Augusztus vége és szeptember eleje tájainkon két csodálatos növénynek a beérési ideje, az egyik a bodza, másik a borzag. Rokonlelkek, sok bennük a közös vonás, de növényi formájuk, termésük tartalma több különbözőséget is takar. Az emberek nem ismerik, vagy összekeverik őket, de mivel a népi gyógyászatban nagy szerepet játszanak, érdemes velük foglalkozni.
Szörpöt, lekvárt és pálinkát készítenek belőle, én éveken keresztül pálinkát főzettem bogyós termésükből. Bodzából általában 15-20 liter pálinkám volt, de főleg a borzagot szüreteltem. Volt olyan év is, amikor 50-60 liter borzag pálinkám lett. A vele való foglalatoskodás során sok tapasztalatot szereztem, ezeket szeretném most megosztani a kedves olvasókkal. Talán egyesek kedvet kapnak e csodálatos és értékes növények hasznosításához vidékünkön, mások, az „értők“, csatlakoznak, és tanácsaikkal okosabbá tesznek engem is.
Mi a bodza?
A bodza fás szárú bokor, vagy cserje, amelynek viszonylag terebélyesre megnövő, jellegzetes alakját megtaláljuk az ország egész területén. Többnyire szabadon nő erdőszéleken, út mellett, víz mellett, de ma már termesztik is a neki megfelelő területeken.
A bodza sokak kedvenc szörpféléje, de méz, zselé, sőt lekvár is készíthető belőle. A bodzavirág igazi ínyenc csemege, de nemcsak élvezeti értéke, hanem gyógyhatása is van. Ám igazi értéke a pálinkának van. A bodzapálinka az erdő ízét, illatát kínálja fogyasztójának, csodás ínyencség. Ma már a piacon megtaláljuk több fajta kiszerelésben és (talán felesleges) ízesítésben.
A bodzapálinka elkészítése
Szüretelése létrát igényel. Testes ollóval levágjuk az érett fürtöket, rövid szárakat hagyunk a bogyók alatt. A cefrésítés hordóban történik, amelynek harmadát töltöm meg bogyókkal. A bogyókat mozsárszerű eszközzel és kézzel pépesítem, cukorral gazdagított langyos vízzel öntöm fel. Ezután jön a cefre érése, amit ajánlatos gyakran keverni és ellenőrizni, hogy ki ne forrjon a hordóból. A kifőzés előtt eltávolítom a hordó alján megmaradt, nem elbomlott szárakat. Jöhet a főzde.
Mi a borzag?
A borzag, hivatalosabb nevén gyalogbodza, vagy földi bodza, Magyarországon őshonos növényfaj, magaskórójú, lágy szárú évelő növény. Alacsonyabbrendű utak mellett található, elterjedtsége és felhasználása Nógrádra és Gömörre jellemző. Enyhén mérgező hatású, használata óvatosságra int. A nép leggyakoribb esetben lekvárt főz belőle, kiváló szer gyomorbajra, a gyógyszertárak előszeretettel vásárolják. A népnyelv szerint „kismértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság“.
Ugyanezt lehet elmondani a belőle készült pálinkáról is. A kellemetlen szagú, mondhatni büdös szeszes ital nem mulatozásra való. De kis mértékben balzsam ez testnek és léleknek egyaránt.
A pálinka elkészítésének a módja
Szüretelése és cefrézése hasonló a bodzáéhoz. A bogyókat a szárától ollóval szabadítom meg, a hordóban az arányok ugyanolyanok. Pépesítés után felöntöm meleg vízzel, amibe most több cukrot teszek. Ezután is minden hasonlóan történik, mint a bodza esetében, majd jöhet a főzde.
Az olvasók közül bizonyára többen felkapják a fejüket a cukor hozzáadásán, de az a tapasztalatom, hogy ha nem teszünk hozzá cukrot, nincs haszon. Így csorog szépen, a lényeg, hogy lesz jó büdös borzagpálinkánk.
A kifőzés után pihentettem egy évig, így elvesztette a karcosságát és jó, sima italom lett. Minden évben főzettem almapálinkát is, azzal kevertem 50-50 % arányban, így kulturált, élvezhető, az értők számára nagyrabecsült borzagpálinkát kaptam.
Akkoriban építkezési vállalkozó voltam, ha vittem belőle, szívesebben vették át tőlem a számláimat a partnerek, a hivatalnokok is előzékenyebbek lettek. Sokan közülük a mai napig emlegetik, és alkalomadtán kérdezik, hogy van-e még belőle.
Ezúton is közlöm, hogy sajnos nincs, mintegy 15 éve már nem főzetek. Annakidején elástam 5-5 litert a két leány unokámnak a lagzijára, de pár év után hozzányúltam. Gyengének bizonyultam. Most, hogy húszévesek lettek, bizony már szánom és bánom.
Mede Géza
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
