Mérlegen a csehszlovákiai magyar parlamenti képviselet Lakatos Krisztina2025. 10. 05., v – 20:47
Változó rendszerek ide vagy oda: egy számottevő etnikai kisebbség politikai szerepe önmagában is beszédes, de egyben messze túlmutat a saját határain. Még ha ez nem is evidens első pillantásra. Nem résztémáról van szó tehát, ha az ilyen csoportokat vizsgáljuk, hanem épp ellenkezőleg: sok szempontból magával a lényeggel foglalkozunk.
Popély Árpád és Simon Attila történész (mindketten a Fórum Kisebbségkutató Intézet és a Selye János Egyetem kutatói, oktatói) új könyve jó példa a fenti állítások bizonyítására. A csehszlovákiai parlamenti képviselet Csehszlovákiában című kötetben tárgyalt személyek politikai szerepvállalása Szent-Ivány Józseftől Fábry Istvánon át Zászlós Gáborig (de beszélhetnénk az „egyszerűbb” figurákról, például a kommunista éra „traktorista képviselőiről”) egyfajta leképezése az adott kornak.
A kötet felépítése a történeti időrendre, illetve az abba ágyazódó államformákra, politikai rendszerekre épül. A törzsszöveg három fő fejezetre tagolódik Csehszlovákia színeváltozásaihoz igazodva. A masaryki republika után az államszocialista éra, végül pedig a közös állam 1989 utáni rövid időszaka, tulajdonképpeni hattyúdala következik. Noha a témának bizonyosan számos feltáratlan mélysége van még, a bevezető fejezeteket és az életrajzokat összeolvasva meglepően jól meg lehet ragadni az egyes politikai rendszerek történeti karakterét – és azt, hogy milyen fajsúlyú szerepet (elárulhatjuk: általában kevésbé számottevőt) játszottak benne a csehszlovákiai magyar kisebbség tagjai, akár az első köztársaság káosztól sem mentes létrejöttéről, belső problémáiról, akár a sztálinista hatalomátvételről, majd az államszocialista rendszer konszolidációjáról legyen is szó.
A témában viszonylag jól eligazodhatnak az olvasók, a szerzők ugyanis mindhárom politikai rendszert egy-egy bevezető fejezettel ismertetik. Ezek a szövegrészek egyfajta politikatörténeti gyorstalpalót jelentenek: a magyar parlamenti képviselet jellemzői mellett megismerhetjük az adott kor parlamentarizmusát is, annak változó külső és belső adottságaival együtt.
Összesen egyébként 246 képviselőről, valamint szenátorról van szó. Különösen soknak tűnik a pártállami korszak magyar képviselőinek a száma, amikor is 134-an ülhettek be a parlamenti széksorokba – már csak azért is, mert ez az adat homályos volt még néhány évvel ezelőtt is.
(Kétséges, hogy lesz-e még valaha olyan 40 éves időszak, amikor hasonló számról beszélhetünk.) A történeti összegzéseket követik az életrajzok, ahol jól áttekinthetően, kiemelve szerepelnek a halálozási dátumok, a képviselői ciklusok. A szerzők igyekezetének köszönhetőn meglehetősen reprezentatív képválogatást is tartalmaz a kötet, legyen szó akár fényképekről, akár korabeli dokumentumokról. Vagyis – mind mennyiségében, mind minőségében – kifejezetten barátságos a monográfia vizuális oldala.
A mű kézikönyvjellege mellett messze nincs szó száraz lexikonszerűségről. A fejezetek egymástól függetlenül is olvashatóak, s ugyanez érvényes a képviselők életrajzára is. Megtalálásukat segíti a személynévmutató, míg a fejezeteken belül vezetéknév szerinti ábécésorrendben szerepelnek a biográfiák. A fontosabb alakoknál különféle megnyilvánulásaik (pl. beszédeik) kivonatai is szerepelnek. Bizonyos, hogy egy-egy életrajzot a későbbiekben (akár egy második kiadásban) tovább lehet majd bővíteni. Meglepőnek tűnhet, de a forrásadottságok tükrében nem rendkívüli, hogy egy-egy képviselő adatai hiányosak, így például van, akinek elhalálozásáról egyszerűen nincs adat.
Nem kell sokat töprengeni azon, hogy kiknek szól a könyv. Az egyszerű válasz ugyanis az, hogy mindenkinek. Már akit érdekel egy már nem létező állam, de még egy nagyon is meglevő etnikai kisebbség történeti háttere. És érdemes a jelenlegi szlovákiai magyar politikusoknak is kezükbe venniük a kötetet. Az elődök munkájának, sorsának megismerése lehet az egyik cél – de azt sem lehet kizárni, hogy egy-egy történeti következtetés ma is megszívlelendő. Vannak ugyanis korszakokon átívelő kihívások: ilyen a mindenkori kormányokhoz és egyáltalán, az államisághoz fűződő viszony, a kisebbség társadalmi sokszínűségének a kérdése, illetve ezzel szoros összefüggésben a konfliktuskezelés dilemmái.
Végezetül: a kötet erényei miatt érdemes lenne megfontolni egy majdani angol nyelvű kiadást is. A kelet-európai történelemmel és etnikumokkal foglalkozó kutatók, de akár laikus érdeklődők is érdekes betekintést nyerhetnének a 20. század sajátos aspektusaiba, amelyek sokkal több tanulsággal szolgálnak, mint amennyire felszínesen belegondolva számítani lehet.
Popély Árpád–Simon Attila: Magyar parlamenti képviselet Csehszlovákiában
Magyar nemzetiségi képviselők a prágai és a pozsonyi parlamentben 1918–1992
Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2024, 303 oldal
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
