Augusztus 30-án közösen zarándokoltak a Mosoni Esperesi Kerület papjai és hívei a mosoni Nepomuki Szent János-templomtól a máriakálnoki kegytemplomhoz új papi és szerzetesi hivatásokért imádkozva. Az öt kilométeres gyalogos zarándoklaton Veres András győri megyéspüspök is részt vett, majd szentmisét mutatott be az esperesi kerület papjaival Máriakálnokon.
Veres András megyéspüspök köszöntőjében kiemelte, hogy több mint egy éve minden hónap második csütörtökén együtt imádkoznak a Mosoni Esperesi Kerület papjai és hívei új papi és szerzetesi hivatásokért, bár ők még a legkevésbé érzik a szorongató paphiányt, amely nemcsak az egyházmegyét, hanem az egész országot érinti. A papság létszáma nagyon megfogyatkozott, és a kialakult tragikus helyzetre sok okot fel lehetne sorolni, de higgyünk abban, amit VI. Pál pápa mondott: az Egyháznak mindig annyi és olyan papja lesz, amennyire és amilyenre szüksége van.
A főpásztor prédikációjában a szentlecke soraira (1Tessz 4,9–10) helyezte a hangsúlyt, amely az Istentől tanult szeretetben való növekedésről szól.
A kereszténységet szokás a szeretet vallásának nevezni, de jó lenne, ha a gyakorlatban is az lenne – kezdte elmélkedését a főpásztor. – A mai levélrészlet segíthet megerősíteni mindnyájunkat abban, hogy ne csak névleg, hanem valóságosan is a szeretet vallás tanúi legyünk. Az apostol azt írja: „Istentől tanultátok, hogy egymást szeressétek, …” Parancsba kaptuk a szeretet parancsát, mert sokak számára nem természetes a szeretet. Sőt, ha megfontoljuk, akkor mindnyájan tudjuk, hogy a bűn miatt sajnos senki sem tökéletes a szeretetben. Még nehezebb az ellenség szeretete, de bármennyire nehéz tanítás is, csak akkor mondhatjuk magunkat Krisztus tanúinak, ha ennek megvalósítására törekszünk. Pál apostol a Rómaiaknak írt levelében úgy fogalmaz, hogy „kiáradt szívünkbe az Isten szeretete”. (Róm 5,5) Vagyis
Szoros kapcsolat van ugyanis az istenszeretet és az emberszeretet között. Nem véletlen, hogy János apostol azt mondja, hogy aki nem szereti testvérét, nem szereti Istent sem (1Ján 4,20). Ebből következik, hogy Isten szeretete tesz bennünket alkalmassá arra, hogy tudjunk szeretni. Isten szeretete kiáradt a szívünkbe, tehát mindannyiunknak ehhez az isteni szeretethez kell igazodnunk.
A főpásztor a Szentírásból vett idézetekkel világított rá, milyennek kellene lenni szeretetünknek. Az irgalmas szamaritánus történetére utalva (Lk 10,25–37) a határtalan jelzőt emelte ki, amely mérték nélküli, és mindnyájunknak erre a fajta szeretetre kell törekedni. Ugyanakkor a tékozló fiú története (Lk 15,11–32) meggyőz bennünket arról, hogy ha Isten gyermekei akarunk lenni, és ha Isten szeretete bennünk él, akkor végtelenül irgalmasnak kell lennünk. Hányszor előfordul, hogy inkább végtelenül irgalmatlanok vagyunk és nem irgalmasok?
Meg kell tanulnunk azt is, hogy kölcsönösen akarjuk szeretni egymást. Viseljétek el egymást nagy türelemmel, alázattal és szeretettel (Ef 4,2). Hatalmas szükségünk van arra, hogy meg is akarjuk élni ezt a kölcsönös szeretetet a mindennapokban, hiszen a szeretet jobbá tesz bennünket. Péter apostol úgy fogalmaz,
(1Pét 4,8). Sirák fia könyvében azt olvassuk: „az irgalmas szeretet bűnöket engesztel.” (Sir 3,30) Nem kétséges tehát, hogy Isten szeretetét napról napra tanulnunk, gyakorolnunk kell, ha Isten gyermekei akarunk lenni. A Tesszalonikaiaknak írt levelet folytatva az apostol úgy fogalmaz: „Csak arra kérünk titeket, testvérek, hogy gyarapodjatok is benne.” (1Tessz 4,10) Szeretetünk sohasem lesz tökéletes, mert nem vagyunk Isten. De
Sík Sándor gyönyörű sorai az Úrhoz fohászkodnak: „Ne hagyj Uram megülepednem/ Sem eszmében, sem kényelemben / Ne tűrj megállni az ostoba van-nál, / S nem vágyni többre kis mái magamnál.” De jó lenne, ha ezt újra és újra a magunk buzdítására és megerősítésére el-elmondogatnánk: ne engedd, Uram, hogy megülepedjem a szeretetben.
Záró gondolatként a főpásztor az evangélium talentumokról (Mt 25,14–30) szóló tanításáról elmondta:
Vajon élünk-e az Istentől kapott adományainkkal? Meggyőződésem, ha minél több ember lesz, aki az evangéliumi szeretet jegyében képes szeretni, annál erősebb egyházi közösségünk lesz, és abból fakadóan egyre több papi és szerzetesi hivatás születik. Mert ahol az emberek megérzik az Isten utáni vágyat, akkor szükségszerűen mindig lesznek olyanok is, akik képesek testvéreiket ezen az üdvösséges úton segíteni, vezetni – fogalmazott Veres András győri megyéspüspök.
A Mosoni Esperesi Kerületben idén még Dunaszigeten, Darnózselin és Mosonban lesz közös imádság papi és szerzetesi hivatásokért minden hónap második csütörtökén, melyre szeretettel várják a kedves híveket.
Forrás: Győri Egyházmegye
Fotó: Molnár G. Tamás
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
