Nacionalista reneszánsz Kulcsár Péter2025. 08. 20., sze – 18:32
A szlovákiai politika és a közhangulat ciklikusan működik: a régi reflexek visszatérnek, mint a bumeráng. A kisebbségi kultúra területén például felsejlik a legsötétebb kilencvenes évek hangulata – egyelőre csöndben, a fű alatt, nagyobb társadalmi visszhang nélkül.
Amikor 2023-ban Martina Šimkovičová podcaster megkapta az SNS hatáskörébe tartozó kulturális tárcát, a várakozások legalábbis vegyesek voltak. A szlovák nagyvárosi, liberális kulturális közeg fintorogva fogadta a kinevezését, és attól tartott, mi történik, ha belenyúlnak a kulturális támogatások viszonylag autonóm módon működő rendszerébe. A választók többségének nagyjából mindegy volt, ki (nem) törődik a szlovák kultúrával, a politikai mellett ugyanis egy kulturális szakadék is tátong a szlovákiai társadalomban. Külön csoportot képeztek a kultúrharcos koalíciós szimpatizánsok, akik a kinevezés kapcsán csak kárörvendtek a liberálisok borítékolható kínjain. Az előzetes félelmeket aztán a pályázati rendszer és a jól-rosszul működő intézmények szétverése is igazolta: jelenleg is forrong a közeg, de a nyílt utálaton kívül más érdemi eszköze nincs az események befolyásolására.
A nagy szlovák kultúrharc a kisebbségi közeget mindeddig valamennyire elkerülte. A nagyvárosi, szlovák közegbe valamennyire integrálódott művészeken és értelmiségieken kívül a többség számára a szlovák kultúra továbbra is idegen, furcsa és érthetetlen világ. Kapaszkodót legfeljebb a világ eseményei nyújtottak: ennek a tükrében lehetett a „liberálisok” és a „nemzetiek” küzdelmeként, némileg eltartott kisujjal figyelni, mit tesz a Művészeti Alappal, a köztévével, a Szlovák Nemzeti Múzeummal, a galériákkal és a fesztiválokkal Šimkovičová és csapata. A magyar támogatásokat kezelő Kisebbségi Kulturális Alap eközben évek óta viszonylag autonóm módon működött. Ezalatt azt értjük, hogy hosszú ideje megoldatlan problémákkal, de legalább ideológiai konfliktusok nélkül. A KKA egy adminisztratív rémálom, a pályázati források folyósítása és elszámolása rengeteg problémát okozott a szervezet alulfinanszírozottsága és a bürokratikus megkötései, valamint a vezetés értetlensége miatt. A keretösszeg elosztása főleg a roma pályázatok belterjessége miatt került az előtérbe – a kultúrharc kérdése nem igazán jelent meg a helyi források kapcsán. A helyzet azonban gyorsan változhat.
Šimkovičovának két év kellett a szlovákiai kultúra leuralásához, most pedig ráfordult a kisebbségire, ahol az SNS kapott szabad kezet. A KKA igazgatója távozott, helyette olyan megbízható kádert neveztek ki, akinek látszólag fogalma sincs a kisebbségi projektek koordinálásáról és valós problémáiról. A működő kisebbségi kultúra bebiztosítása, horribile dictu felvirágoztatása helyett első körben más dolgokra helyeződik a hangsúly. Méghozzá a kilencvenes évek nacionalizmusának szellemében: az új vezetés a szlovák nyelvhasználatot és a többségi nemzeti témák feltűnését tartja a legfontosabbnak a kisebbségi kultúrában. Ami egyébként totális visszalépés: ezek a kérdések még a kilencvenes években kerültek előtérbe, mikor a nemzetiségi koncepcióval kapcsolatban teljes volt az értetlenség. Valami azonban sosem változik. Eddig a minisztérium dilettáns ténykedése szlovák belügy volt, esetleg „liberális sivalkodás.”
A nyártól aligha lehet ennyivel elintézni a kulturális tárca kínjait.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
