Kincsesbánya a kutatók számára a Csíki Székely Múzeum régikönyvgyűjteménye, hiszen itt található Románia egyik legrangosabb ősnyomtatvány-állománya, továbbá számos ritka, egyedi dokumentumot is őriznek. A gyűjtemény érdekességeiről Kósa Béla muzeológust, a gyűjtemény kezelőjét kérdezte a Hargita Népe megyei lap munkatársa.
Megannyi ritka, sőt egyedi dokumentum található a Csíki Székely Múzeum régi-könyvgyűjteményében, amelyet többnyire tudományos kutatási céllal keresnek fel, hiszen törzsanyagának egy részét a csíksomlyói ferences rendház könyvtára képezi. Ennek különlegessége, hogy ez az egyetlen olyan középkori erdélyi katolikus egyházi könyvtár, amely túlélte a reformáció korát.
A törzsanyag másik része a csíkszeredai (volt csíksomlyói) katolikus gimnázium könyvtárának régi állományából áll. A gyűjtemény része továbbá a levéltári állomány, a töredékgyűjtemény, a csíksomlyói ferences könyvkötő műhely szerszámkészlete, valamint a plakát- és aprónyomtatványok állománya is. Ez összesen több mint 6500 kötet régikönyvet – amelyből közel 120 ősnyomtatvány –, valamint több mint 800 darab levéltári jellegű dokumentumot jelent, amely a két nagyobb részállományt képezi. A gyűjteményt évtizedekig Muckenhaupt Erzsébet muzeológus, könyvtörténész kezelte, jelenleg pedig Kósa Béla művészettörténész, muzeológus gondozza.
Rangos ősnyomtatvány-gyűjtemény
„A könyvnyomtatás első mintegy ötven évében, 1500. december 31-ig megjelent műveket nevezzük ősnyomtatványnak, latinul incunabulumnak. A múzeum tulajdonában lévő ősnyomtatványok a csíksomlyói ferencesek könyvtárából származnak, és intézményünket az ország rangos ősnyomtatvány-gyűjteményei közé emelik” – részletezi a gyűjtemény különlegességét Kósa Béla.
A legrégebbi kéziratos könyv a Tractatus virtutum című mű, amely skolasztikus értekezéseket tartalmaz, 1467-ben másolták egy moldvai katolikus kolostorban. A gyűjtemény 112 darab 15–17. századi magyarországi, erdélyi és magyar vonatkozású nyomtatvánnyal büszkélkedik, és tíz darab 16–17. századi unikumot őriz, vagyis olyan dokumentumot, amelyből mindössze egy példány ismert és található meg. A muzeológus példaként említi Cicero Heltainál nyomtatott családi leveleit (1581), egy latin–magyar nyelvű pálos szerzetesi szabályzat 1537-es velencei példányát és egy Csíksomlyón, a ferences nyomdában, 1699-ben megjelent ferences regulát. Továbbá, a kézirattár tartalmazza Kájoni János ferences tudós nemzetközileg is ismert zenei műveit – Sacri Concentus, Organo-Missale, Kájoni-kódex –, imádságoskönyvét – Hortulus Devotionis –, kalendáriumát és orgonafeliratát is.
Kincsesbánya a kutatóknak
De a kéziratok és a nyomtatványok nem csupán régiségük, tartalmuk vagy díszítésük miatt tarthatnak számot a kutatók érdeklődésére, véli a gyűjtemény kezelője, hanem egyedi sajátosságaik miatt is figyelemre méltóak. Egykori tulajdonosaik ugyanis bejegyzéseket hagytak a lapokon, ezáltal színes képet nyújtva a kor társadalmi és szellemi légköréről, egyben tükrözve a könyvek vándorútját olvasótól olvasóig.
Mivel az anyag rendkívül sokoldalú, így a kutatók témái is széles skálán mozognak. Intézményen belül az utóbbi időben töredékkutatás zajlott, amely Benedek Éva papírrestaurátor és Muckenhaupt Erzsébet könyvtörténész nevéhez fűződik. A töredékkutatás mellett a múzeumban fejedelemség kori oklevelek és peres jegyzőkönyvek feldolgozása zajlik, amely többszáz éves, kiolvashatatlannak tűnő kézírások megfejtését és digitális átírását jelenti.
A dokumentumok védelmében
Rendkívül kényes és sérülékeny anyagokról, papírról és bőrről van szó, ezért biztonságos helyen, ideális paraméterek – megfelelő hőmérséklet, páratartalom – között, savmentes dobozokban tárolják a dokumentumokat, rendszeresen ellenőrizve és portalanítva azokat. Ugyanakkor a kiadványokat és kéziratokat digitalizálják és böngészhető adatbázisokban közzéteszik, ezáltal könnyebben hozzáférhetőbbé válnak az érdeklődők számára, és ami fontosabb: így megelőzhető a kiadványok és kéziratok használat általi rongálódása.
A kutatók kiszolgálásán, a forrásanyag feldolgozásán és a gyűjteménykezelői tevékenységen kívül Kósa Béla feladata az adminisztratív munka elvégzése is, vagyis a hivatalos dokumentáció elkészítése. A muzeológus megjegyzi: a pálos szerzetesi szabályzat 1537-es velencei példánya nem nagyobb egy magyar kártyapaklinál, de külföldi kikölcsönzése nem járt kevesebb papírmunkával, mint egy infrastrukturális beruházás megvalósításával járó dokumentáció. Emellett épületkutatással is foglalkozik, hiszen művészettörténészként arra szakosodott, viszont jelenleg a régikönyvgyűjtemény gondozása a legfontosabb feladata.
Csíkszereda 1670-es kiváltságlevelétől a plakátokig
A gyűjtemény lassan, de gyarapodik, több irányból és módon: adományok formájában, valamint vásárlás útján is. Az 1985-ös csíksomlyói könyvlelet bekerülése fontos volt a gyarapodás szempontjából, de visszatekintve az elmúlt tizenöt esztendőre, olyan kiemelkedő adományokat vehettek át, mint Csíkszereda város 1670-es kiváltságlevele, egy 1738–45 közötti felcsíki peres jegyzőkönyv, Domokos Pál Péter hagyatékából a tervezett Csíki monográfiájának anyaga, valamint Szőcs Jánosnak, a múzeum egykori munkatársának a kéziratos hagyatéka. A plakát- és aprónyomtatványok jelenkori anyaga külső segítséggel folyamatosan gyarapodik, Forró Albert történelemtanár fáradhatatlan gyűjtésének köszönhetően.
A gyűjtemény sokoldalúságát és jelentőségét mutatja, hogy a Csíki Székely Múzeum öt állandó kiállításából több is – az Útkereszteződésben és A Mikó-vár története – tartalmaz műtárgyakat ebből a gyűjteményből, korábban pedig a Megmentett szakrális kincseink, valamint A csíksomlyói ferences nyomda és könyvkötő műhely című kiállításon is láthatók voltak értékes dokumentumok, illetve évente több alkalommal kölcsönöznek időszakos kiállításokra, így a nagyközönség számos értékes könyvritkaságot tekinthetett és tekinthet meg ezután is a Csíki Székely Múzeumban.
Szerző: Péter Ágnes
Fotó: Gegő Imre
Forrás: Hargita Népe
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
