Amikor a gyilkos is áldozat. Mi késztethet egy anyát arra, hogy megölje a gyermekét? Károly Beáta2025. 09. 16., k – 09:25
Az idei nyáron két olyan eset történt Szlovákiában, amikor egy anya gyilkolta meg a saját gyermekét. Ahogy az lenni szokott, a közösségi oldalakat azonnal ellepték a mindentudó és ítélkező kommentek, és csak nagyon kevesen gondolkoztak el azon, mi késztethet valakit ilyen kétségbeesett és végzetes cselekedetre. Mert a gyilkosságra ugyan nincs mentség, de magyarázat lehet, és ha ezt próbáljuk keresni, talán megelőzhetjük a következő tragédiákat.
Ez a magyarázat pedig sok esetben az elszigeteltség, a magány, a kilátástalanság, ami fokozottan érvényes akkor, ha vagy az anya, vagy a gyermek egészségkárosodott, nehéz anyagi körülmények között élnek, esetleg az apa elhagyta őket, és a tágabb családban sincs igazán támaszuk. A két említett esetben az anyák hallássérültek, vagyis valószínű, hogy csak egy szűk körrel érintkeztek, és a pszichológus sem volt számukra elérhető. Jelbeszéddel is kommunikáló pszichológus ugyanis Szlovákiában elenyészően kevés van, a tolmácsot pedig sokan azért utasítják el, mert így már nem igazán bizalmas és diszkrét a terápiás beszélgetés.
0918 500 333
0904 500 338
Felvidéki Lelki Elsősegély Telefonszolgálat (magyar nyelven)
112
Bármilyen szükséghelyzetben (szlovákul)
0800 500 333
IPčko pszichológiai és lelki segély krízishelyzetekre, anonim és nonstop hívható (szlovákul)
Kegyelmi gyilkosságok
Egy nehéz helyzetben lévő anyát sokszor épp az viszi rá a gyermekgyilkosságra, hogy a sajtóban látja, más sorstársa is ezt a végső „megoldást” választotta, mutat rá Mária Anyalaiová. A válsághelyzetek, traumák és katasztrófák mentális feldolgozására szakosodott pszichológus szerint az érintett anya ilyenkor arra a következtetésre jut, hogy számára sincs más kiút, ha a gyermekét és magát meg akarja óvni a további szenvedésektől. Nem minden esetben hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosságról van szó, az elkövetők néha meg is tervezik tettüket, bár ilyenkor vagy a saját életüknek is véget vetnek, vagy elmenekülnek. Ritka a teljes közöny, a gyermek iránti szeretetlenség, és ha ez is az indíték, szinte mindig pszichés zavar áll mögötte, vagy pedig csak a kívülálló laikusok számára tűnik úgy, hogy az elkövető teljesen higgadt és szenvtelen.
„Ha egy nőben nem működik az anyai ösztön, annak a hátterében vagy pszichés megbetegedés áll, még akkor is, ha a környezet ezt még nem észleli, vagy valamilyen trauma, vagy olyan pszichoszociális teher (családi erőszak, súlyos anyagi gondok), amit az anya már nem bír egyedül viselni. A gyermekük életét kioltó nők sokszor úgy vélik, hogy kegyelmet gyakorolnak, ezzel megmentik a gyermeket a további megpróbáltatásoktól, vagy olyan erősen kötődnek a gyermekhez, annyira önmaguk részének tekintik, hogy az öngyilkossági hajlamuk rá is kiterjed, és magukkal viszik a halálba”
– magyarázza Anyalaiová.
Elszigetelten, kilátástalanul
Az idén, Szlovákiában történt eseteknél az anyák motivációjáról még semmit sem tudunk, csak az ismert, hogy mindketten siketnémák voltak. Egyikük, egy lendaki asszony a hároméves fiát ölte meg több késszúrással az erdőben, majd a holttestét saját maga vitte el a rendőrségre, és azt mondta, azért végzett vele, mert el akarta tőle venni a gyámügy. A szociális és családügyi hatóság ezt cáfolta, semmilyen eljárás nem indult a rendezett életet élő család ellen. A másik esetben egy Pozsony Ružinov városrészében lakó, ugyancsak siketnéma nő fojtotta a kádba két- és ötéves kislányait, majd a lakást is felgyújtotta.
Mária Anyalaiová szerint minkét esetben kiváltó tényező lehetett az anyák szociális elszigeteltsége, az, hogy kevés információt kaptak a környezetüktől, vagy a kapott információkat nem jól értelmezték.
„Nem mellékes az sem, hogy a beszédfejlődés szoros kapcsolatban áll a gondolkodás fejlődésével, aki rosszul hall és beszél, az sokszor a leírt szöveget sem érti, mert az absztrakt gondolkodása fejletlen. A személyiségfejlődésre ugyancsak rányomja a bélyegét az egészségkárosodás, az ilyen ember gyakran csökkent értékűnek, a legkisebb problémával szemben is tehetetlennek érzi magát”
– figyelmeztet a szakember.
Mindebből gyakran az érintett környezete semmit nem vesz észre. De figyelmeztető jel lehet, ha az anya nagyon fáradt, ingerült, máshogy viszonyul a gyermekeihez, megváltozik a viselkedése. Ha pedig mégis megtörténik a tragédia, ne ítélkezzünk, mert senkinek az életét nem ismerjük. A látszólag rendezett körülmények mögött is komoly traumák, nagy érzelmi válságok rejtőzhetnek, és sokszor annak van szüksége a legnagyobb irgalomra, aki látszólag a legkevésbé érdemli meg.
Mi vezethet idáig?
Több tényező vezethet odáig, hogy egy szülő a saját gyermeke ellen forduljon. A szakirodalom ezt filicidumnak nevezi (latin: filius = gyermek, cidium = ölés).
Pszichés betegségek és krízisek
• Súlyos depresszió (pl. szülés utáni depreszszió, pszichózis).
• Hallucinációk, téveszmék (skizofrénia, pszichotikus állapot).
• Öngyilkossági szándék: a szülő a gyermeket „magával akarja vinni.
„Altruista” filicídium
A szülő torz módon úgy érzi, hogy megóvja a gyermeket valamilyen szenvedéstől, megmentőnek hiszi magát. Ez lehet úgynevezett kegyelmi gyilkosság, amikor vélt vagy valódi szenvedéstől akarja megmenteni a gyermekét, vagy kiterjesztett öngyilkosság, amikor úgy érzi, annyira összetartoznak, hogy először a gyermekével, aztán önmagával végez. A kiváltó ok lehet egy erőszakos partner, a kilátástalan helyzet, beteg gyermek.
Düh és agresszió
Impulzív cselekedet feszült helyzetben, pl. síró csecsemő erőszakos fegyelmezése. Gyakran társul alkohol- és/vagy droghasználattal. Végzetes kimenetelű bántalmazás, amikor az anya impulzív cselekedet során nem szándékosan megöli a gyermekét. A pszichotikus anyák csoportjában a bántalmazás nem jellemző, inkább az alacsony szocioökonómiai státuszú, szociálisan izolálódott, intenzív pszichoszociális stresszel, erőszakos konfliktusokkal tarkított párkapcsolatban élő elkövetők körében fordul elő.
Bosszú és konfliktus a partnerrel
„Instrumentális” gyilkosság: a gyermeket a másik szülő elleni bosszúból ölik meg, hogy neki okozzanak fájdalmat. Nők esetében ez ritka motiváció.
Nem kívánt gyermek
Elsősorban újszülötteknél: titokban kihordott terhesség, szégyen, társadalmi nyomás.
Kockázati tényezők
• Kezeletlen mentális betegség
• Szociális izoláció, anyagi kilátástalanság
• Erőszakos, bántalmazó párkapcsolat
• Szerfüggőség
• Megélt traumák, előző erőszakos cselekmények, családon belüli erőszak
Ritka, de súlyos jelenség
A filicídium rendkívül ritka jelenség. A legtöbb szülő még súlyos stressz és válság idején is védeni akarja a gyermekét. Éppen ezért, ha ilyen tragédiák bekövetkeznek, szinte mindig komplex, többtényezős háttér áll mögötte (pszichés zavar, izoláció, krízis).
Kapcsolódó cikkünk
A család évezredek óta az emberi társadalmak egyik alapvető szerveződési formája. Hagyományosan a gyermekvállalás, a nevelés és az idősek gondozása elsődleges színtere volt, de funkciója mindig túlmutatott a biológiai kapcsolatokon. A család érzelmi biztonságot, szociális támogatást és identitást is ad – és ezek a funkciók napjainkban is éppoly fontosak, mint valaha.
Történelmi távlatban a család fogalma és formája sokat változott. Az ipari forradalom előtt a család gazdasági egységként is működött: a földművelés, kézművesség és a háztartási munka többnyire családon belül zajlott. A 20. század közepére kialakult az úgynevezett „nukleáris család” modellje – anya, apa és gyerek(ek) –, amit sokáig tekintettek normának. Azonban a társadalmi változások – urbanizáció, női emancipáció, válások számának növekedése, és a reprodukciós technológiák fejlődése – nyomán a család fogalma sokkal sokszínűbbé vált.
Ma már nem ritkák az egyszülős családok, a mozaikcsaládok, vagy az azonos nemű szülőkből álló családok sem. Ezek a formák gyakran szembesülnek előítéletekkel vagy jogi akadályokkal, holott a kutatások szerint az ilyen családokban nevelkedő gyermekek fejlődése ugyanolyan harmonikus lehet, mint a hagyományos családokban. Ami igazán számít, az a szeretetteljes, biztonságot nyújtó környezet, nem a családszerkezet.
A szülők nélkül – nevelőintézményekben vagy gyermekotthonokban – nevelkedő gyermekek gyakran érzelmi és pszichológiai nehézségekkel küzdenek, hiszen hiányzik számukra az a stabil kötődés, amit egy állandó gondozó – legyen az szülő, nevelő vagy gyám – tudna nyújtani. Társadalmi felelősségünk, hogy számukra is esélyt teremtsünk a teljes életre, támogató közösségekkel, megfelelő oktatással és hosszú távú gondoskodással.
A család nemzetközi napja, május 15-e jó alkalom arra, hogy ne csak ünnepeljük a családot, hanem újragondoljuk annak jelentését is. A család nem csupán vérségi kötelék, hanem közös felelősség, gondoskodás és összetartozás – formájától függetlenül.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
