Búcsú a svédasztaloktól? Kulcsár Péter2025. 09. 07., v – 18:50
Kongatják a vészharangot a svédasztalos étkezések felett. A méltán népszerű modell ugyanis nemcsak azt eredményezi, hogy a szállodák vendégei annyit ehetnek, amennyit akarnak, de azt is, hogy a terülj, terülj asztalkám után nagyon sok étel megy a kukába.
Véget érnek az all inclusive nyaralások sztárjai, a svédasztalos reggelik, ebédek, vacsorák? Talán nem, de minden bizonnyal kissé átalakulnak. De ahhoz, hogy továbbra is kedvünkre válogassunk az óriási választékból, a finomabbnál finomabb ételekből, süteményekből, pékárukból, ahhoz nekünk, turistáknak is változtatni kell a szemléleten. Itt nem arra gondolok, hogy nem kell kihordani az ételt (számos ilyen esetet láttam, hogy sokan az „ingyen van, ki van fizetve” mottóra szinte nagybevásárlásnyi kiflit, sonkát, sajtot, gyümölcsöt, de még mézet is pakoltak egy nejlontáskába), hanem hogy csak annyit szedjünk a tányérra, amit meg is eszünk. Hogy üres tányérokat hagyjunk magunk után, ne egy másik svédasztalnyi ételmaradékot.
Csak néhány riasztó adat: az all inclusive egyik fellegvárában, Törökországban a helyi kormány szerint évente személyenként 102 kilogramm étel megy a kukába, és csak ebben az országban naponta 12 millió, azaz évente 4,38 milliárd kenyeret dobnak ki.
A minap egy bangkoki szállodában az étterem falán egy számláló volt, ami azt mutatta, hogy egy vendég után mennyi ételmaradék volt az adott hónapban. Mivel elsejét írtunk, így kiderült a napi adat: személyenként 2 kilónyi ételt hagytak a vendégek maguk után (alatta egy szám, hogy ebből legalább ketten, de akár négyen is jóllakhattak volna). Alatta egy felszólítás: annyit szedjen, amennyit csak szeretne, de ha már a tányérra kerül az étel, azt fogyassza is el!
Tényleg sok mindent láttam már a reggelizés során a hotelekben vagy az all inclusive szállodákban, a „nejlontáskás pakoláson” kívül azt is, hogy sokan disznóólat hagynak maguk után, és ami talán a legbosszantóbb, hogy a kis családi asztalra egy minisvédasztalnyi ételmennyiséget pakolnak, aminek jó esetben csak a harmadát eszik meg. Majd, mint aki jól végezte dolgát, jóllakottan távoznak. Nem véletlen, hogy már olyan felirattal is találkoztam egy hotelben, hogy aki sok maradékot hagy a tányérján, annak még egy reggelit felszámolnak a szobaszámlájára.
Szeretem a svédasztalos reggeliket, mert így sok mindent meg lehet kóstolni, tényleg azt ehetünk, amit csak szeretnénk. De sok turista a nagy mennyiség láttán valóban úgy viselkedik, mint egy éhes óvodás, aki mindent (is) szeretne. Lehetőleg a saját asztalán, hogy aztán többkilónyi maradékot hagyjon ott. Talán szerencsésebb lenne megtanítani a vendégeket a helyes, felelős viselkedésre, mint megszüntetni a rendszert. Például egy minimális tolerálható szint feletti ételmaradékot drágán felszámolni és hozzácsapni a vendég számlájához. Talán ebből értenének, és felfognák, hogy nem helyes a pazarlás.
De ne legyünk igazságtalanok, egyre több az olyan asztal, ahol csak üres tányérokat hagynak a felelőségteljes vendégek maguk után. A pazarlókat tanítsuk meg arra, hogy csak azt és annyit vegyünk, amennyit kívánunk, és meg is eszünk. Hogy a jövőben is megmaradjon a terülj, terülj asztalkám, hogy jövőre is kedvünkre válogathassunk az svédasztalos kínálatból. Pazarlás nélkül…
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
