A hősöket távcsővel kell nézni, nem mikroszkóppal.
Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere támogatja, hogy Navalnijról elnevezett sétány és állandó emlékmű létesüljön a Bajza utcai orosz nagykövetség közelében, ahol a 2024 februárjában meghalt Alekszej Navalnij orosz ellenzéki emlékét Magyar Fruzsina főszervező kezdeményezésére gyertyák, virágok és feliratok őrizték meg.
Ki volt Alekszej Navalnij? Miért fontos ő Karácsonynak, Magyar Fruzsinának és annak a néhány tucat támogatójuknak, akik minden Putyin-ellenes megmozduláson részt vesznek?
Navalnij tevékenysége, tragikus sorsa a magyar polgárok számára jószerint ismeretlen, más szóval: érdektelen. Csak a nyugati bekötöttségű, értsd: a progresszív liberálisok eltűnőben lévő politikai szereplői számára fontosok. Fontosak? Miért?
Navalnij a Putyint gyűlölők hőse, emlékének őrzőit Putyinellenességük vezérli, minden egyes gyertya és virágszál őt, a gyilkos Putyint veszi célba, neki akar kárt, vagy ha azt nem is, de legalábbis bosszúságot okozni.
A közkeletű progresszív liberális történetmesélés szerint ugyanis Navalnij volt Putyin legnagyobb ellenfele, legpotensebb kihívója, akit azért gyilkoltatott meg Putyin, hogy ne veszélyeztesse elnökké választását. Navalnij tehát mártír, egy jobb, Putyin-mentes Oroszország mártírja, akitől a KGB-s Putyin annyira rettegett, hogy inkább megölette, csak hogy ne kelljen vele a választási küzdelemben megmérkőznie.
Navalnij 2024 februári tragikus halála után nem telt el 24 óra és az akkor regnáló amerikai elnök, a már teljesen demens Joe Biden egyértelműen és határozottan gyilkosnak nevezte Putyint. Ezt követően a teljes nyugati propagandagépezet gátlás nélkül ismételte az ítéletet: Putyin meggyilkoltatta Navalnijt, a hőst, korrupcióellenes harc bátor katonáját, az orosz ellenzéki mozgalom vezetőjét. Az orosz progresszió mártírját.
Hónapokkal később kiderült, hogy Navalnij minden valószínűség szerint természetes halált halt, vagyis rossz egészségi állapota következtében hunyt el. Amikor már nem lehetett tovább ragaszkodni a gyilkos Putyin narratívához, akkor a demokrácia felkent bajnokai: az ukrán és a brit titkosszolgálat vezetői is lefaroltak a témáról.
Itt tartunk most.
De ki is volt az az Alekszej Navalnij (1976–2024), akinek Karácsony Gergely, aki senki másnak az emlékét nem tartja annyira megőrzésre méltónak, hogy szobrot állíttasson neki, annyira fontosnak tart? Miközben 2020 óta nem képes a második világháborúban megbecstelenített nők emlékművét elkészíttetni, pedig szorgalmasan dolgozik (?) rajta. (Van tehát remény!) Mi az az üzenet, amit ő és maroknyi híve Navalnij példájával akar továbbadni a budapestieknek?
Karácsony és a fejlett Nyugat oroszellenes, progresszív megmondói számára Navalnij Putyin ádáz ellensége majd mártírja, az emberi jogokért folytatott orosz ellenzéki harc hőse, a korrupció kérlelhetetlen leleplezője, majdnem azt mondtam, hogy egy orosz Hadházy. De ez nagyon tiszteletlen lenne, úgyhogy visszavonom. Navalnij nem csak a mi progresszívjeink, hanem az orosz liberális ellenzék, a moszkvai és nagyvárosi fiatalok és az értelmiség egy részének hőse, aki bátor, harcos, és megtestesíti a narodnyikoktól a bolsevikokig ívelő igazi orosz forradalmi hagyományt.
Az oroszok többsége számára ugyanakkor az általa képviselt nyugatosodás visszatérést jelent ahhoz a jelcini világhoz, amit a kilencvenes években megtapasztaltak és amire mélypontként tekintenek. Annak az évtizednek a káoszára, a gazdasági kifosztásra, az elszegényedésre, a létbizonytalanságra, a korrupció elviselhetetlenségére, a közbiztonság megroppanására és hazájuk megalázására.
Ezekben az években Navalnij többször megfordult az USA-ban. Akkoriban Borisz Nyemcov támogatója volt és vele együtt a nyugati modell kritikátlan átvételéért emelt szót. Nyemcov tagja volt Jelcin csodacsapatának, 1998–99-ben miniszterként a gazdaságpolitika egyik irányítója volt. A kétezres évektől ő volt a Putyin-ellenes ellenzék egyik vezetője. 2015. február 27-én Moszkvában a nyílt utcán merénylet áldozata lett. Navalnij hozzá csatlakozott, az ő politikai szövetségese lett.
A fiatal Navalnij Putyin megválasztása után a nyugati orientációt hirdető mérsékelt ellenzék emblematikus alakjává vált. Kritizálta a kormányt, jobb és működőbb megoldásokat ajánlott. Nézeteit erőteljes ukránellenesség színezte. Nasi (mi) nevű ukránellenes orosz nacionalista mozgalmat szervezett. Határozottan rasszista és homofób nézeteket vallott. De persze mindenki változhat. Hogy is tartja a mondás? Van az a pénz, amiért korpásodik a hajam.
Mára majdnem teljesen feledésbe merült, hogy egy időben az Amnesty International is kifogásolta Navalnij videóinak tartalmát, mert azok minősíthetetlenül beszéltek a migránsokról, videóiban sokakat le is köptek. Nem volt titok Navalnij szélsőséges homofóbiája sem. 2009-ben a melegeknek azt üzente, hogy az ő mozgalmának a tüntetésein csak elkülönülten vehetnek részt. Az LMBTQ-lobbi transzatlanti megerősödésével párhuzamosan, minden bizonnyal a támogatások gördülékenységének biztosítása érdekében, ezeken a véleményein finomított.
Navanij 2013-ban A jövő Oroszországa (Russia of the Future) pártja képviseletében részt vett a moszkvai polgármesterválasztáson, ahol a szavazatok 27%-át szerezte meg. A győztes 52%-ot kapott.
Ezt követően hangot és irányt váltott. A putyini rendszer kritikusából a rendszer ellenségévé vált, a rendszer gyűlöletével házalt, a rendszer megdöntését tűzte ki célul.
Fő fegyvere a korrupció elleni küzdelem lett. Korrupcióellenes Alapítványa élén mindenkit korrupcióval és luxizással (!) vádolt, aki gazdag lett. Nem csak a politikai, de a gazdasági és a média elit tagjai ellen is leleplező videókat gyártott, vagy gyártottak neki, mert egyesek szerint a filmeket külföldön, külföldiek készítették.
Forrás:latoszogblog.hu
Tovább a cikkre »
