Zsódi Viktor piarista tartományfőnök augusztus 25-én, Kalazanci Szent József emléknapján levélben fordult a Kalazancius Mozgalom (KM), a piarista rend ifjúsági mozgalma tagjaihoz, valamint a piarista iskolákban tanuló diákokhoz. A tartományfőnök ezzel meghirdette a 2025/2026-os tanév piarista mottóját: „Meggyökerezve benne”. Az alábbiakban a levélből olvashatnak részleteket.
(…) Be kell vallanunk, hogy az életünk tele van viharokkal, melyek nem feltétlenül fizikaiak, hanem olyanok, amelyeket nap mint nap átélünk. Ilyen például a megfelelési kényszer vihara: elég jónak lenni a suliban, a barátok között, a sportban, az online térben. Aztán sokszor megjelenik a jövőtől való szorongás vihara: mi leszek, ha nagy leszek? Felvesznek-e egyetemre? Sikerülni fog-e az érettségi? Végül pedig ott van önmagunk keresése is: ki vagyok én valójában a filterek, a szerepek és az elvárások mögött? Ezekben a viharokban pedig ösztönösen kapaszkodókat, gyökereket keresünk. Megpróbálunk meggyökerezni a népszerűségben, a lájkok számában, a jó jegyekben, egy menő ruhában vagy egy adott csoporthoz tartozásban. Ezek a gyökerek azonban felszínesek. Amint megváltozik a széljárás – egy rossz jegy, egy vita a barátokkal, egy bántó komment –, máris érezzük, hogy inog alattunk a talaj.
Ebben a helyzetben hangzik el az új, 2025/2026-os tanév piarista mottója: „Meggyökerezve benne”. Ez nem egy újabb teljesítendő feladat, nem egy újabb elvárás a listán, hanem sokkal inkább egy meghívás, mégpedig egy másfajta létezésre, másfajta stabilitásra. (…)
Amikor a mottó azt mondja, „benne”, akkor a kolosszeiekhez írt levél alapján egyértelműen Jézus Krisztusra gondolunk (vö. Kol 2,7). Pál apostol ebben a levelében egy lenyűgözően gazdag képet ad Jézusról. Amikor a kolosszei közösségben megjelent egy tévtanítás, amely le akarta fokozni Krisztust, Pál nem egy egyszerű válasszal, hanem egy őskeresztény himnusszal válaszolt, amely valószínűleg már akkor is közismert volt a legtöbb keresztény gyülekezetben. Ez a himnusz a kulcs ahhoz, hogy megértsük, milyen talajba hív minket a mottó. (…)
Itt jön a legdöbbenetesebb rész: „Benne teremtetett minden a mennyben és a földön… minden általa és érte teremtetett” (Kol 1,16). Ez a mondat felrobbantja a hitről és a világról alkotott szűkös elképzeléseinket. A modern ember hajlamos a hitet a magánszférába utalni: a templomban hiszel, de a fizikaórán, a laborban a tudomány törvényei uralkodnak. Pál ezzel szemben azt állítja, hogy a hit tárgya, Krisztus és a tudomány tárgya, a világ között nem ellentét, hanem ok-okozati viszony van. Krisztus nem egy szereplő a világban; ő a világ „operációs rendszere”, a „forráskódja”. A fizika törvényei, a galaxisok spiráljai, a sejtekben lévő DNS-kód, a szíved dobbanása – mind az ő logikája, az ő teremtő Igéje szerint működik. Ő az, aki „mindenekelőtt van, és minden benne áll fenn” (Kol 1,17). Ő az a gravitációs erő, ami megakadályozza, hogy a valóság szétessen.
Ha ilyen Jézus Krisztus, akkor belé gyökerezni nem szentimentális vallásos érzést jelent. Azt jelenti, hogy a valóság legmélyebb, legszilárdabb alapjához csatlakozunk. Nem egy alternatív valóságba menekülünk, hanem rátalálunk arra az alapra, amelyen az egész létezés nyugszik.
A gyökér azonban nem csak a viharban fontos. A gyökér az, ami táplál, ami életet ad, ami összeköt a forrással és egy nagyobb rendszer részévé tesz. Gyökér nélkül nincs élet.
Ha a gyökereink a megfelelő talajban vannak, akkor az nem egy passzív, statikus állapotot jelent. Ahol szilárd gyökér van, ott növekedés és gyümölcstermés is van. Pál apostol pontosan leírja, hogy néz ki egy ilyen növekvő élet.
Mindenekelőtt a növekedés alapja a hála. „Bővelkedjetek a hálaadásban!” (Kol 2,7). Amikor rájössz, hogy a stabilitásod, az értéked, a biztonságod nem a te érdemed, hanem a mindenség Urának ajándéka, akkor felszabadulsz a görcsös bizonyítási kényszer alól. A hálás embernek nem kell folyamatosan harcolnia az elismerésért, mert tudja, hogy a legfontosabbat már megkapta.
Másodszor, a növekedés konkrét tettekben nyilvánul meg. „Öltsétek magatokra az új embert” (Kol 3,10). Ez az „új ember” nem egy misztikus, hanem nagyon is gyakorlatias állapot. Érdemes megfigyelni, hogy a Pál által felsorolt erények mind kapcsolati erények: „irgalmas szív, jóság, alázatosság, szelídség, türelem” (Kol 3,12). Miért? A Krisztusban gyökerező élet nem egy magányos fa élete. A mottó nem azt mondja, hogy légy egy magányos, erős tölgy a mező közepén. A kép sokkal inkább erdőt idéz fel, ahol a fák gyökerei a föld alatt összefonódnak, és a legnagyobb viharban is tartják egymást. Pál válasza közösségi természetű: Krisztus a Test feje, mi pedig egymás tagjai vagyunk.
Mit jelent ez a te életedben? Irgalmasnak lenni azzal a padtárssal, aki az idegeidre megy. Türelmesnek lenni a szüleiddel, amikor nem értenek meg. Megbocsátani annak, aki pletykált rólad vagy megbántott. Alázatosnak lenni, amikor te vagy a legjobb valamiben, és nem lenézni a többieket. És mindenekelőtt a szeretet, ami „a tökéletesség köteléke” (Kol 3,14), ami mindezt összefogja. A növekedésed legbiztosabb jele az, ahogyan a körülötted lévő emberekkel bánsz.
Szent Pál apostol egy lélegzetelállító ígérettel zárja a gondolatmenetét: „a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben” (Kol 3,3). Belegondolhatunk, mennyire mást jelent ez a mai világ „kirakat-életében”; ott, ahol mindent meg kell mutatni, posztolni kell, ahol az életed egy folyamatosan szerkesztett és a nyilvánosság elé tárt előadás. Ebben a kultúrában Pál üzenete forradalmi és azt üzeni: a legvalódibb éned, a legmélyebb identitásod, az, aki te igazán vagy, nincs kitéve a világ ítéletének, nincs a kirakatban, hanem biztonságosan el van rejtve. Nem kell folyamatosan bizonyítanod, teljesítened, hogy értékes legyél. Az értéked már most is garantált, el van rejtve a mindenség Uránál. (…)
Hozza meg ez a tanév számunkra annak a tapasztalatát, hogy egyre mélyebben kapcsolódjunk Krisztushoz és egyre szabadabban éljünk Benne!
Zsódi Viktor piarista tartományfőnök fiataloknak írt levele teljes egészében IDE KATTINTVA olvasható.
Forrás: Piarista Rend Magyar Tartománya
Fotó: Piarista Rend Magyar Tartománya; portré: Merényi Zita (archív)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
