Idén 30 éve, hogy II. János Pál 1995-ben Kassán szentté avatta a vértanúhalált szenvedett Pongrácz István erdélyi magyar jezsuitát, Grodziecki Menyhért lengyel születésű jezsuita szerzetest és Kőrösi Márk horvát származású esztergomi kanonokot. Szeptember 6-án, a kassai vértanúk emléknapja előestéjén Kerekes László püspök mutatott be ünnepi szentmisét Pongrácz István szülőhelyén, Alvincen.
Az alvinci egyházközség, ahol Pongrácz István a keresztség szentségében is részesült, őrzi a szent emlékét. Nemcsak az életnagyságú szobra és a vértanúk ereklyéje, hanem a hívők könyörgő imádsága is. A szentmisén jelen lévő papság és a hívek közösen imádkoztak a közel 400 éves templomban. A misét Kerekes László gyulafehérvári segédpüspök mutatta be, ünnepi szentbeszédet mondott Tóth János csernakeresztúri plébános, bátorítva a híveket a helytálló tanúságtételre, valamint emlékezésre szólítva fel, hiszen Szent Pongrácz István Erdély egyetlen szentté avatott vértanúja.
István volt a legidősebb a vértanúk közül. Régi magyar nemesi családból származott, Erdélyből, Alvincről került Kassára. A gimnáziumot Kolozsváron végezte, majd Brünnben és Prágában folytatta tanulmányait. A teológiát Grazban fejezte be. Pappá szentelése után Homonnára került iskolaigazgatónak. Később Kassára jött a városi kapitány meghívására, hogy ott a missziós szolgálatban tevékenykedjék.
Leginkább Alvinczy Péter református prédikátor haragudott a jezsuitákra – különösen Pongrácz Istvánra, és az ország minden bajáért és szenvedéséért a katolikusokat okolta.
A feszült légkör nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Bethlen Gábor hadainak kassai bevonulása után az események tragikus fordulatot vettek. A felkelő sereg Rákóczi György vezetésével 1619. szeptember 3-án érkezett Kassa falaihoz. A városi tanáccsal megegyeztek, hogy a lakosságnak semmi bántódása nem esik. Ennek ellenére – miután szeptember 6-án bevonultak a városba – Rákóczi György parancsára mégis letartóztatták a királyi főkapitányt, Dóczy András generálist. A királyi házhoz pedig – amelyben a három katolikus pap tartózkodott – őrséget állítottak. Rákóczi György három nap múlva magával vitte Dóczyt, aki a fogarasi börtönben nemsokára meghalt.
Szeptember 6-ról 7-re virradó éjjel Bay Zsigmond prefektus vezetésével néhány hajdú megtámadta az őrizetben levő katolikus papokat. Arra akarták rávenni őket, hogy térjenek át a protestáns hitre. Miután ezt elutasították, mindhármukat embertelen kínzások között megölték, holttestüket a közeli szennygödörbe dobták.
Az esetet a kassai tanács latin nyelvű jegyzőkönyve is feljegyezte. Magyar fordítása a következő: „Ezután csütörtökön Rákóczi György kiküldött darabontjaival a generálist az erdélyi fejedelem nevében elfogatta s a lőcsei házba vitetve őriztette: szombaton pedig magával vitte, midőn éjjel, amely a szombatot megelőzte, a város előzetes tudta és beleegyezése nélkül a pápista papokat, két jezsuitát s harmadiknak a széplaki apátság kormányzóját, a Rákóczi gyalogosok prefektusa, Bay Zsigmond (miként a hír mondja) felkoncolta és a kloakába dobatta: ahonnét azonban a tanács parancsára kihozattak és a földbe ásattak mégpedig éjnek idején.”
A tragikus eseményeknek tanúi is voltak, akiknek vallomásait a kihallgatások során, 1628 szeptemberében hivatalos oklevélben följegyezték. A vallomásokat Eperjessy István házgondnok és özvegy Gadóczy Zsófia tette, akik az események idején a tett színhelyén tartózkodtak. A három pap vértanúságának híre gyorsan elterjedt a városban. A szenátus elhatárolta magát az eseményektől, és a felelősséget Rákóczi György katonáira hárította.
A három mártír tanúsága talán inkább szól a mának, mint a múltnak. Mindig is megvolt az értéke az önfeláldozó szeretetnek, azonban napjainkban is időszerűséggel bír az önmagunk akaratáról való lemondás és a Krisztusért vállalt áldozat.
Szöveg: Kovács József plébános
Forrás és fotó: Romkat.ro
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
