Veszélyben a kritikus gondolkodás? A fiatalok több mint fele az MI-t használja Szlovákiában is Kacsinecz Krisztián2025. 09. 22., h – 15:33
A mesterséges intelligencia (MI) egy sokoldalú eszközből hovatovább a fiatal generáció „kognitív protézisévé”, vagyis a gondolkodást és a megismerést támogató (rosszabb esetben helyettesítő) mankóvá és valóságszűrővé válik, amely formálja a jövő szülőit, választóit és munkavállalóit. Erre az AI Szövetség (ASAI) képviselői hívták fel a figyelmet hétfői sajtótájékoztatójukon, miután bemutatták az MML/Median 2025 második negyedévére vonatkozó felmérését a mesterségesintelligencia-használat szlovákiai elterjedéséről.
Etikai kódex a szülőknek
Az ASAI a jövő év elején tervezi kiadni az MI-korszak etikai kódexét, amely iránymutatást fog adni a szülőknek ahhoz, hogyan beszéljenek a gyerekeikkel a mesterséges intelligenciáról, miként állítsanak fel határokat, és hogyan válasszák ki számukra a megfelelő eszközöket.
„Meg kell vizsgálnunk, nem gyengül vagy veszik-e el a kritikus gondolkodás, tehát hogy nem olyan kognitív mankóról beszélünk-e, amely csak egyetlen forrásra korlátozódik. Vajon tudják-e a gyerekek, hogy több forrást kell használniuk ahhoz, hogy össze tudják hasonlítani az információkat, és önállóbb véleményt tudjanak alkotni – ahelyett, hogy csak egy moderált, vagy ha sarkítva mondom, egy MI-eszköz által manipulált véleményük legyen?” –
tette fel a kérdést Norbert Lojko, az MML képviselője.
Robbanásszerű növekedés a fiataloknál, mélyül a generációs szakadék
Az MML/Median friss felmérésének eredményei robbanásszerű növekedést mutatnak a fiatalok körében az MI-eszközök szórakozási célú használatában. 2025 második negyedévében az MI-használat a fiúknál 52%-kal nőtt (26,4%-ról 40,2%-ra), a lányoknál pedig 61%-kal (13,6%-ról 21,9%-ra).
A napi használat a felmérés szerint a lányok felé mozdult el.
2025 második negyedévében 277%-kal (6,6%-ról 24,9%-ra) emelkedett az olyan fiatal nők aránya, akik naponta alkalmazzák a mesterséges intelligenciát, míg a fiatal férfiak esetében 66%-os növekedést mutattak ki (8,8%-ról 14,6%-ra).
A generációs szakadék a mesterséges intelligencia használata terén tovább mélyült. Információszerzésre már a fiatalok 54,3%-a használja az MI-t, míg a 45 év felettieknek csak 18,6%-a. Napi szinten az MI-t a fiatalok 19,8%-a használja, míg a 45 év felettiek körében ez az arány csupán 1,9%.
Kapcsolódó cikkünk
A 2026/2027-es tanévtől a mesterséges intelligenciáról (AI) is tanítani fognak az iskolákban. Az AI-t több tantárgy, például az informatika, a matematika, a polgári nevelés és az etika keretében is megjelenik majd. A diákok megtanulják, milyen elven működik, illetve hogyan használják hatékonyan és felelősségteljesen.
Ebből a célból az oktatási minisztérium kidolgozta a Mesterséges intelligencia szlovák oktatásban való felelősségteljes használatának tervét (Plán zodpovedného využívania AI vo vzdelávaní na Slovensku) – tájékoztatott pénteki sajtótájékoztatóján Tomáš Drucker oktatási miniszter.
„Kidolgoztunk egy tervet, hogyan lehetne az AI-t beleépíteni a tantervbe, hogy növeljük a gyerekek készségeit és tudását a témában. Fontos, hogy a gyerekek megértsék, milyen hatással van ez a technológia az egyénre és az egész társadalomra, és tisztában legyenek vele, hogy létezik mesterséges intelligencia által alkotott, ún. szintetikus tartalom”
– pontosított a miniszter. A terv célja felkészíteni az alap- és középiskolákat a digitális transzformációra, illetve praktikus segédeszközöket adni a diákoknak és iskoláknak, hogy az AI-t biztonságosan, észszerűen és hatékonyan használják.
A tárca idén projekteket indít a téma kapcsán, és az AI-oktatás tartalmát, valamint a szükséges segédanyagokat dolgozza ki. A miniszter szerint az iskolák támogatásokat kaphatnak ezen a téren, létrejött egy internetes platform is, valamint az iskolákban „AI napokat” tartanak. 2026-tól bevezetnek egy AI utalványrendszert, valamint új megoldásokat tesztelnek, melyekkel támogatni tudják az oktatást és a tanárok munkáját. 2027-től a tárca már bevált AI eszközöket fog alkalmazni az oktatási intézményekben, valamint ellenőrizni fogja, hogyan használják ezt az új technológiát, aminek alapján finomhangolja a tervet. AI kompetenciaközpontokat is akar alapítani.
Kapcsolódó cikkünk
Az iskolakezdés, főleg szintváltásnál minden gyerek és család életében nagy változás. De fel lehet rá készülni, és ha igen hogyan? Hadas Katalin gyermekpszichológust kérdeztük
A legnagyobb ismeretlen a leendő kiselsősök számára jelenti az iskola. Mit tehetünk azért, hogy ne tartsanak tőle?
Jó, ha felkészítjük a gyereket. Egészen más lelkülettel lépi majd át az iskola küszöbét, ha némi elképzelése lesz arról, mi vár majd ott rá, mintha a teljes ismeretlen felé haladna. Főleg azokra a gyerekekre kell jobban odafigyelni, akiknek nincs idősebb, már iskolás testvérük. Ők csak a fantáziájukra támaszkodhatnak, meg a felnőttek itt-ott elcsípett beszélgetéseire, amik ehhez a témához kapcsolódtak. Ha a gyereknek valamiről hiányosak az ismeretei, azt a fantáziájával kipótolja, hogy kerek egész, és számára érthető legyen. Ám nem biztos, hogy az így kikerekített ismeret fedi a valóságot. Jó, ha már a beíratkozásra elegendő időt tud szánni a szülő, s elkezdi az iskola bemutatását. Megbeszélik, hogyan közelíthető meg, elérhető-e gyalog is, vagy valamilyen közlekedési eszközre lesz szükség. Megnézhetik, milyenek az osztályok, tantermek, tornaterem, étterem. Ha szeptemberben egy olyan épületbe lép be a gyerek, amiről már van némi ismerete, nem hat majd rá sokként a sok új információ, könnyebben belakja majd az új tereket.
Könnyebb a beilleszkedés, ha a gyerek legalább néhány osztálytársát ismeri?
Ha járt a gyerek és vannak olyan társai, akiket abba az iskolába írattak be ahová őt, akkor szeptembertől nem csupa idegen gyerekkel lesz körülvéve, könnyebb lesz az új osztálytársak között is megtalálni a helyét. Erről is úgy kell beszélnünk vele, hogy milyen jó lesz új gyerekekkel ismerkedni, új barátokat szerezni Ám az iskola legfőbb küldetése, hogy a gyerek új ismeretekre tegyen szert. Az olvasás elsajátításával egy hatalmas birodalom tárul majd ki előtte, nem beszélve arról, hogy mennyire fontos az, hogy megtanuljon számolni.
Sok szülő, már az óvoda utolsó évfolyamában a nagyobb felelősséget hangsúlyozza: ha már iskolás leszel, nem játszhatsz ennyit, szót kel fogadnod, nagyon sok leckéd lesz. Helyes ez?
Az iskola hozadéka, hogy beosztja az időnket, ám ez nem feltétlenül rossz. Inkább arról kell beszélni a jövendő elsősnek, hogy más időbeosztása lesz, és ha a játéktól elcsent időt jól használja fel, örömét lelheti az újonnan megszerzett ismeretekben, tudásban, készségekben. Ha figyelni fog az órán, kevesebb időre lesz szüksége, hogy megtanulja az új tananyagot, és több ideje marad a játékra. A feladatoktól nem félni kell, hanem végre kell hajtani őket, mindig csak annyi új feladata lesz, amit képes lesz elvégezni, végrehajtani. A feladatok nem azért lesznek, hogy a tanító néni bosszantsa őt, hanem azért, hogy napról napra okosodjon, ügyesedjen. Milyen jó lesz, ha majd el tudja olvasni a faluk, városok, folyók nevét, ha valahová utaznak. És milyen jó lesz, ha be tudja osztani a zsebpénzét egész hétre, hogy amíg a táborban van, maradjon pénze az utolsó napra is. Az iskola nem büntetésvégrehajtási intézmény, hanem olyan hely, amely sok mindenre megtanít.
Ha fél a kisgyerek az iskolától, hogyan bátorítsuk?
A gyerek azért félhet az iskolától, mert ezt táplálták bele, hogy félnie kell tőle, vagy nincs elég ismerete az iskolával kapcsolatban. Vannak olyan felnőttek, akik szeretik ijesztgetni a gyerekeket, hogy majd meglátod, hogy mi lesz az iskolában! Ott majd megnevelnek! Ott majd nem lesz pardon! Ezeket a negatív érzéseket feltétlenül fel kell oldani a gyermekben. Valószínű, hogy lesz majd rossz napja is az iskolában, de nem ez lesz a mérvadó. Sok szép napot él majd át, sok felejthetetlen szép élményben lesz majd része. Vannak olyan mesék, amelyeknek a főhőse először félt az iskolától, aztán megbarátkozott vele. Ilyeneket is lehet olvasni a gyereknek, s utána megbeszélni, hogy a mesehős is rájött, nincs mitől félnie.
Érdemes az első hetekben elkísérni az iskolába a kiselsőst, majd érte menni?
Főleg, ha messzebb van az iskola, jó, ha a szülő eleinte elkíséri a gyereket és érte is megy. A szülőnek fel kell mérnie a gyerek megbízhatóságát, hogy elengedhető-e egyedül az iskolába, vagy sem. Csak akkor engedjük egyedül, ha már tud biztonságosan közlekedni és nem vagánykodik az utakon, hogy én ezt is meg merem csinálni, meg azt is. Tudatában kell lennie a gyereknek, hogy az utca veszélyeket is rejt és hogy a közlekedési szabályokat be kell tartani.
Ma komoly veszélyt jelent az iskolai közösségekben a drogfogyasztás, de a kiközösítés, vagy a megfélemlítés, zaklatás is. Jó, ha a szülők ezekre előre felhívják a gyerek figyelmét?
Igen, jó ha tud a veszélyekről a gyerek, de azt is tudnia kell, hogy ilyen esetben mi a teendője, kihez kell segítségért fordulnia, ki nyújt számára védelmet. Fontos, hogy bajával, problémájával ne maradjon egyedül. Néha kifejezetten az a hasznos szmára, ha valamilyen csoport kiközösíti, nem fogadja be. Sokkal fontosabb az, hogy olyan csoportban érezze jól magát, amelynek tagjai nem ártanak másoknak, s meg tudják különböztetni a jót a rossztól.
Mennyi önállóságot kell hagyni egy középiskolásnak, ami a saját programjait, éjszakai kimaradásokat, barátokat illeti?
Amíg kiskorú a középiskolás, jó, ha minden lépéséről tud a szülő. A csemetének meg kell értenie, hogy aggódnak érte, ha valahonnan időben nem ér haza. Ha esti kiruccanásról van szó, jó, ha megegyeznek, hogy mikor, hol, meddig maradhat, mikorra érjen haza. Kell, hogy képben legyen a szülő, hogy kikkel megy és hová a fiatal, mennyire megbízhatóak a barátai, mennyire veszélyes a hely, ahol lesznek. Ha megszegi ezeket az egyezségeket a serdülő, akkor a következő kiruccanásokról való hazatérés idejét direktíve szabhatja meg a szülő, mégpedig azzal a kikötéssel, hogy megszegése milyen újabb szankciókkal járhat majd.
A főiskolások már felnőttek, de a szülők mégis féltik őket. Mindent rájuk kell hagyni, vagy érdemes legalább a kezdetekben odafigyelni hol és kivel laknak, hogy bírják a tempót, be tudtak-e illeszkedni?
Mire felnőtté válik a gyerek, addigra ki kellene alakulnia olyan kapcsolatnak közte és a szülei között, hogy ne legyen számára terhes, ha a szülei féltik őt és aggódnak érte. Ez legyen az a háttér számára, amely minden időben és minden körülmények között befogadja, mindig segítséget nyújt. Nem minden beilleszkedés zajlik le simán, néha elég pár biztató szó, egy történet arról, hogy más ezt hogyan oldotta meg, vagy egyszerűen csak az együttérzés: tudom, hogy nehéz lehet, de ki fogod bírni. Ha őszinte a szülők érdeklődése, akkor ez nem lesz teher a fiatal számára, nem úgy veszi majd, hogy még mindig nem hagynak békén, mi közük hozzá, hogy mi van velem, törődjenek inkább magukkal. A fiatal felnőtt és szülő között is akkor jó a kapcsolat, ha őszinte.
Mennyire jelentős esemény egy család életében, amikor a gyerek kiselsős, középiskolás, főiskolás lesz? Beszélni kell róla, vagy egyszerűen csak alkalmazkodni kell az új helyzethez?
Ezek életünk kisebb-nagyobb fordulópontjai. Az iskolába lépő gyerekből már soha többé nem lesz gondtalanul játszó óvodás, a középiskolás fél lábbal már a felnőttkor mezsgyéjén jár, sok mindenért átveszi a felelősséget szülei helyett, egy főiskolással már meg lehet otthon tárgyalni a világ dolgait, hiszen ezekre lesz hatással majd az ő munkája is. Egy család nemcsak akkor változik, ha változik az összetétele egy új gyerek születésével, vagy valaki eltávozik a családból, hanem akkor is, ha egyik tagja valamelyik fordulóponthoz érkezik. Ha már van iskolás a családban,az egész család ahhoz igazodik, hogy iskolaév alatt időben otthon legyenek egy-egy hétvégi kiruccanásból, hogy ideje legyen elkészülni a feladatokkal és ipihenhesse magát. Síelni akkor mehet a család, ha téli szünet van, és a nyaralást is a vakációhoz kell igazítani, Ha középiskolás lesz valamelyik gyerek és kollégista, a hét öt napján hiányolja jelenlétét a család. Amit ő végzett el otthon, azt a munkát másnak kell átvennie. Több pénzre van szükség az utazásra, kollégiumra, kosztra, s ez valahonnan hiányozni fog a családi költségvetésben. A főiskolások, egyetemisták pedig még nagyobb változást idéznek elő a családban. Megkezdődik igazi önnállósulásuk, leválásuk, ami a család összes tagjára hatással lesz. Az ember szereti az állandóságot, a megszokottat. Még ha rossz is, de tudja hogyan alkalmazkodjon hozzá, mire hogy reagáljon. A változás új energiák bevetését igényli, magában hordozza a bizonytalanságot, s nem tudhatjuk, miben tesz próbára minket. De ameddig képesek vagyunk előre látni, próbáljuk felkészíteni gyermekeinket, hogy kevesebb nehézséggel találják szembe magukat.
Drucker a Scio Research kutatóintézet AI Kompas 2025 nevű jelentését is megemlítette, mely a mesterséges intelligencia használatának mértékét hasonlítja össze a szlovák és cseh oktatásban. Elmondása szerint a szlovák tanárok mindössze negyede használja az AI-t, ellentétben a cseh tanárok 58 százalékával. A miniszter kihívásnak tartja továbbá bizonyos készségek romlását azoknál a diákok, akik huzamosabb ideig használtak AI szolgáltatásokat. Pozitívumnak tartja, hogy a gépi gondolkodás növeli a hatékonyságot. Emlékeztetett továbbá, hogy ősszel Szlovákiában rendezik az OECD globális oktatási fórumát, melynek egyik fő témája lesz a mesterséges intelligencia az oktatásban.
A minisztérium által kidolgozott terv 5 kezdeményezésből áll, melyek kiegészítik egymást és kapcsolódnak az eddigi digitalizációs törekvésekre, illetve az alapiskolák tantervreformjára. A tervvel kapcsolatos összes információ megtalálható az újonnan megalkotott ai.iedu.sk oldalon.
(TASR)
Kapcsolódó cikkünk
Beköszöntött a szeptember, vele együtt pedig a jól ismert reggeli káosz az iskolák környékén. A gyerekeket szállító autók kígyózó sora, a türelmetlen dudálások és a kapkodva kiszálló nebulók mindennapos látványt nyújtanak ilyenkor. De vajon tényleg csak az autó lehet a megoldás?
Van élet az autó mellett is!
Ha közel van az iskola, miért ne próbálnánk meg gyalog? Egy jó kis reggeli séta nemcsak egészséges, de beszélgetésre is ad alkalmat.A bicikli is szuper választás, főleg, ha van biztonságos útvonal. Ne feledjük a sisakot!A nagyobbaknak a tömegközlekedés szabadságot ad, és önállóságra nevel.És ott van a „sétabusz”: több szülő összefog, és felváltva kíséri el a gyerekeket. Ez közösségi élmény is!
Apró trükkök, nagy különbségek
Ha mégis kocsival kell menni, érdemes pár utcával arrébb leparkolni, és onnan besétálni. Így nemcsak a forgalmat csökkentjük, de a gyereknek is jut egy kis mozgás reggel. Plusz: kalkuláljunk néhány extra percet, hogy ne idegeskedéssel induljon a nap.
Az iskolakezdés mindig kicsit zűrös, de ha rugalmasan gondolkodunk a közlekedésről, mindenkinek könnyebb és biztonságosabb lesz a reggel.
Kapcsolódó cikkünk
A mobiltelefon mára a diákok mindennapjainak szerves része. Egy eszköz, amellyel bármit meg lehet keresni, bárkit el lehet érni – de közben képes teljesen szétzilálni a figyelmet. Vajon van helye az iskolában? És ha igen, milyen feltételekkel?
Korábbi cikkünket a témában olvassa el itt.
Mi szól mellette?
Az okostelefon azonnali hozzáférést ad a tudás világhálójához. Egy szótár, egy tudományos videó vagy akár egy digitális tananyag pár érintésnyire van. Sok tanár szerint, ha jól használjuk, a telefon a „21. századi füzet” lehet.
Emellett a szülők is biztonságban tudhatják gyermekeiket: bármikor felhívhatják őket, és a diák is gyorsan segítséget kérhet baj esetén. Nem elhanyagolható, hogy a technológiai készségek fejlesztése már most a jövő munkaerőpiacára készíti fel a gyerekeket.
És mi ellene?
A telefon a figyelem egyik legnagyobb ellensége. Egy üzenet, egy TikTok-videó, és oda a koncentráció. Kutatások kimutatták, hogy a túlzott használat ronthatja a tanulmányi eredményeket, különösen a gyengébb diákoknál.
A mobil továbbá kaput nyit az online zaklatás felé, és fokozhatja a szorongást. Egyre gyakrabban beszélnek a „nomofóbiáról”, vagyis a telefon nélküli élet miatti félelemről.
Mi vált be a gyakorlatban?
Sok iskola egyszerű megoldást választ: a diákoknak a tanóra elején le kell adniuk készüléküket egy „mobilhotelbe”. Másutt digitális alkalmazásokkal oldják meg, hogy tanítás alatt le legyen tiltva a közösségi média, de vészhelyzetben elérhető maradjon a hívás és az SMS.
Nemzetközi példák is akadnak bőven: Franciaországban 15 éves kor alatt teljes a tiltás, Brazíliában pedig 4–17 éves korig nem vihetik be a gyerekek a telefont az iskolába. Az Egyesült Államokban egyre több állam vezet be szigorú korlátozásokat – New York például 2025-től „csengőtől csengőig” tiltotta a telefonokat.
Hol a középút?
A teljes tiltás működhet, de kockázatos: a gyerekek lázadást élhetnek meg, a szülők pedig aggódhatnak az elérhetőség miatt. A kompromisszumos megoldás talán az, ha a telefon szünetekben engedélyezett, órán viszont elzárva marad.
Ehhez kapcsolódik a digitális nevelés is: a diákokat nem csak a telefon használatától kell korlátozni, hanem meg is kell tanítani őket arra, hogyan élhetnek vele felelősen. Mert végső soron a mobiltelefon nem maga a probléma – hanem az, hogyan használjuk.
Kapcsolódó cikkünk
Több európai országban – mint például Magyarországon, Franciaországban, Nagy-Britanniában – már korlátozták az iskolákban a mobiltelefonok alkalmazását. Szlovákiában január 1-én lép életbe a törvény, amely főként az alsó tagozaton szabályozza az okostelefonok használatát. Vajon az utóbbi időben miért vált égetővé a kérdés, és mi indokolja a tiltásokat? Dr. Szűts Zoltán médiakutatóval beszélgettünk.
Mióta használunk digitális eszközöket az oktatásban?
Nagyjából a kilencvenes évektől kezdődően beszélhetünk digitális pedagógiáról. Azokban az időkben jelent meg a világháló, a számítógép pedig kezdett beépülni az otthonokba, munkahelyekre, az iskolába. Már nem idegen elemként tekintettünk rá, nem féltünk tőle – bár ellenzők is voltak. Akkoriban sokan értekeztek arról, hogy az egér kattogása, a képernyő villogása mindenfajta értelmiségi munkát megakadályoz, és lehetetlenné teszi a tanulási folyamatot. Azóta a digitális eszközök, online platformok és adatbázisok kínálata hatalmasra duzzadt. A digitális pedagógia célja pedig ezen eszközök és tartalmak hatékony beépítése a tanítás menetébe.
Mire gondol?
Több olyan stratégia van, amelyet az osztályteremben alkalmazhatunk. Például a tükrözött osztályterem módszere: a diákok videók és leegyszerűsített multimediális tartalmak segítségével otthon elsajátítják az elméletet, az órán pedig feldolgozzák a tananyagot az oktatóval. Ami jól hangzik, de azért ez nem ilyen egyszerű. A módszer működtetéséhez a diákok részéről szükség van önszabályozásra és belső motivációra, a tanár részéről pedig arra, hogy a számonkérés hatékony legyen. A felsőoktatásban ez a módszer effektívebben használható, mint az általános vagy középiskolákban, a fiatalabb korosztály ugyanis könnyen elveszik vagy elcsábul az online térben.
A digitális pedagógia része az is, ha a gyerek a mesterséges intelligenciával íratja meg a fogalmazást?
Igen, abszolút.
Én a ChatGPT-t alapvetően nem tartom ördögtől valónak, de nem mindegy, hogyan használjuk.
Ha a tanulók ellenőrzés nélkül átveszik, amit a chatbot ajánl, és nem ellenőrzik, hiteles-e vagy sem, akkor nem értelmesen használják a mesterséges intelligenciát, csak kipipálják a feladatot. Ilyen esetben könnyen felfedezhetők az MI jelei a szövegben: nincsenek helyesírási hibák, túlzottan strukturált a szöveg, nem a diák korának vagy szóhasználatának megfelelő az írás, és így tovább. Másrészt itt is más a végeredmény, ha a diák több szempontot adott a chatbotnak a feladat elvégzésére – ez esetben biztosan nem tudjuk megállapítani, hogy a mesterséges intelligencia írta-e a szöveget, vagy a diák maga.
Vagyis hatékonyan használta a mesterséges intelligenciát…
Így van, s ezáltal már ő is fejlődött, mert megtanulta a szoftvert a célnak megfelelően alkalmazni. De ha arra használom a mesterséges intelligenciát, hogy ehető gombát találjak az erdőben, miközben semmi ismeretem nincs a gombákról, az végzetes következményekkel is járhat.
Dr. Szűts Zoltán (1976, Nagybecskerek) az online média és digitális pedagógia kutatója és szakértője. Magyar, angol és szerb nyelven oktat. Tanított a koreai Hankuk Egyetemen, jelenleg az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Pedagógiai Karának dékánja. Könyvei: A világháló metaforái (Osiris, 2013), Online (Wolters Kluwer, 2018), A digitális pedagógia elmélete (Akadémiai Kiadó, 2020).
Az iskolai mobilhasználat is veszélyekkel jár?
A digitalizáció kreatívan bomlasztó technológia: ha nem figyelünk, nagy károkat okozhat. S ez különösen igaz az okostelefon esetében. Ugyanaz az eszköz, amely meggyorsítja az információ átadásának idejét, amely elnavigál bennünket egyik helyről a másikra, amelynek segítségével ebédet rendelünk, vagy épp vonatjegyet vásárolunk, a tanóra közben teljesen elragadhatja a diákok figyelmét. Ilyenkor bármilyen tehetséges előadói képességekkel rendelkezhet a tanár, akkor sem fognak rá figyelni. Mert bár egy-egy felvillanó értesítés a mobil képernyőjén csak rövid időre vonja el a diák tekintetét, egy ilyen kizökkentés után 20 percre van szüksége ahhoz, hogy újra összpontosítani tudjon a feladataira.
Egyetért azzal az állítással, hogy az okostelefon olyan, mint a drog?
Ha rosszul használjuk, akkor kialakulhat függőség. Az emberi agyban ugyanis dopamin szabadul fel, amikor értesítés jön a telefonunkra. Az idősebbek is ismerik ezt az érzést, harminc évvel ezelőtt is örültünk annak, ha levél volt a postaládában – feltéve, ha nem befizetni való számla volt az. Az alkohol is ilyen, szabályozni kell a fogyasztását. Ha az ember a családi ebédnél nem áll meg egy-két pohárnál, akkor nem ünnep, hanem tragédia lesz belőle. Ha viszont meg tudjuk tartani a mértéket, akkor a telefon a hasznunkra válhat. De ha csak tíz percig is feleslegesen használtuk, ártalmas lehet.
Mikor érdemes korlátozni a gyerekek iskolai mobilhasználatát?
Ha a pedagógus úgy érzi, hogy az osztállyal már nem tud dolgozni, nem figyelnek rá, csökken az oktatás eredményessége. Amikor minden második mondata arról szól, hogy legyenek szívesek eltenni a telefont. Amikor azt látjuk, hogy van valami, ami vetélkedik a gyerekek figyelméért, holott nekik a tananyagra és a feladatra kellene összpontosítaniuk. De fontos hangsúlyozni, hogy nem minden esetben az okostelefon a hibás. Nagyon sok múlik a tanár személyiségén, oktatási módszerein is. A tanár is lehet influenszer.
Hogyan? Többségük nem ismeri jól a digitális platformokat, technikai trükköket…
Én az influenszerséget úgy értem, hogy legyen példamutató. A technológiai használatban valószínűleg nem tud élen járni, a tudatos eszközhasználatban viszont igen. Mutassa meg nekik, hogyan lehet az eszközt használni – ez nagy belső motivációt és sok szakmai továbbképzést is feltételez.
Csökkenhet az iskolai zaklatások száma, ha kitiltják a mobilokat az iskolából?
Ezzel kapcsolatban a felnőttek világából hozok példát: az én környezetemben is van olyan ember, aki durva, számonkérő e-maileket ír, de telefonálás közben már kedvesebben kommunikál, személyesen pedig akár kávéra is meghív. Mintha a durvaság benne volna ezekben a rendszerekben. A technológia nyújtotta „arctalanság” és az esetleges frusztráció könnyen zaklatássá fajulhat. A tanár pedig sok esetben nem is veszi észre, hogy melyik diák a zaklatás célpontja – legfeljebb hangulatváltozást vagy stressz-szint-emelkedést észlelhet.
Szlovákiában a szülők 23 százaléka vásárol telefont iskolakezdő gyermekének.
Lehet tiltással eredményt elérni?
Az a baj, hogy ezt most tiltásnak nevezzük – és a rendelkezéseknek természetesen van tiltás jellegük –, de a korlátozás alapvetően a célnak megfelelő használatot jelenti. Ha a tanár képes az iskolai feladatokat úgy megtervezni, hogy a diák a pedagógiai céloknak megfelelően használja az okostelefont, akkor ennek nincs akadálya.
Az iskolának be kellene vonnia a diákokat a mobilhasználat korlátozásának kérdésébe?
Mindig érdemes bevonni a diákokat az őket érintő témákba, de csak addig a mértékig, amíg ez egészséges. Számomra ijesztő lehetőség, hogy a diák határozza meg, mi történjen a tanintézményben.
Az iskola nem szolgáltatás, a diák nem ügyfél.
Meg kell hallgatni őket, a párbeszédet el kell indítani, de az oktatási folyamat irányítója mindig a tanár. A cél az, hogy a diák érezze jól magát az iskolában úgy, hogy közben a szükséges tudást és kompetenciákat is megszerzi. A sikerekért és így a tudásért is meg kell küzdeni. Sajnos már nagyon távol kerültünk ettől a felfogástól, de szerencsére kezdünk visszatalálni.
Az egyetemen is érdemes korlátozásokban gondolkodni?
Néha olyan apróságon múlik a hatékony munka, hogy tanszékvezetőként megengedem-e, hogy csetcsoportokon keresztül kommunikáljon a tanár a hallgatókkal, vagy azért vannak-e a konzultációs órák, hogy a diák jöjjön be személyesen. Minél több technológia vesz minket körül, annál több problémával szembesülünk. Holott a technológiát úgy kellene tervezni és használni, hogy megkönnyítse az életünket.
Lehet az iskolában eredményt elérni, ha otthon a szülők nem korlátozzák a gyerek mobilhasználatát?
Hihetetlenül nehéz bármit is tenni. Sok szülő bébiszitterként használja a digitális eszközöket: amíg a gyereket lefoglalja a képernyő, addig a szülő pihenhet vagy éppen dolgozhat. Ma a babakocsik hetven százaléka úgy készül, hogy telefont vagy tabletet lehet pattintani rá. Ez félelmetes! Az is nagy kérdés, hogy a szülő szolgáltatást vár-e el a tanártól, vagy megbízik benne, és hagyja végezni a munkáját. Van olyan óvoda, ahol a szülők összegyűjtöttek pénzt egy közös telefonra, és elvárták, hogy ezen keresztül a pedagógus időnként mutassa meg a szülőknek, mit csinál a gyerek. Ilyen esetekben nem lehet a gyereket vagy a tanárt hibáztatni…
Ha kitiltják az okostelefonokat az órákról, akkor a tudáshoz is lassabban férnek majd hozzá a diákok?
Ha egy gyorsan és ingyen elérhető villanyszerelőt ajánlanak nekünk, valószínűleg gyanakodni kezdünk, és félő, hogy nem járnánk jól vele. Akkor miért éppen a tudást keressük gyorsan és ingyen?
A cikk eredetileg a Vasárnap családi magazin 2024. szeptember 17-i számában jelent meg.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
