében egyes lőrések belső fülkéjébe lépcsős emelvény is került a fegyverek letámasztásához. A fal kívülről támpillérekkel megerősített, a peremét háromsoros cseréptető védi. A lőrések formája és a fal szerkezete alapján a védőfal építése leginkább a 17. századra tehető. E korszak pontosabb datálása és a korábbi állapotok feltárása csak régészeti kutatással lehetséges. A tornyot 1777-ben oromfallal egészítették ki. A harangablakos felső rész korát illetően nincs egyértelmű adat; lehet, hogy csak később épült rá. A torony javítását 1907-ben végezték, de más kisebb munkák is történhettek előtte. Háromszék földrengései – különösen az 1802-es és 1838-as – sok templomerődben okoztak károkat, így feltételezhető, hogy a Szent Mihály-hegyi templom is megsérült, és javításra szorult még 1907 előtt.
A templom tornyában három harang van, amelyek mindkét falu híveit egybegyűjtik. Az egyik, a legrégibb, 1697-ből való. Gábor Áron 1848-ban, a harangrekvirálások idején megkímélte, és ma is működik. Körirata: „O Rex glorie Jesu Christe veni eum eterna pace cura me Lemhenyense.” Oldalán a H. L. 1697 monogram olvasható – a brassói harangöntő Lampen Henrik nevének kezdőbetűi.
Ezt a harangot Szűz Mária tiszteletére öntötték, és a „Rákóczi-harang” néven is ismerik. A másik két harangot 1916. augusztus 10-én vitték el háborús célokra, helyettük 1929-ben újakat öntettek a lemhényi és kézdialmási hívek Kauntz Frigyes nagyszebeni harangöntödéjében.
A nagyharang Szent Mihály arkangyal tiszteletére készült, súlya egy tonna. A kisebbik, amelyet a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére ajánlottak fel, 600 kilogramm súlyú.
A Szent Mihály-hegyi templom
Régészeti ásatások
Írott krónikák nem említik, hogy a hasonló nevű dombtetőn trónoló barokk együttes helyén régebb templom állott volna, csupán a hagyományban maradt fenn emléke. A műemlékegyüttest alaposan megviselték az elmúlt évtizedek, az ásatásokat megelőző javítások befejezésekor az eredményekről a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum régésze, Bordi Zsigmond Loránd számolt be a Háromszék 2011. október 29-i számában. „Az 1332-es pápai tizedjegyzékben Lemhényben már említenek egy plébánost, tehát templomnak kellett lennie. Kiderült, hogy igenis, állt itt régebb is templom, mégpedig a mostaninál nagyobb, nyugati irányban legalább 80 cm-rel hosszabb. Klasszikus korai települési stílusban épült, keletelt templomról van szó. Több alkalommal újjáépítették az idők folyamán úgy, hogy szinte mindig visszabontották az alapokig. Háromszor különböző boltozattal látták el. Találtunk egy viszonylag korai gótikus kőboltozatot, előkerült egy 16. századi téglaboltozatnak a maradványa, és jelenleg látható a késő barokk boltozat, amelynek kora a 18. század közepére-végére tehető. Nem hinném, hogy a 14. század eleje előtt lett volna e helyen templom. Jövőben a templombelső feltárásával folytatjuk a munkát. Az eddigiekhez a lemhényi és a kézdialmási plébánia nyújtott segítséget. A kutatás két hétig tartott” – nyilatkozta az ásatások vezetője.
Cserei Lázár megyebíró hozzáfűzte: „A magam részéről örvendek, hogy részt vehettem a régész úr mellett ebben a munkálatban, mert gyerekkorom óta érdekeltek a templomnak a rejtélyei.” A megyebíró a feltárásnál, javításnál dolgozó almásiak közül megemlítette Kelemen Antal egyházi alkalmazott, Kelemen Sándor egyháztanácsos, Kádár András volt gondnok és ifj. Molnár Sándor nevét. Bardócz Barna, a lemhényi gondnok is több segítségre számított, lelki melléállást várt falusfeleitől, a község vezetőségétől, és sorolta a lemhényi munkások nevét: Kovács József, György Ferenc, Veress György, Sós Csaba, Imreh Gábor, Zsigmond Zoltán, Német László. „Olyankor is dolgoztunk, amikor porozott és fújt a Nemere, jól fogott ekkor egy kis lélekmelegítő itóka – mondták a gondnokok –, segítettek ebben a kereskedelmiek és a helyi egyéni adományozók.”
A felújított templom főbb látnivalói
A várfal északi és déli oldalán egy-egy félkör alakú, többszintes védőbástya áll. Homlokfaluk karéjos kiképzésű, s rajtuk csigavonalas voluta és szoborfülkék vannak. Az ősi templom körül nem volt várfal, annak építését a szakmabeliek a 17. század elejére (1607) teszik. A bástyát 1770-ben építtette a lemhényi Sigmond család. A legutóbbi felújítás után a „Sigmond család 1770” feliratot nem írták vissza a bástya homlokzatára. Az udvar felőli részről szabályos közönként, alacsonyan elhelyezett lőrések nyílnak, szemöldökköves fülkéjük 60×55 centiméter. Az alsó részen lévő kissé szélesebb nyílású, 5×50 centiméteres rések fordított kulcslyuk formájúak. A lőrések nagyobb részt egyenes irányúak, de van közöttük néhány oldalirányú is.
A mai templomhajó és a szentély boltozata félköríves hevederekkel tagolt, fiókos dongaboltozat. Magyarország kormányának köszönhetően új kőoltár is készült, ez a kézdiszentléleki Bartalis Barna és Bartalis Lajos kőfaragó alkotása. Az oltárba Szent Kelemen és Szent Adalbert ereklyéi kerültek. A főoltár képét a századfordulón kicserélték, és a mai napig a Szentkereszty Stephanie bárónő által adományozott, Guido Reni (1575–1642) olasz festő munkája alapján 1899-ben készített Szent Mihály arkangyal című festmény díszíti. Kopt stílusú mellékoltárai Jézus és Mária szíve tiszteletére emeltettek. Díszes, koronás szószékének mellvédje többek között a Kálváriát örökíti meg. A második vatikáni zsinat után nem használják, helyette az ambó (a felolvasók emelvénye) van.
A védőfallal körülvett templom elődje egy román stílusú épület lehetett, melyet aztán a háromszéki késő gótika stílusában, a 16. század elején (ezt jelölheti a diadalíven levő 1510-es évszám), majd 1777-ben barokk stílusban átalakítottak. A felújítás során előkerült a két angyal hangszeréből hirdetett üzenet: Surgite mortui – (ébredjetek, keljetek halottak) és Venite adjudicio (gyertek az ítéletre).
A templom oltárai
A felújításnak köszönhetően a régi, eredeti szentelési keresztek is „előkerültek”. A szentély jobb oldalán, az első oszlopon látható az eredeti, erről mintázták a többit.
A stukkódíszítésekben Szent Györgyöt, Szent Mihályt, a Szentháromságot, a szentélyben Szent Józsefet, Alexandriai Szent Katalint és a Szentháromságot ábrázoló fiókos dongaboltozatú, gazdag stukkódíszítés látható. A felújítás során előkerült nevek a támogatókat, adakozókat jelentik. A templom új monstranciája a legújabb kegytárgy Kézdi-Orbaiszéken, a felszentelési ünnepség során került a templomba.
A nyolcregiszteres, mechanikus rendszerű orgona Angster József és Fia hangszergyárában készült 1899-ben Pécsett, 2021-ben teljesen megújult a székelyudvarhelyi Pap Zoltán orgonaépítő műhelyében. 2023. november 4-én, a templom újraszentelésekor orgonahangversenyt szolgáltatott a hangszer felújítását végző orgonaépítő mester fia, Pap Attila orgonaművész. Orgonakarzatának előkéjén Szent Cecília stukkófigurája látható.
A várkertszerű bejárat a templomtól külön épült harangtorony alatt nyílik, melynek hagymakupolás barokk sisakja a vár bejáratát védte; ez egy régebbi, ún. kaputorony volt.
A régi toronyból megmaradt keresztmaradvány és a két szellőző, melyet a II. világháborúban összelövöldöztek, ugyancsak a bástyában látható.
Az egyik bástyában állították ki az ősi templom boltozatából megmaradt téglamaradványokat, díszeket. A kőből készült régi keresztelőmedence készítési éve ismeretlen.
A templom körüli temető
A temetőtérképet és a temető felmérését a zabolai Hegyeli Zsolt készítette, illetve végezte el 2019-ben. Az általa elvégzett felmérések szerint a Szent Mihály-hegyi temető összterülete egy hektár, négy, A, B, C és D parcellára osztva. Legnagyobb hossza 175 méter, a legnagyobb szélessége pedig 130 méter. Tengerszint feletti magassága 620–630 méter. A sírok többségében ÉK-DNY irányúak, a D parcellában levők pedig ÉNY-DK irányúak. 2019-ig a temetőben 663 sír volt, melyből olvashatatlan sírkő vagy névtelen sírhely 39 darab. Kripta egy van, márvány vagy beton sírhely 196, betonkeretes sírhely 217, üres sírhely 66. 1281 személy nevét sikerült kibetűzni, közülük 684 férfi, 597 nő.
A leggyakoribb családnevek: Kelemen (146), Fábián (98), Kovács (88), Bíró (66), Mátyás (49), Jakab (49), Gyergyai (49). A leggyakoribb keresztnevek az István, a Lajos, a Lázár, a József és a János, illetve a Mária, az Anna, a Rozália, az Amália és az Erzsébet.
A műemlék templomot körülölelő ősi temető legrégebbi sírköve 1514-ből maradt fenn. Az utolsó személyek, akiket ide temettek, Mihálcsa Mózes és neje, Mihálcsa Anna, akik 1963-ban, illetve 1987-ben hunytak el. A sírt unokáik, Fülöp Gizella és Fábián Helén gondozzák.
Az évszámos, angyalos diadalív
A Kelemenek kopjafája
Kelemen-találkozót tartottak 2012. szeptember elsején Kézdialmáson mintegy hetven Kelemen leszármazott részvételével. Magyarországról és Ciprusból is voltak Kelemenek.
Az első összejövetelt 1979-ben rendezték, és azóta rendszeresen találkoznak, az utóbbi időben négyévente. A 2008-as találkozó emlékére a Szent Mihály-hegyi temetőben kopjafát állítottak. Készítette vitéz Kelemen Dénes ny. kézdialmási tanító, aki a találkozó fő szervezője is volt dr. Kelemen Andrással, a kézdivásárhelyi kórház akkori főigazgatójával együtt. Szeptember elsején a nemzetség tagjai a Szent Mihály-hegyi műemlék templomban, a Kopácsi Ferenc akkori kézdialmási plébános által celebrált ünnepi szentmisén vettek részt, majd virágot helyeztek el a Kelemen-elődök sírjaira. A találkozó a kézdialmási ősi portán ért véget, a 169. szám alatt, ahol a kilencszázas évek elején tizenöt Kelemen-utód született.
Dr. Kelemen Frigyes sírja
Kelemen Frigyes 1924. szeptember 8-án született Kézdialmáson. (Sírkövén tévesen szerepel az 1928-as év). Elemi iskoláit szülőfalujában végezte Papp István diákjaként. 1945-ben érettségizett a kantai gimnáziumban. Egyetemi tanulmányait a Bolyai Tudományegyetem fizika karán végezte 1950-ben, majd itt tanársegéd, 1958-tól lektor, 1967-től haláláig a mechanika és a hőtan magyar nyelvű előadója. 1963-ban doktorrá avatták, doktori címét a jászvásári tudományegyetemen működő Ştefan Procopiu akadémikus irányítása alatt szerezte meg. Doktori disszertációját a motoelektromos jelenség hőmérsékleti változásáról írta meg. Nyolc nyelvet beszélt. 1972-től két évig az algériai Oranban francia nyelven fizikát tanított. Fő műve: Hőtan, molekuláris fizika, termodinamika (egyetemi jegyzet, Kolozsvár, 1977). 1979. június 6-án halt meg tüdőrákban. Utolsó kívánsága az volt, hogy testét szülőfalujába helyezzék örök nyugalomra. Diákjai a kolozsvári Egyetem Házától egészen a Szent Mihály-hegyi temetőig kísérték. Az elhunyta után állított sírkövet, amelyiken csak az ő neve szerepelt, a család nemrég újra cserélte, amelyikre már Egyed András és Kelemen Mária nevét is rávésték.
Luka László sírja
Luka László egykori pénzügyminiszter (1947–1952) neve is szerepel a márványtáblán, de az ő hamvai nem kerültek ide. Fényképes sírkövén halálának éve tévesen 1965-ként szerepel, de valójában 1963-ban halt meg a nagyenyedi börtönben. Ugyanide van eltemetve első felesége, Lukáné Papp Rozália (1900–1943), valamint Tóth Géza és neje, Bíró Emília is. Tóth Géza, a Magyar Népi Szövetség országgyűlési képviselője is volt 1946–1952 között. Luka László urnáját Bukarestben élő egyik fogadott fia, Vasile őrzi. Ebben a családi sírban nyugszik még Tóth Mihály (1866–1954), neje, Bálinth Rozália (1873–1907) és leányuk, Serényi Amália (1872–1962).
Bartos Lóránt – Iochom István
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
