Az Ars Sacra Fesztivál eseménysorához kapcsolódóan szeptember 21-én délután zenei áhítatot tartottak a budapest-zugligeti Szent Család-templomban. Az egyházközség kórusát Havas Katalin vezette, majd barokk orgonamuzsika szólt Nagy Ákos tolmácsolásában. A koncerten Ozsvári Csaba ötvösművész (1963–2009) alkotásairól készült fotókat vetítettek.
Az esemény Török Péter és Orsolya bevezetőjével kezdődött: Az Ars Sacra hét minden évben arra hivatott, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a szent művészet célja az embert Istenhez emelni. Isten az egyedül Szent. Egy emberről és a művészetről is csak akkor és annyiban állíthatjuk, hogy szent, ha Isten jelen van benne. Ozsvári Csaba nemcsak művelője, hanem befogadója is volt a Szentnek a művészetben. Így vallott erről: „A szabadidőmben, ami tényleg elég kevés van, mert hála Istennek sok munkám van, furcsa, de azt kell mondjam, hogy XVI. Benedek pápa írásait olvasom. Sokat írt a liturgia és a művészet kapcsolatáról. Mindenkinek ajánlom, nagyon hasznos és fontos olvasmányok. A másik, ami számomra létszükséglet, olyan, mint a levegő vagy a víz, az a zenehallgatás. Munka közben is, mivel egyedül vagyok a műhelyben, és vannak olyan részek a munkámban, amik nem hangosak, lehet zenét hallgatni. Fontos számomra a középkori és reneszánsz kórusmuzsika, de a korai barokk zeneszerzőitől is szívesen hallgatok. Nemcsak hallgatok, hanem erőt merítek ezekből a művekből.”
Ozsvári Csabát többször kérdezték magánbeszélgetésekben és riportokban arról, hogy mi a művészetnek és az ő művészetének célja. Miért költünk drága pénzt, időt egy-egy liturgikus tárgyra? Csaba sokat imádkozott és gondolkodott a válaszon. Mi értelme van annak, amire ő rátette az életét? Mire hívta őt Isten? Végül egy szentírási szakaszban foglalta össze a válaszát. Bethániában, Lázár, Mária és Márta házában történt, hogy Jézus lábát drága olajjal kente meg az egyik házigazda tisztelete, szeretete kifejezéséül. Felvetődött akkor is a kérdés: Nem pazarlás ez, mi értelme van ennek? Szüksége van erre Istennek?
Nem Istennek van erre szüksége, hanem nekünk.
Ezután jön egy kulcsmondat: És a ház megtelik a balzsam illatával – ez az ajándékozó, imádatot kifejező gesztus közösségi élménnyé, légkörteremtő erővé válik. Létünket és egész valónk legjavát szeretnénk Istennek ajándékozni. Ez a szent művészet célja és hatása.
Ozsvári Csaba szavaival: „Pál is nagyon szépen mondja, hogy Jézus Krisztus arcán felragyog az Isten dicsősége. Ő a láthatatlan Isten képmása. Valahol a művészet lehetőséget kap a megtestesülés által, hogy a láthatatlan titkokat mutassa meg. Különösen alkalmas erre a zene vagy a képzőművészet. Az én területem az ötvösművészet kicsit földhöz ragadtabb területe, de azért itt is nyílnak olyan ablakok, amikor az ember kikukkanthat önmagából egy nagyobb, magasabb rendű valóság felé. A zene még inkább ilyen. (…)
„Csabát nemcsak azért tiszteljük, mert nagy művész volt. Művei lelki naplóként a személyes hitéről és istenszeretetéről is tanúságot tesznek. Alázatos, hűséges, áldozatkész élete és halálának körülményei életpéldájára és életszentségére irányítják a figyelmünket. Mit akar Isten üzenni az életével és halálával? Csaba eszköz volt Isten kezében. Ha Isten akarja, akkor az oltárra emelve az egész Egyház számára bemutathatja őt, hogy rajta és alkotásain keresztül felemelje a tekintetünket és magához vonzzon minket” – hangzott el a zenei áhítat bevezetőjében
A koncert végén Depaula Flavio plébános méltatta Ozsvári Csaba ihletett és Istenre mutató életét és alkotásait: a keresztet, amely a budapesti pápai szentmisék dísze volt, és a díszes kelyhet, amelyeket elhelyezett az oltáron. Imádságra hívta a plébánia közösségét, hogy Ozsvári Csaba példáját követve hitvalló és elkötelezett életet élhessünk, majd áldást adott.
*
A Magyar Schönstatt Család és a Jeruzsálemi Szent Sír lovagrend kezdeményezi Ozsvári Csaba boldoggáavatási eljárását.
„Mennyei Atyánk, Te Ozsvári Csabát hitvalló és hűséges életében munkatársaddá fogadtad, amikor családapaként és egyházművészként a te eszközöd lehetett mások életében. Kérünk, hogy tanúságtétele által segíts bennünket az Egyház iránti szeretetben és hűségben! Indíts minket, hogy az Egyház papjait úgy segítsük szolgálatukban, hogy igazán szeretjük őket. Add, hogy példája és közbenjárása által a papok elmélyüljenek hivatásukban, a családapák megerősödjenek a családjuk iránti hűséges szeretetben, a művészek pedig az igazságot és az élet kiteljesedését szolgálják. Kérünk, mutasd meg, hogy szándékod-e Ozsvári Csabát a magyar egyház elé példaként állítani és az ő boldoggáavatási eljárását elindítani! Szűzanyánk, gondoskodj rólunk, és vezess minket!”
Forrás: Magyar Schönstatt Mozgalom
Fotó: Fábián Attila (Ozsvári Csaba portéja); Sóti István
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
