A kötelező óvodalátogatás egyelőre lóg a levegőben – a felsőoktatási reformra rábólintott a kormány Nagy Roland2025. 08. 20., sze – 15:08 Pozsony |
A kormány szerdán elfogadta a felsőoktatási törvény módosítását, mely számos változást hozhat a diákok és a tanárok számára. Diplomamunka helyett szakmai gyakorlat, rövidített tanulmányi programok, rugalmasabb kreditrendszer – csak néhány a fontosabb változások közül. Tomáš Drucker (Hlas) oktatási miniszter azonban nem lehet teljesen elégedett, hiszen nem minden javaslata kapott zöld utat a kabinettől, például a kötelező óvodalátogatás hároméves kortól sem.
Drucker úgy gondolja, mindenképpen korszerűsíteni kell a szlovák felsőoktatási rendszert, ezért egy átfogó reformjavaslatot terjesztett be a kormány elé. A tárcavezető először idén áprilisban mutatta be a tervezett változásokat a nyilvánosság előtt, majd elindította a tárcaközi egyeztetést, mely során több mint 1200 hozzászólást csatoltak a tervezethez. A kormány a szerdai ülésén végül jóváhagyta a dokumentumot, amely így szeptemberben a parlament elé kerülhet.
A miniszter a kormányülés utáni sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, a reform nem a meglévő rendszer teljes lebontásán alapszik, hanem a jól működő dolgok fejlesztésén.
„Meg vagyok róla győződve, hogy az oktatási rendszerünk nem katasztrofális, ugyanakkor megvannak a maga problémái és kihívásai, tekintettel a korra is, amiben élünk. Vannak országok, amelyek gyorsabban fejlődnek és versenyképesebbek, bennünket pedig lassan itt hagy a vonat. Ez az igazság”
– jelentette ki a miniszter.
A gyakorlati oktatáson lesz a hangsúly
A felsőoktatási rendszerrel kapcsolatban az egyik legtöbbet hangoztatott kritika, hogy a hallgatókat nem készíti fel rendesen a munka világára, nem kapják meg azt a szükséges gyakorlati tudást, amelyre a munkaerőpiacon valóban szükség lehet. A minisztérium tudatosítja ezeket a kritikákat.
„A hangsúly a hallgatók tudásának, készségeinek és kompetenciáinak fejlesztésére, valamint a munkapiacra való jobb felkészültségükre helyeződik, amit a gyakorlati oktatással és a szakemberekkel való erősebb együttműködéssel lehet elérni”
– olvasható a tárca indoklásában.
A gyakorlati készségek fejlesztésére szolgálna, hogy egyes szakok esetében a végzős hallgatók választhatnának a hagyományos szakdolgozatírás és a szakmai gyakorlat között. Az intézkedés lényege, hogy a diplomamunka helyett az egyetem elismerhetne egy szakmai portfóliót is a hallgató által elvégzett gyakorlati munkáról, ezt kellene megvédeni a vizsgabizottság előtt. A minisztérium szerint vannak olyan szakirányok, ahol a jövőbeli elhelyezkedés szempontjából a szakdolgozatírás teljesen felesleges, ráadásul a mesterséges intelligencia elterjedésével ezek a készségek egyre kevésbé lesznek fontosak.Druckerék továbbá úgy vélik, hogy Szlovákiából hiányoznak a rövid távú, 1–2 éves felsőoktatási tanulmányi programok, amelyek rugalmasan reagálnak a piaci változásokra, ezért az új törvény ezeket is bevezetné. A programok a számítástechnikában, a menedzsmentben, az egészségügyben és egyéb területeken is hasznosnak bizonyulhatnak.A tárca rugalmasabbá tenné a kreditrendszert is: az új jogszabály értelmében nemcsak a tanulmányi tervben feltüntetett órákért lehetne kreditet szerezni, hanem egyéb kurzusokon szerzett képesítések után is.A minisztérium emellett megerősítené az együttműködést a vállalatok és az egyetemek között, mégpedig olyan módon, hogy megkönnyítené a szakemberek alkalmazását az egyetemeken, akikkel így a hallgatók már a tanulmányaik során is megismerkedhetnének.
A reformmal kapcsolatos további részletekről ide kattintva olvashatnak.
Reagálnak a tanárhiányra
A felsőoktatási reform mellett Druckernek sikerült további változásokat is elfogadtatni a kabinettel. Ezek közé tartozik például a pedagógiai alkalmazottak körének bővítése is. A törvénybe foglalnák a „pedagógiai alkalmazott – jelölt” kifejezést, amely azokat a pedagógia szakos egyetemi hallgatókra lenne alkalmazható, akik sikeresen abszolválták az első három évet. A tárca így reagálna az oktatási intézményekben uralkodó munkaerőhiányra.
„Ezek a fiatalok már a tanulmányaik közben beléphetnek az iskolákba, oktathatják a diákokat, és már az egyetem alatt növelhetik a szakmai tapasztalatukat”
– jelentette ki a miniszter.
Néhány javaslat nem ment át
A szerdai kormányülés napirendjén voltak olyan oktatási törvényjavaslatok is, amelyek kapcsán a kabinet felfüggesztette az egyeztetést. Ezek közé tartozik az óvodákat érintő törvényjavaslat, melynek értelmében a minisztérium hároméves kortól kötelezővé tenné az óvodalátogatást. Drucker hangsúlyozta, a hátrányos szociális helyzetűeknél ez kiemelten fontos, hiszen gyakran éppen azokk a családok nem biztosítják a fiatal gyermekek oktatását, akiknek ennek következtében egész hátralévő életükben gondot okoz a felzárkózás.
A kormány nem bólintott rá az iskolák finanszírozását érintő törvényjavaslatra sem. Ennek értelmében azok a magán- és egyházi iskolák, amelyek tandíjat szednek és válogatnak a gyerekek közül, kevesebb állami támogatást kapnának.
Kapcsolódó cikkünk
Alapvető változáson mehet keresztül az iskolák finanszírozása. Az oktatási tárca javaslata alapján azok a magán- és egyházi iskolák kevesebb állami támogatást kapnak majd, amelyek tandíjat szednek és válogatnak a gyerekek közül. A szakértők és érintettek véleménye megoszlik: egyesek szerint igazságosabb lesz a rendszer, mások szerint tönkreteszik a magánintézményeket.
Az oktatási tárca 2027 szeptemberétől bevezetné a nevelés és oktatás közszolgáltatójának fogalmát. Ennek minősül majd minden olyan tanintézmény, amely a meghatározott iskolai körzet tanulóit felveszi, és nem szed tandíjat.
Az ilyen iskolák állami finanszírozása nem változik, sőt további előnyöket is kapnak, például hozzájárulást az utazási költségekhez. Azoknak az iskoláknak, amelyek nem fogadják el ezeket a feltételeket, csökken a normatív állami támogatásuk.
Vagyis a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egyes magán- és egyházi iskolák jelentős bevételkieséssel nézhetnek szembe.
A minisztérium közleménye szerint „a cél az, hogy biztosítva legyenek az egyenlő finanszírozási feltételek a fenntartótól függetlenül, valamint hogy igazságos, átlátható és hatékony rendszert hozzanak létre.”
Többen viszont fenntartásaiknak adtak hangot, míg mások szerint a módosítás valóban segíthet kiküszöbölni a rendszerhibákat.
A Demokraták különösen aggódnak
A parlamenten kívüli párt szerint a tandíjköteles iskolák az állami normatív hozzájárulás akár 20 százalékától is eleshetnek, ha átmegy a törvénymódosítás.
Az intézkedés azonnali hatással lenne több mint 150 ezer nem állami iskolába járó gyermekre és szüleikre
– állítják, hozzátéve, hogy anyagilag fenntarthatatlanná válhatnak a magán- és egyházi iskolák, és ennek eredményeként több be is zárhat. A Demokraták azt szeretnék elérni, hogy a javasolt változásokat nyilvánosan, szakértők bevonásával vitassák meg. De leginkább annak örülnének, ha Tomáš Drucker oktatási miniszter visszavonná a módosítást a jelenlegi formájában.
A nem állami iskolák sok esetben szerintük éppen azért jöttek létre, mert az állam és az önkormányzatok nem tudták biztosítani a férőhelyek számát és a minőségi oktatást.
Ha most a kormány elkezdi őket szisztematikusan felszámolni, akkor marad a kérdés: hová mennek majd a tanulók?
– fogalmazták meg bírálva a javaslatot.
A magániskolák szövetsége felháborodott
A magániskolákat tömörítő szlovákiai szervezet (ASŠŠZ) szerint a minisztérium fő érve, miszerint az intézkedés az egyenlőséget szolgálja, elfogadhatatlan.
„Az általánosan elterjedt nézet az, hogy a nem állami iskolák ugyanolyan finanszírozást kapnak, mint az államiak, a valóságban az állam hosszú ideje 8-15 százalékkal kevesebbet ad a magániskoláknak, és
a most tervezett 20 százalékos csökkentéssel ez már 28-35 százalékos hátrányt jelent majd az állami iskolákhoz képest – amit megint a szülőnek kell majd kipótolnia!”
– írták.
Ráadásul azt állítják, hogy a 2023-as oktatásügyi költségvetés alapján egyértelmű, hogy egy tanulóra vetítve az állam számára most is a magániskolák a legköltséghatékonyabbak.
Mi szól mellette és ellene?
Juraj Hipš oktatási szakértő azt állítja, hogy a módosítást minden inklúziópártinak üdvözölnie kellene, mivel ennek értelmében a magán- és egyházi iskolák ugyanúgy működnének, mint az oktatás közintézményei.
Bár ő maga is egy magániskola vezetője Zólyomban, ez az intézmény nem szed tandíjat, és kifejezetten a társadalmi esélyegyenlőség, valamint a szegregáció felszámolásán dolgozik.
Érvelése szerint a jelenleg hatályos jogszabályok torz versenyhelyzetet eredményeztek:
a magánintézmények „válogatott csapatokat” építhetnek, míg az állami iskoláknak minden tanulót fogadniuk kell – akár a társadalom peremére szorult, generációs szegénységben élő gyerekeket is.
A törvénymódosítás ezen változtatna, hiszen így minden iskola, amely az adott iskolai körzetből fogad gyerekeket és nem szed tandíjat, teljes állami finanszírozásban részesül.
Azok az iskolák viszont, amelyek megőrzik „a válogatás” lehetőségét és tandíjat kérnek, csökkentett támogatást kapnak. Ez a változtatás Hipš szerint a finn modellhez közelíti az oktatási rendszerünket, ahol a legjobb iskola az, amelyik a legközelebb van.
Ugyanakkor az államnak meg kell oldania a nem állami iskolaépületek működtetésének finanszírozását, amelyek többnyire bérleti szerződéssel működnek
– tette hozzá, mert ez nyilvánvalóan többletköltséget jelent a magán tanintézményeknek.
És éppen ezt kifogásolja Róbert Chovanculiak, az INESS elemzője, aki szerint jelenleg minden iskola ugyanakkora normatív támogatást kap – legyen az állami, egyházi vagy magán –, így tehát elvileg „mindenki ugyanazon szabályok szerint játszik”.
A Denník N-en megjelent kommentárjában úgy fogalmaz, hogy a magániskolák csak azért szednek tandíjat, hogy fedezni tudják a működésüket – különösen az épületfenntartás költségeit, hiszen mögöttük nem állnak önkormányzatok, mint az állami iskolák mögött, amelyek ingyenesen biztosítanak épületeket, karbantartást és egyéb támogatásokat.
Szerinte tehát a valóságban éppen a magániskolák vannak hátrányban, mert nem részesülnek azokból a rejtett önkormányzati támogatásokból, amelyek az állami iskolákat segítik.
A minisztérium szerint nincs ok pánikra
Ravasz Ábel, az oktatási miniszter tanácsadója lapunk megkeresésére deklarálta:
A javaslat célja természetesen nem az, hogy bezárjanak a magán- vagy egyházi iskolák.
A jelenlegi helyzettel ugyanis az a probléma, hogy ezek az intézmények is száz százalékos fejpénzt kapnak, miközben az állami iskoláknál sokkal több az ezzel társuló kötelesség – ez pedig utóbbiakat hátrányba hozza.
A kezdeményezés nem is légből kapott: az Értéket a Pénzért (ÚHP) intézet korábbi elemzése mutatott rá a rendszer ellentmondásaira.
„Gyakorlatilag azért fizettünk a magániskoláknak, hogy kivegyék a közintézményekből a jobban szituált diákokat, és ott hagyják a hátrányosabb helyzetű tanulókat. Ez nincs összhangban azzal, amit az állam szeretne” – egyszerűsítette le a helyzetet Ravasz. A lényeg tehát a minisztérium szerint, hogy
vagy hajlandó egy intézmény azokat a kötelességeket átvenni, amelyek érintik az állami iskolákat is, vagy ha nem, akkor az állami finanszírozás nem lehet ugyanolyan mértékű.
De mi lesz a magániskolák plusz kiadásaival?
Az egyik fentebb részletezett ellenérv szerint sok esetben a tandíj csak az épület bérleti díját hivatott fedezni. Ravasz viszont hangsúlyozza, hogy próbálnak megoldásokat találni ott, ahol ez tényleg problémát okozhat.
„Amennyiben a magániskolák betagozódnak egy adott iskolai körzetbe, akkor igényelhetnek támogatást az önkormányzattól – ez bekerült a törvényjavaslatba is” – fogalmazott, hozzátéve, hogy több garancia is akad: azáltal, hogy több kötelességet vállalnak ezek az iskolák, többet is tud nekik segíteni az állam.
Egyáltalán hol beszélhetünk tandíjról?
A miniszter tanácsadója megerősítette, hogy az egyházi iskolák túlnyomó többsége nem szed tandíjat – és a magyar tannyelvű intézményeknél sem tipikus. Ha pedig tandíjköteles is egy iskola, a legtöbb esetben nem szignifikáns a tandíj összege.
Inkább elit magániskolákra jellemző a tandíjszedés
– árulta el Ravasz.
Állítólag éppen az utóbbi törvény generálta a legnagyobb vitát, emiatt pedig a javaslatokról szóló szavazást a pénteki kormányülésre halasztották – erről beszélt Rudolf Huliak (Vidék Pártja) sportminiszter a szerdai kormányülés után. Drucker nem kívánta megnevezni, mely miniszterek vagy képviselők kifogásolják a tervezett módosításokat. Hangsúlyozta, Robert Fico (Smer) miniszterelnök nyíltan kiállt a reform mellett, és az, hogy néhányan még tiltakoznak, nem jelenti azt, hogy a jogszabály-módosítások elbuktak.
„Egy kis vita már nem oszt, nem szoroz. Inkább tárgyaljunk most, mint hogy később valaki úgy érezze, kész tények elé lett állítva, és nem fejezhette ki a véleményét”
– fogalmazott Drucker, hozzátéve, ha a jogalkotási folyamat bármelyik pillanatában felmerülnek kételyek, akár a parlamentben is, készek róla egyeztetni.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
