Szeptember 17–18-án Kazahsztán fővárosában rendezték meg a világvallások és a hagyományos vallások vezetőinek nyolcadik kongresszusát, a „Vallások párbeszéde: szinergia a jövőért” címmel, közel 60 ország 100 küldöttsége, köztük a kereszténység, a judaizmus, a buddhizmus, az iszlám, a hinduizmus kiemelkedő spirituális vezetői, nemzetközi szervezetek képviselői, közéleti személyiségek részvételével.
A háromévenként megrendezett kongresszust a kazah kormány hívja össze, Kaszim-Zsomart Tokajev köztársasági elnök védnökségével. Ferenc pápa 2022 szeptemberében, kazahsztáni apostoli látogatása során személyesen részt vett a legutóbbi vallásközi kongresszuson.
A világvallások és a hagyományos vallások vezetőinek szeptember 17–18-án tartott nyolcadik kongresszusán, a plenáris ülés megnyitásakor George Jacob Koovakad bíboros, a Vallásközi Párbeszéd Dikasztériumának idén januárban kinevezett prefektusa mondott beszédet, rámutatva a vallási vezetők közös felelősségére, a béke megvalósításához elengedhetetlenül szükséges együttműködésre, és hangsúlyozva, hogy a vallásszabadság a béke egyik alkotóeleme.
A vallási vezetők közös felelőssége a béke felé vezetni a történelmet
Az emberiség és közös otthonunk, a föld történetének döntő pillanatában gyűltünk össze – kezdte beszédét az indiai bíboros, utalva a korunkban zajló konfliktusokra, háborúkra, természeti katasztrófákra, „azokra a helyzetekre, amelyek reménytelenséghez vezetnek. Az ehhez hasonló sötét időszakokban mit tehetnek a vallási vezetők, hogy fényt hozzanak korunk világába?” – tette fel a kérdést George Jacob Koovakad.
Azért gyűltek össze a vallások képviselői Asztanában, hogy elmélkedjenek közös felelősségükről, amelyek közül az indiai bíboros a következőket emelte ki: a történelem menetének megváltoztatása az erőszakból a béke irányába; az emberi fejlődés elősegítése, hogy reményt hozzanak a reményvesztett világba, valamint a környezetvédelem.
A Vallásközi Párbeszéd Dikasztériumának prefektusa a béke megteremtése és a vallásközi együttműködés három elengedhetetlen tényezőjéről fejtette ki gondolatait: az első a fejlődés és igazságosság szükségessége; a második, hogy nincs remény Isten nélkül, aki a legvégső igazság; végül, hogy
A béke új neve: a fejlődés
Az első szempont, vagyis minden egyes ember társadalmi, gazdasági, kulturális és lelki fejlődésének szükségességéről elmélkedve Koovakad bíboros idézte Szent VI. Pál pápa szavait, aki a Populorum progressio kezdetű enciklikájában emlékeztetett, hogy a béke új neve a fejlődés (vö. 76.). A fejlődés, a haladás az előfeltétele annak, hogy az emberek méltósággal éljenek, és ez mindenki számára érvényes kell hogy legyen.
Az indiai bíboros emlékeztetett XIV. Leó pápa augusztus 23-án, a Katolikus Törvényhozók Nemzetközi Hálózata (International Catholic Legislators Network) 15. találkozójának résztvevőihez intézett beszédére, amelyben a Szentatya hangsúlyozta, hogy „a hiteles emberi virágzás az átfogó emberi fejlődésből” fakad, ami magába foglalja az ember fizikai, társadalmi, kulturális, erkölcsi és spirituális dimenzióit, vagyis teljes körű fejlődését.
A vallásszabadság a béke egyik lényeges összetevője
VI. Pál pápa a béke hiányának okaira utalva kifejtette, hogy a nemzetek közötti szélsőséges egyenlőtlenség, amely gazdasági és társadalmi szinten, valamint az oktatás terén tapasztalható, veszélyezteti a békét (vö. Populorum progressio, 76.).
Ezért létfontosságú egy olyan igazságos társadalom megteremtése, amely mindenki számára egyenlőséget biztosít. A valódi társadalmi egyenlőségnek átfogónak kell lennie, mind gazdasági, politikai, kulturális, mind nyelvi és vallási szinten. A vallásszabadság is a béke egyik lényeges alkotóeleme – hangsúlyozta George Jacob Koovakad bíboros.
Isten a legvégső igazság
Ez elvezet bennünket a következő tényezőhöz:
Minden vallási hagyomány legmélyebb lényege a végső igazság keresése. A vallás mindenekelőtt egy kapcsolat, egy vertikális párbeszéd Istennel, amely a remény új távlatát nyitja meg az emberiség és a föld számára – fejtette ki beszédében a Vallásközi Párbeszéd Dikasztériumának prefektusa.
Isten városa az Isten iránti szeretetből önzetlenségre épül
Az indiai bíboros emlékeztetett XIV. Leó pápa szavaira, aki nemrégiben kijelentette, hogy az egyik legfontosabb egyházatya, Hippói Szent Ágoston nagyszerű műve az Isten városáról (De Civitate Dei) ma is reménnyel töltheti el világunkat, és új értelmet adhat az életnek. Szent Ágoston azt tanította, hogy
Az ember városát, amely a büszkeségre és az önszeretetre épül, a hatalom, a presztízs és az élvezetek keresése jellemzi; Isten városát, amely az Isten iránti szeretetből önzetlenségre épül, az igazságosság, a szeretet és az alázat jellemzi” – mondta Leó pápa az igazságszolgáltatásban dolgozókhoz intézett beszédében.
A vallási hagyományok egyetemes értékei mozdítsák elő a globális szolidaritást
George Jacob Koovakad bíboros rámutatott a vallási vezetők kötelességére: a földi társadalmat itassák át a saját vallási hagyományaikban található egyetemes értékekkel, hogy a történelmet egy harmonikus világ felé tereljék. Idézte Ferenc pápát, aki a Dokumentum az emberi testvériségről a világbéke és a békés együttélés érdekében (2019. február 3–5.) című, az egyiptomi al-Azhar egyetem és mecset főimámjával együtt aláírt nyilatkozatban kijelentette: „A hit arra készteti a hívőt, hogy a másikban testvért lásson, akit támogatnia és szeretnie kell.” Ennek a meggyőződésnek arra kell ösztönöznie a vallási vezetőket, hogy a vallás bölcsességét globális szolidaritássá alakítsák át.
A vallások azt tanítják, hogy egyetlen emberi család vagyunk
A bíboros végül a harmadik tényezőről fejtette ki véleményét – arról, hogy egyedül nem üdvözülhetünk. Egységben talpon tudunk maradni, megosztottan elesünk. Vallásaink arra tanítanak minket, hogy egyetlen emberi család vagyunk, testvérek egymás számára. Ahogy Ferenc pápa írta a Fratelli tutti (Mindnyájan testvérek) kezdetű enciklikájában: „globális közösség vagyunk, mindannyian ugyanabban a csónakban evezünk, ahol egy ember problémái mindannyiunk problémái. Ismét rájöttünk, hogy senki sem üdvözül egyedül; csak együtt üdvözülhetünk” (32. pont). Senki sem nézhet szembe egyedül a mai égető problémákkal. Az együttműködés nem kívánság szerint választható, vagy nem, hanem elengedhetetlen.
A különbözőségek a kölcsönös gazdagodás útjai
Koovakad bíboros beszédét XIV. Leó pápa szavaival zárta, amelyeket a Szentatya a Bangladesben szeptember 6–12. között megtartott vallásközi találkozó résztvevőihez intézett: „az eltérő hit vagy származás nem oszthatja meg az embereket. Éppen ellenkezőleg, a barátok közötti találkozás és a párbeszéd gyakorlása konkrét eszközöket ad a kezünkbe ahhoz, hogy ellenálljunk a megosztás, a gyűlölet és az erőszak erőinek. Ahol mások a bizalmatlanság magvait hintik el, ott mi válasszuk a bizalmat! Ahol mások a félelmet táplálják, mi munkálkodjunk a megértésen. Ahol mások a különbözőségben akadályt látnak, mi azt a kölcsönös gazdagodás lehetőségeként fogjuk föl!” – idézte Leó pápát Koovakad bíboros. Azzal a kívánsággal zárta az asztanai plenáris ülés megnyitásakor mondott beszédét, hogy a különböző vallások továbbra is járják együtt ezt az utat, reményt hozva a reményvesztett világba.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
