Gáza napjainkban a világ leginkább tragikus híreiben szerepel, portálunkon is rendszeresen írunk az itt élő palesztinok drámájáról, lefordítjuk olvasóink számára Gabreil Romanelli, a gázavárosi Szent Család-templom plébánosa nyilatkozatait. Most egy korábbi cikkünket osztjuk meg arról, milyen keresztény örökséget hordoz ez a terület.
Elfelejtjük, hogy Gáza valójában ősi város, az Egyiptomot és Szíriát összekötö Via Maris fontos pontja. Nem véletlenül ment itt keresztül Nagy Sándor és Napóleon is. Gáza soha nem volt a zarándoklatok elsődleges célpontja, pedig szent föld. Az Ószövetség huszonkét alkalommal tesz róla említést. A leghíresebb jelenet, ami Gázában történt, Sámsonról szól. Amikor Delila árulása, haja elvesztése után elerőtlenedik, a Bírák könyve elbeszélése szerint a filiszteusok templomában ezt kéri Sámson: „Haljak meg a filiszteusokkal együtt!” – mintha a mai Gáza végtelen fájdalmának megjövendölése lenne.
Az evangéliumokban nem szerepel Gáza neve, bár a helyi hagyomány szerint Mária és József megálltak itt a gyermek Jézussal Egyiptomból hazatérőben – a latin rítusú templomot éppen ezért a Szent Család-templomának nevezik. Fontos helyen idézi mégis az Újszövetség: az Apostolok cselekedetei nyolcadik fejezetében a Jeruzsálemből Gázába vezető úton találkozott Fülöp apostol egy etiópiai férfival, Kandákének, az etiópiai királyné magas rangú udvari tisztjével, elbeszélgetett vele, magyarázta neki a Szentírást, majd megkeresztelte.
A kereszténység történetében Gáza Hilárión remete nevével kapcsolódik össze. 291 körül született Thabathában, az ősi Gázától néhány kilométerre délre. Az egyiptomi Alexandriában tanult retorikát, amikor megtért. Ott hallott Remete Szent Antalról, a sivatagban élő szentről, a kereszténység első nagy remetéjéről. Két hónapig vele élt, majd visszament Gázába, ahol húsz évig élt remeteként, a város kikötőjének közelében. Csodákat tett, híre elterjedt az egész vidéken. Követőivel megalapították Umm el-’Amr kolostorát, amelynek romjai ma is láthatóak Gázában. Mivel a hely nem tartozik a Palesztin Nemzeti Hatóság fennhatósága alá, az UNESCO számára nehézséget okozott, hogy a világörökség részének nyilvánítsák. (Egy 2024. július 26-i döntéssel a kolostort felvették a világörökségi listára, és egyúttal a veszélyeztetett helyszínek közé is sorolták, sürgősségi eljárás keretében – a szerk.)
Hiláriónt a római katolikusok, a koptok és a keleti rítusú keresztény egyházak is tesztelik. A 4. században oly nagy hírnévnek örvendett, hogy Szent Jeromos megírta élettörténetét. Gáza másik szentje Szent Barzanufiusz, aki az 5. és a 6. század fordulóján élt remeteként (anakorétaként), teljes magányban. Fennmaradt 800 levele a keleti kereszténység fontos lelki olvasmánya.
Gáza híres püspöke volt Szent Porfíriusz a 4. és az 5. század fordulóján, huszonöt éven keresztül. Leromboltatta Marnasz templomát és keresztény bazilikát építtetett a helyére. Két évszázaddal később megérkeztek az arabok, akik átalakították a templomot, amely ma is a gázai nagymecset szerepét tölti be. Az ősi városrészben egy görög ortodox templom őrzi ma a püspök nevét – írta az olasz katolikus Avvenirén Giorgio Bernardelli.
Forrás: Avvenire
Fotó: Terrasanta.it; Unesco.org; Wikipedia
Magyar Kurír
(tzs)
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
