Valami furcsa, nehezen megfogható szomorúság ül rá sokakra augusztus utolsó, szeptember első heteiben. Mintha nemcsak a napok rövidülnének, hanem velük együtt a türelmünk, a kedvünk és a lelkesedésünk is. A nyár vége akaratlanul is arra emlékeztet, hogy minden, amit várva-vártunk – a fényes esték, a szabadság, a gondtalan, sokszor éjszakába nyúló önfeledt beszélgetések – egyszer csak elmúlik. És bármennyire is próbálunk kapaszkodni a langyos estébe, az ősz már itt bekopogtat az ajtónkon.
Hírdetés
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
