Tamašek Zoltán: „A szőlő is olyan, mint az ember: ha gyenge az immunrendszere, elviszi a betegség” Kuklis Katalin2025. 09. 29., h – 20:43
A szőlősgazdák az utóbbi években egyre gyakrabban szembesülnek a fitoplazmás fertőzéssel, amely sok esetben egész ültetvényeket pusztít el. Vannak, akik már kongatják a vészharangot, és arról beszélnek, hogy az egész európai szőlőállomány veszélyben van, csakúgy, mint a 19. századi szőlővész idején. Kétszáz éve a filoxéra, vagyis a szőlőgyökértetű szinte teljesen kipusztította a történelmi borvidékeket, most az amerikai kabóca okoz hatalmas fejtörést a szőlőtermesztőknek és a borászoknak. A probléma alattomos, mert még az ellenállónak hitt fajták is megfertőződhetnek, és a betegséget terjesztő kabóca ellen nehéz hatékony, hosszú távon is fenntartható megoldást találni – különösen a biotermelésben. Tamašek Zoltán növényvédelmi szakértőt és borászt kérdeztük arról, valóban reménytelen-e a helyzet, vagy van-e kiút a kabóca által terjesztett fertőzésből.
A fertőzés terjesztői tehát a kabócák. De minden kabóca veszélyes?
A fő terjesztő az amerikai szőlőkabóca, a Scaphoideus titanus. Nem mindegyik hordozza a kórt, de most óriási gradációban vannak, így akár tízből kilenc is lehet fertőző. A baj az, hogy a kifejlett egyedek több száz méterre is elviszik a kórokozót. Ezért fontos, hogy időben elkezdjük a védekezést ellenük.
A szőlősgazda hogyan veszi észre, hogy megjelent nála a fertőzés?
A piros fajtáknál – például a Dunaj vagy az Alibernet esetében – pirosodnak a tőkén a levelek, zöld, ruganyos állagú marad a szőlővessző, nem érik be, és télen egyszerűen szétfagy. A fehéreknél törékennyé, ropogóssá válik a levél, mintha élettelen lenne. A termés pedig töppedt, savanyú szemek formájában mutatkozik, vagy egész egyszerűen leszárad.
Ha ilyen fertőzött leveleket, ágakat látunk, mit tegyünk?
Ilyenkor a legegyszerűbb módszer, ha leszedjük az érintett hajtásokat és leveleket, különben a kórokozó továbbterjedhet. Minél több a fertőzött növény, annál nagyobb arányú lehet a további fertőzés.
A tőkét is ki kell vágni?
Természetesen azt is, de azzal várhatunk télig is. Az elsődleges, hogy a zöld, fertőzött ágakat eltávolítsuk.
Ebben a stádiumban már nincs menekvés?
Sajnos nincs. Ha a fitoplazma bent van a növényben, akkor nincs visszaút. Az a vessző nem fog megújulni, hiába várjuk.
Van, hogy az egész ültetvényt kivágják. Mikor kell ilyen drasztikus lépést tenni?
Ha harminc százalékot elér a fertőzöttség, ott már nincs esély az ültetvény megmentésére.
Ön is vágott már ki egész ültetvényt?
Tavaly a Dunaj szőlőültetvénytől kellett megválnunk. Azon a területen most éppen lóhere nő.
Minden szőlősgazdára ez vár, vagy van remény arra, hogy a fertőzés lecseng?
A kór több évtizede jelen van Európában, kisebb-nagyobb sikerrel védekeznek ellene. Nem szabad feladni a küzdelmet, de az adott területen fel kell mérni a helyzetet, hogy mit érdemes tenni még.
Lépjünk vissza oda, hogy még csupán néhány fertőzött tőkét találtunk, amelyeket sikeresen el is távolítottunk. De tudjuk, hogy a kór, illetve a kabóca a közelben van. Hogyan védekezzünk?
Az olaszok és franciák minden évben őszi és tavaszi lemosó permetezést végeznek, nálunk viszont sokan elfelejtik, vagy azért nem alkalmazzák, mert az általuk korábban használt szereket már betiltották, más lehetőségeket pedig nem keresnek. Pedig nagyon fontos a megelőző jellegű, lemosó permetezés. De persze nem mindegy, hogy mivel. A leghasználatosabbak a paraffinolajok, esetleg kénnel vagy Bora gombával fújhatjuk a szőlőt.
Vagyis a biopermet a megoldás?
A paraffinolajokat nemcsak a biotermelők használják, de minden olyan termelő is, aki szeretné elkerülni a kabóca áttelelését.
A lemosó permetezés után a továbbiakban hogyan tudunk védekezni a kór ellen?
Több szinten tudunk ekkor is védekezni. A kabóca a tojásokat a tőke héja alá rejti, ez a héjréteg pedig elég vastag, ezért a klasszikus permetek nem tudnak behatolni. Paraffinolajos-kénes permetet érdemes használni, ez kiszárítja a tojásokat, lezárja ezeket a rétegeket, és a kikelő lárvák jó eséllyel elpusztulnak. De kísérleteztünk egy gombafajtával is, amelyet a paraffinolajhoz kevertünk, ez a már említett Bora (Beauveria bassiana) gomba, amit tulajdonképpen biológiai fegyverként használunk. Behatol a kabócalárva testébe, és ott kifejlődve elpusztítja azt. De ugyanúgy hatékony ellenszer ez a pajzstetvek ellen is.
Mennyire működik ez a módszer?
Háromszori fújással akár 70-80 százalékkal javíthatunk a helyzeten. De itt még nem állunk meg. A virágzást megelőzően, vagyis nagyjából még június előtt erősítjük a növény ellenálló képességét. Olaszországban és Franciaországban kísérletek bizonyítják, hogy immunerősítéssel a szőlők 80%-a tünetmentesebb lett. Mi most az első évben próbáltuk ugyanezt, most, a szezon végén mondhatjuk, hogy sikeresen csökkent a fertőzött tőkék száma.
Az embereket érintő járványok esetében elmondhatjuk, hogy akinek gyenge az immunrendszere, az könnyebben megbetegszik. A szőlőnél is hasonló a helyzet?
Igen, nagyjából ugyanarról beszélünk. Egy jó kondícióban lévő szőlőtőke jobban ellenáll, de ha érzékeny fajtáról van szó, akkor a fertőzés gyorsan elkapja. Például a Dunaj vagy az Alibernet nagyon érzékeny, míg a Hibernalt rezisztensnek mondják, de mégis súlyosan tudja érinteni a betegség. Tehát hiába vannak kevésbé érzékeny fajták a lisztharmatra vagy a peronoszpórára, erős fertőzésnél azokat is elviszi a kór.
Hogyan lehet erősíteni a növény immunrendszerét?
Például szalicilsavval, ami fűzfakéreg-kivonat. Ezt permetezve a szőlő ellenállóbb lesz nemcsak a fitoplazma, hanem a peronoszpóra, a lisztharmat és a feketerothadás ellen is. Sokaknak a nitrogén jut eszükbe elsőként, mert ezt gyakran használják serkentőként a növénytermesztésben, pedig a nitrogéntrágyázás pont ellenkezőleg hat, vagyis gyengíti a növényt. Valóban nagyobbra nő, de sérülékenyebb lesz.
Mihez kezdjünk azokkal a kabócákkal, amelyek eddigi próbálkozásaink ellenére sem pusztultak el, és veszélyt jelentenek a még egészséges szőlőre?
Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a rovar ne érezze jól magát nálunk. A virágzás után a leveleket védjük. A paraffin-olaj-tartalmú permetek például megvastagítják a levél viaszrétegét, a mezei zsurlóból készített szilícium-kivonat pedig kristályos réteget képez a felső levélrétegben, így a kabóca nehezebben szúr bele. De a szőlő növekedése miatt folyamatosan kell ismételni ezeket az eljárásokat. A fiatal levelek és hajtások nem védettek, ezért az olajos permetezést hetente, tíznaponta érdemes alkalmazni. A növény immunrendszerének erősítése mellett ez a legfontosabb lépés.
Mennyi idő alatt látható ezeknek a módszereknek a hatása?
Ez nem egyik napról a másikra történik. A populáció csökkenése pár évig tarthat. Viszont a tünetek még fennmaradhatnak a szőlőben, hisz a lappangási idő 2-3 év is lehet. A kártevők száma jelentősen csökken, ha folyamatosan alkalmazzuk az összes módszert.
És a vegyszerek? Azokat mindenképpen kerülni kell?
A kémiai permetezést csak akkor alkalmazzuk, amikor a kártevők aktívak, és a természetes védekezés nem elég. Virágzás előtt, még a nem virulens egyedek ellen jó időzítésnek ígérkezik. A cél mindig az, hogy minimalizáljuk a vegyszerek használatát, mert az atkák, katicák és fátyolkák védik a szőlőt, és ha a vegyszeres kezeléssel őket is kipusztítjuk, további problémákkal fogunk szembesülni. Ha mégis úgy döntünk, a vegyszeres kezeléseket este végezzük el, hogy minél kevesebb hasznos rovart pusztítsunk el.
Észak-Amerikában őshonos kabóca. Európában először 1958-ban, Franciaországban találták meg, térségünkben nagyjából húsz éve van jelen.
A szőlőültetvényekben a kárt nem maga a kabóca, illetve annak lárvája okoz a szőlőlevelek szívogatásával, hanem az általa terjesztett Grapevine flavescence dorée, azaz a szőlő aranyszínű sárgaságát okozó baktérium, a fitoplazma. A fiatal lárvák a táplálkozás során már képesek felvenni a fitoplazmát a fertőzött növényekből, majd 4-5 hét eltelével már fertőzőképessé válnak, így terjesztve tovább a kórt az egészséges növényekre is. A fertőzött növények száma a kabócáknak köszönhetően évente a tízszeresére nőhet, a fogékonyabb fajták néhány év alatt elpusztulnak. A fitoplazma ellen nem áll rendelkezésre növényvédőszeres eljárás, az ellene való egyetlen védekezési mód a hordozó, azaz az amerikai kabóca elleni kezelések.
Gyakran látunk elhagyatott, nem megművelt szőlőültetvényeket, azokkal mi a helyzet?
Ha a szomszédban elhanyagolt szőlő van, vagy nő az ecetfa, iszalag, mogyoró – ezek mind menedéket adhatnak a kabócáknak. Onnan újra és újra átterjednek. Ideális esetben mindet ki kellene vágni.
Úgy tűnik, hatalmas munka vár mostanság a szőlősgazdákra.
A szőlő védelme komplex feladat. Egyetlen módszer nem elég. Fontos a növény immunrendszerének erősítése, a biológiai védekezés, a megfelelő olajok és szilícium alapú kezelések, valamint adott esetben a kémiai permetezések helyes időzítése. Jelen kell lenni, együtt kell élni a szőlővel. Csak így lehet hosszú távon fenntartható, egészséges szőlőt termelni.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
