Becsengettek! Hogyan készítsük fel a gyereket az iskolára? Vrabec Mária2025. 09. 02., k – 09:33
Az iskolakezdés, főleg szintváltásnál minden gyerek és család életében nagy változás. De fel lehet rá készülni, és ha igen hogyan? Hadas Katalin gyermekpszichológust kérdeztük
A legnagyobb ismeretlen a leendő kiselsősök számára jelenti az iskola. Mit tehetünk azért, hogy ne tartsanak tőle?
Jó, ha felkészítjük a gyereket. Egészen más lelkülettel lépi majd át az iskola küszöbét, ha némi elképzelése lesz arról, mi vár majd ott rá, mintha a teljes ismeretlen felé haladna. Főleg azokra a gyerekekre kell jobban odafigyelni, akiknek nincs idősebb, már iskolás testvérük. Ők csak a fantáziájukra támaszkodhatnak, meg a felnőttek itt-ott elcsípett beszélgetéseire, amik ehhez a témához kapcsolódtak. Ha a gyereknek valamiről hiányosak az ismeretei, azt a fantáziájával kipótolja, hogy kerek egész, és számára érthető legyen. Ám nem biztos, hogy az így kikerekített ismeret fedi a valóságot. Jó, ha már a beíratkozásra elegendő időt tud szánni a szülő, s elkezdi az iskola bemutatását. Megbeszélik, hogyan közelíthető meg, elérhető-e gyalog is, vagy valamilyen közlekedési eszközre lesz szükség. Megnézhetik, milyenek az osztályok, tantermek, tornaterem, étterem. Ha szeptemberben egy olyan épületbe lép be a gyerek, amiről már van némi ismerete, nem hat majd rá sokként a sok új információ, könnyebben belakja majd az új tereket.
Könnyebb a beilleszkedés, ha a gyerek legalább néhány osztálytársát ismeri?
Ha járt a gyerek és vannak olyan társai, akiket abba az iskolába írattak be ahová őt, akkor szeptembertől nem csupa idegen gyerekkel lesz körülvéve, könnyebb lesz az új osztálytársak között is megtalálni a helyét. Erről is úgy kell beszélnünk vele, hogy milyen jó lesz új gyerekekkel ismerkedni, új barátokat szerezni Ám az iskola legfőbb küldetése, hogy a gyerek új ismeretekre tegyen szert. Az olvasás elsajátításával egy hatalmas birodalom tárul majd ki előtte, nem beszélve arról, hogy mennyire fontos az, hogy megtanuljon számolni.
Sok szülő, már az óvoda utolsó évfolyamában a nagyobb felelősséget hangsúlyozza: ha már iskolás leszel, nem játszhatsz ennyit, szót kel fogadnod, nagyon sok leckéd lesz. Helyes ez?
Az iskola hozadéka, hogy beosztja az időnket, ám ez nem feltétlenül rossz. Inkább arról kell beszélni a jövendő elsősnek, hogy más időbeosztása lesz, és ha a játéktól elcsent időt jól használja fel, örömét lelheti az újonnan megszerzett ismeretekben, tudásban, készségekben. Ha figyelni fog az órán, kevesebb időre lesz szüksége, hogy megtanulja az új tananyagot, és több ideje marad a játékra. A feladatoktól nem félni kell, hanem végre kell hajtani őket, mindig csak annyi új feladata lesz, amit képes lesz elvégezni, végrehajtani. A feladatok nem azért lesznek, hogy a tanító néni bosszantsa őt, hanem azért, hogy napról napra okosodjon, ügyesedjen. Milyen jó lesz, ha majd el tudja olvasni a faluk, városok, folyók nevét, ha valahová utaznak. És milyen jó lesz, ha be tudja osztani a zsebpénzét egész hétre, hogy amíg a táborban van, maradjon pénze az utolsó napra is. Az iskola nem büntetésvégrehajtási intézmény, hanem olyan hely, amely sok mindenre megtanít.
Ha fél a kisgyerek az iskolától, hogyan bátorítsuk?
A gyerek azért félhet az iskolától, mert ezt táplálták bele, hogy félnie kell tőle, vagy nincs elég ismerete az iskolával kapcsolatban. Vannak olyan felnőttek, akik szeretik ijesztgetni a gyerekeket, hogy majd meglátod, hogy mi lesz az iskolában! Ott majd megnevelnek! Ott majd nem lesz pardon! Ezeket a negatív érzéseket feltétlenül fel kell oldani a gyermekben. Valószínű, hogy lesz majd rossz napja is az iskolában, de nem ez lesz a mérvadó. Sok szép napot él majd át, sok felejthetetlen szép élményben lesz majd része. Vannak olyan mesék, amelyeknek a főhőse először félt az iskolától, aztán megbarátkozott vele. Ilyeneket is lehet olvasni a gyereknek, s utána megbeszélni, hogy a mesehős is rájött, nincs mitől félnie.
Érdemes az első hetekben elkísérni az iskolába a kiselsőst, majd érte menni?
Főleg, ha messzebb van az iskola, jó, ha a szülő eleinte elkíséri a gyereket és érte is megy. A szülőnek fel kell mérnie a gyerek megbízhatóságát, hogy elengedhető-e egyedül az iskolába, vagy sem. Csak akkor engedjük egyedül, ha már tud biztonságosan közlekedni és nem vagánykodik az utakon, hogy én ezt is meg merem csinálni, meg azt is. Tudatában kell lennie a gyereknek, hogy az utca veszélyeket is rejt és hogy a közlekedési szabályokat be kell tartani.
Ma komoly veszélyt jelent az iskolai közösségekben a drogfogyasztás, de a kiközösítés, vagy a megfélemlítés, zaklatás is. Jó, ha a szülők ezekre előre felhívják a gyerek figyelmét?
Igen, jó ha tud a veszélyekről a gyerek, de azt is tudnia kell, hogy ilyen esetben mi a teendője, kihez kell segítségért fordulnia, ki nyújt számára védelmet. Fontos, hogy bajával, problémájával ne maradjon egyedül. Néha kifejezetten az a hasznos szmára, ha valamilyen csoport kiközösíti, nem fogadja be. Sokkal fontosabb az, hogy olyan csoportban érezze jól magát, amelynek tagjai nem ártanak másoknak, s meg tudják különböztetni a jót a rossztól.
Mennyi önállóságot kell hagyni egy középiskolásnak, ami a saját programjait, éjszakai kimaradásokat, barátokat illeti?
Amíg kiskorú a középiskolás, jó, ha minden lépéséről tud a szülő. A csemetének meg kell értenie, hogy aggódnak érte, ha valahonnan időben nem ér haza. Ha esti kiruccanásról van szó, jó, ha megegyeznek, hogy mikor, hol, meddig maradhat, mikorra érjen haza. Kell, hogy képben legyen a szülő, hogy kikkel megy és hová a fiatal, mennyire megbízhatóak a barátai, mennyire veszélyes a hely, ahol lesznek. Ha megszegi ezeket az egyezségeket a serdülő, akkor a következő kiruccanásokról való hazatérés idejét direktíve szabhatja meg a szülő, mégpedig azzal a kikötéssel, hogy megszegése milyen újabb szankciókkal járhat majd.
A főiskolások már felnőttek, de a szülők mégis féltik őket. Mindent rájuk kell hagyni, vagy érdemes legalább a kezdetekben odafigyelni hol és kivel laknak, hogy bírják a tempót, be tudtak-e illeszkedni?
Mire felnőtté válik a gyerek, addigra ki kellene alakulnia olyan kapcsolatnak közte és a szülei között, hogy ne legyen számára terhes, ha a szülei féltik őt és aggódnak érte. Ez legyen az a háttér számára, amely minden időben és minden körülmények között befogadja, mindig segítséget nyújt. Nem minden beilleszkedés zajlik le simán, néha elég pár biztató szó, egy történet arról, hogy más ezt hogyan oldotta meg, vagy egyszerűen csak az együttérzés: tudom, hogy nehéz lehet, de ki fogod bírni. Ha őszinte a szülők érdeklődése, akkor ez nem lesz teher a fiatal számára, nem úgy veszi majd, hogy még mindig nem hagynak békén, mi közük hozzá, hogy mi van velem, törődjenek inkább magukkal. A fiatal felnőtt és szülő között is akkor jó a kapcsolat, ha őszinte.
Mennyire jelentős esemény egy család életében, amikor a gyerek kiselsős, középiskolás, főiskolás lesz? Beszélni kell róla, vagy egyszerűen csak alkalmazkodni kell az új helyzethez?
Ezek életünk kisebb-nagyobb fordulópontjai. Az iskolába lépő gyerekből már soha többé nem lesz gondtalanul játszó óvodás, a középiskolás fél lábbal már a felnőttkor mezsgyéjén jár, sok mindenért átveszi a felelősséget szülei helyett, egy főiskolással már meg lehet otthon tárgyalni a világ dolgait, hiszen ezekre lesz hatással majd az ő munkája is. Egy család nemcsak akkor változik, ha változik az összetétele egy új gyerek születésével, vagy valaki eltávozik a családból, hanem akkor is, ha egyik tagja valamelyik fordulóponthoz érkezik. Ha már van iskolás a családban,az egész család ahhoz igazodik, hogy iskolaév alatt időben otthon legyenek egy-egy hétvégi kiruccanásból, hogy ideje legyen elkészülni a feladatokkal és ipihenhesse magát. Síelni akkor mehet a család, ha téli szünet van, és a nyaralást is a vakációhoz kell igazítani, Ha középiskolás lesz valamelyik gyerek és kollégista, a hét öt napján hiányolja jelenlétét a család. Amit ő végzett el otthon, azt a munkát másnak kell átvennie. Több pénzre van szükség az utazásra, kollégiumra, kosztra, s ez valahonnan hiányozni fog a családi költségvetésben. A főiskolások, egyetemisták pedig még nagyobb változást idéznek elő a családban. Megkezdődik igazi önnállósulásuk, leválásuk, ami a család összes tagjára hatással lesz. Az ember szereti az állandóságot, a megszokottat. Még ha rossz is, de tudja hogyan alkalmazkodjon hozzá, mire hogy reagáljon. A változás új energiák bevetését igényli, magában hordozza a bizonytalanságot, s nem tudhatjuk, miben tesz próbára minket. De ameddig képesek vagyunk előre látni, próbáljuk felkészíteni gyermekeinket, hogy kevesebb nehézséggel találják szembe magukat.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
