A Varsói Egyetem Lengyel Mediterrán Régészeti Központjának kutatói az egyiptomi Maryut-tó partján tárták fel egy késő ókori keresztény templom maradványait. A Szent Menasz-kegyhelyre vezető zarándokút mentén állt épület értékes forrás a korabeli vallási élet és az építészeti gyakorlat megismeréséhez – írta a Múlt-kor történelmi magazin az Antiquity folyóirat nyomán szeptember 26-án.
Egyiptomi feltárás a zarándokút mentén
Az Antiquity folyóiratban megjelent tanulmány szerint a Mariut-tó (Maryūṭ, Mariout) déli partján, az ókori Marea városában folytatott ásatások során egy kivételesen jól megőrzött keresztény templom maradványaira bukkantak. A Varsói Egyetem Régészeti Karához tartozó Lengyel Mediterrán Régészeti Központ 2021 és 2024 között végezte a feltárást. A város az Abu Menában álló Szent Menasz-kegyhelyre vezető zarándokút egyik fontos állomása volt.
Az épület szerkezete és díszítése
A kutatók egy L alakú, 10×27 méteres templomot tártak fel, amelyet mészkőtömbök alapjára emeltek. A falakat faragott mészkőből építették, mészhabarccsal rögzítették, majd gipszvakolattal fedték be. A padlók kőből készültek, néhol opus sectile technikával, intarziás motívumokkal díszítve. (Az opus sectile technikával nagyobb, szabálytalan vagy geometrikus formára vágott kő-, márvány- vagy üveglapokból készült a mozaik, amely festményszerűbb hatást kelt – a szerk.) A sarkokat félköríves támpillérek erősítették. A rétegek alatt korábbi építési fázisok nyomai is előkerültek.
A templom nem önálló épületként, hanem egy nagyobb komplexum részeként állt, amelyhez keresztelőkápolna is tartozott. A későbbi időszakokban újabb helyiségeket építettek hozzá, más helyiségeket átalakítottak. Ez arra utal, hogy a közösség igyekezett alkalmazkodni a változó szükségletekhez. A falazat minősége és a padlók gazdag díszítése egyértelműen a zarándokút jelentőségét tükrözi.
A zarándokok szolgálatában
A kisebb településekhez hasonlóan feltételezhetően Marea is fontos állomás volt a fáradt utazók számára. A templom és a hozzá kapcsolódó helyiségek egyszerre szolgáltak imádság, keresztelés, szállás és közösségi találkozók helyszíneként.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy további vizsgálatok szükségesek az épület teljes funkciójának és más közeli helyszínekkel való kapcsolatának megértéséhez. A felfedezett keresztény templom kulcsfontosságú forrás a késő ókori Egyiptom vallási gyakorlatának és az I. Justinianus (Kr. u. 527–565) idején elterjedt építési technikák tanulmányozásához.
Forrás és illusztráció: Múlt-kor történelmi magazin
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
