Orvosok, kamaszok és flúgos filmesek diadala az Emmy-díj-átadón Kulcsár Gábor2025. 09. 15., h – 11:22
Lezajlott az Emmy-dij-átadó, a „tévésorozatok Oscar-gálája”, a győztesek között pedig a tavalyi év egyik legsikeresebb Netflix-sorozata is szerepel.
A 77. Emmy-díj-átadó három friss sorozat győzelmével zárult. Legjobb dráma kategóriában a Vészhelyzet Pittsburghben című kórházi sorozat diadalmaskodott, mely egy vészhelyzeti osztály egyetlen, hektikus 15 órás műszakját követi végig 15 epizódon keresztül. A legjobb komédia Seth Rogen The Studio című alkotása lett, melyben egy frissen megválasztott filmstúdió-vezető küszködik a felé támasztott vállalati elvárásokkal – Rogen maga is díjazott lett legjobb komikus férfi főszereplő kategóriában.
A Kamaszok, a Netflix négyrészes tragédiája egy gyilkossá vált tinédzser fiúról tarolt a legjobb minisorozat kategóriájában – a 15 éves Owen Cooper a valaha díjazott legfiatalabb férfi színésszé vált, de az apát játszó Stephen Graham és a pszichológust alakító Erin Doherty is díjazottak lettek.
Kapcsolódó cikkünk
Alfred Hitchcocknál még telefonhívásra történt a gyilkosság, napjaink fiataljainak azonban egy sokkal zavarosabb, indulatosabb világban dől el a sorsa – a digitálisban. A Netflix négyrészes bűnügyi sorozata, a Kamaszok igencsak hátborzongató kérdést tesz fel: meddig engedhetik meg maguknak a felnőttek, hogy a generációs szakadék ismerős oldalán maradjanak?
A Miller család ajtaját egy reggel váratlanul kommandósok rúgják be, hogy letartóztassák 13 éves fiukat, Jamie-t – a vád: egy osztálytársnője meggyilkolása. A négy rész során az ezt követő esztendő meghatározóbb pillanataiba nyerhetünk betekintést, mindig más és más szereplő szemszögén keresztül keresve a választ ugyanarra a kérdésre. Vajon miért történt ez?
Hús, vér, lélek
A Kamaszok az első pillanatban horogra akaszt földhözragadtságával, életszerű párbeszédeivel és különleges ritmusával. Az epizódok egy-egy megszakítatlan órát ölelnek fel a tragikus eseményfolyamból – a rendező Philip Barantini korábban már kísérletezett az efféle történetmeséléssel a 2021-es, Forráspont című éttermi drámánál, ezúttal viszont a megoldás nemcsak filmtechnikailag lenyűgöző, de a hangulatot is szolgálja. Eredendően tökéletlenné, kissé esetlenné teszi a képsorokat, még nagyobb legitimitást kölcsönözve a megannyi, hiteles élettérnek és szituációnak, melyben a cselekmény során megfordulunk. Ebben a sorozatban nincsenek nagy leleplezések, drámai monológok, csupán hétköznapi emberek, rideg hatósági protokoll, viharzó érzelmek és tengernyi kérdés. Ahogy pedig az a valóságban is lenni szokott, az egyértelmű válaszok rendre elmaradnak.
Antiszociális média
A történet legizgalmasabb eleme az éles kontraszt felnőtt és gyerekszereplői között. Na nem színészi teljesítményben – megkockáztatom, hogy a castingosoknak Anglia legtehetségesebb fiataljait sikerült egy tető alá hozni, az élen a Jamie-t megformáló Owen Cooperrel, aki még a realista színészkedés mestere, az apát alakító Stephen Graham mellett is képes tündökölni. Sokszor azonban úgy érződik, mintha a kamaszok egy másik dimenzióban mozognának, és nem is ok nélkül. A felnőttek nyomozása rendre zátonyra fut, hiszen képtelenek megérteni és komolyan venni a világot, melyben a gyilkosság történt. A közösségi média, a passzív-agresszív emojik és az Andrew Tate-féle nemi frusztrációk világát. Számomra a sorozat legbeszédesebb pillanata az volt, amikor Jamie pszichológusa véletlenül Facebookot mond Instagram helyett, és azonnal látni, hogy minden szakmai tekintélyt elveszít a fiú szemében. A Kamaszok éles figyelmeztetés arra, hogy napjaink fiataljai sokkal távolabbra kerültek szüleiktől, mint ők annak idején a sajátjaiktól. És ha továbbra sem vesszük komolyan az életélményeiket, annak előbb-utóbb komolyabb következményei is lesznek egy gyerekszobaajtó becsapásánál – mint tudjuk, idehaza nemrég lettek is.
Aki a nyomozásért, a nagy felfedezésekért és az akcióért néz bűnügyi filmeket, az nyugodtan kerülje el ezt a sorozatot. Aki viszont vevő a provokatív lélektani drámákra, vagy maga is észrevette, hogy gyereke egyre kevésbé nyílik meg előtte, az mindenképp tűzze napirendre.
Cím: Kamaszok (Adolescence)
Rendező: Philip Barantini
Szereplők: Owen Cooper, Stephen Graham, Ashley Walters, Erin Doherty
Korhatár: 16+
Epizódok száma: 4
Megtekinthető a Netflixen.
A technikai díjazásokat is beleszámítva több szobrot hazavitt a Pingvin című minisorozat, mely a 2022-es Batman egyik főgonoszáról szól, az Andor című politikai Csillagok háborúja-kaland, valamint Ben Stiller Különválás című vállalati sci-fi thrillere is. A legjobb animációs sorozat kategóriájában másodszorra is a népszerű League of Legends videójátékon alapuló Arcane győzött.
Kapcsolódó cikkünk
Létezik egy League of Legends nevű online videójáték. Sokan szeretik, legalább annyian pedig szívből utálják. Abban viszont majdnem mindenki egyetért, hogy 3 éve megjelent filmfeldolgozása, az Arcane minden idők egyik legjobb játékadaptációja. A Netflix animációs sorozata néhány napja végleg lezárult második évadával, de vajon sikerült beírnia magát a fantasyfilmek nagykönyvébe?
A történethez szerencsére nem kell ismerni az alapul szolgáló játékot – az íróknak így is épp elég cselekményszálhoz kell kapaszkodót adniuk. Az Arcane egyszerre szól egy feltörekvő város elit és alsó rétegének örökös szembenállásáról, két harcos testvér kegyetlen eltávolodásáról, valamint ambíciózus tudósok természettel való, felelőtlen játszadozásáról. Mint minden jó fantasynál, a főszereplő itt is leginkább a világ.
Csillogó mocsok
Nézőként két dolog tűnhet fel azonnal. Az első a sorozat gyönyörű animációs stílusa, mely ügyesen ötvözi a 3D-t a klasszikus, képregényszerűbb látvánnyal – hasonlóan az Oscar-díjas Pókverzum-filmekhez. A másik pedig az éles, kissé punk stílus, melyet a képsorok szolgálnak. Ezt közvetíti az Imagine Dragons által szerzett főcímdal, de visszaköszön a hektikus akciójelenetekben vagy az elvetemült színválasztásokban is. Egyértelmű, hogy a tinik az Arcane elsődleges célközönsége, ám izgalmas fantasykoncepciójának köszönhetően bárkit képes megszólítani. Eseményeinek egy steampunk világ ad otthont, ahol egymás mellett él mágia és az ipari forradalom tudománya, vagy éppen az organikus lények és a gépiesített monstrumok. A cselekmény alapjául szolgáló politikai szembenállások pedig egy kifejezetten mocskos, gyakran még napsütötte pillanataiban is korrupt oldalát mutatják be ennek a világnak – szerencsére kifogástalan írói bravúrokkal.
Szemet szemért
A sorozat legnagyobb ütőkártyája egyértelműen a szereplőgárda. Rengetegen vannak, és az animátorok mellett az írók is túlóráztak, hogy mindannyiuk egyedi és magával ragadó jellem legyen. A kettő közül az első évad a fókuszáltabb; kimért tempóban megismerjük a belső feszültségeket, a különféle személyiségeket hajtó traumákat, melyek mind egyetlen, karizmatikus főgonosz árnyékában összpontosulnak. A második szezon ezzel szemben leginkább a Trónok harcára emlékeztet; zavaros, túlfűtött ideológiai csatározás, ahol többé semmit nem jelent a „jó” vagy a „rossz” fogalma. Annak viszont kifogástalan, valami csoda folytán ugyanis a számtalan szereplő mindegyike fenntartja az érdeklődést, és szerteágazó történetszálaik is tisztán követhetőek, egészen a fináléig, ahol aztán a lehető legkatartikusabban varródnak el. Egyedüli kifogásként talán az hozható fel, hogy a sorozat siet – állandóan, megállás nélkül pörög, amit nem mindenki tud majd lenyelni. Ez azonban egyértelműen szándékos; az Arcane egy olyan utazás akar lenni, ahol minden csendes pillanat fellélegzés, jutalom, sőt talán csak álom.
Egy kisebb csoda, hogy létezik ez a sorozat. Merész, megindító kaland, ami olyan bummal ér véget, hogy nem lesz írópalánta, aki ne kezdené azonnal tervezni a saját fantasyjét – csak azért, hogy egy nap ő is így zárhassa le.
Cím: Arcane
Alkotók: Christian Linke, Alex Yee
Szereplők: Hailee Steinfeld, Ella Purnell
Korhatár: 16 év
Epizódok száma: 18
Megtekinthető Netflixen.
Legjobb talk show kategóriában megnyerte első Emmy-díját a The Late Show with Stephen Colbert is, mely az elmúlt hónapokban nagy port kavart. A tulajdonos CBS csatorna júliusban bejelentette, hogy Colbert műsora jövő év májusában, a szerződése lejártakor megszűnik. Bár a döntést „pusztán gazdasági jellegűnek” nevezték, sokan mégis azt gyanítják, hogy köze lehet ahhoz, ahogy Colbert bírálta a CBS anyavállalatát, a Paramountot, amiért az 16 millió dolláros megállapodást kötött Donald Trumppal. Az amerikai elnök azért perelte a szolgáltatót, mert szerinte 60 Minutes című műsorukban félrevezetően vágtak meg egy Kamala Harris-interjút, hogy az ő javára fordítsák a közvéleményt.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
