Szent István a szlovákok között. Zsolnán még templomi éneket is írattak a tiszteletére Vrabec Mária2025. 08. 19., k – 21:53
Szent István király tisztelete évszázadokra nyúlik vissza térségünkben, hiszen ő volt az aki a keresztény hitre vezette népét, templomokat építtetett és Szűz Mária oltálmába ajánlotta országát. Az évszázadok során számos település választotta temploma védőszentjévé és ez a katolikus hagyomány szerint azóta sem változott – még akkor sem, ha az adott községben ma már egyetlen magyar sem él. Szlovákiában több tucatnyi templom oltárképe ábrázolja Szent István királyt és tartják templombúcsút augusztus 20-án. Néhány ilyen szlovák egyházközséget látogattunk meg.
Amikor a Szent István királynak szentelt templomok papjait felhívtuk, Zsolna Závodie városrészének plébánosa, Štefan Fábry volt a leglelkesebb. Nem csoda, egy az 1200-as évek elején, román stílusban épült műemlék templom papja, amelyet nem csak a hívők, de a turisták is gyakran látogatnak. A freskókkal díszített, zsindelytetős templom valóban különös hangulatot áraszt, nem véletlen, hogy rengeteg itt az esküvő.
A zsolnai kiskirály-templom
„A templom első időszaka a dominikánusokhoz kötődik, a 13- 14. században keletkeztek azok a freskók, amelyek a tizenkét apostolt, Krisztust, mint Pankrátort, a mindenség urát, és négy magyar szentet: Szent Istvát, Szent Erzsébetet, Szent Imrét és Szent Lászlót ábrázolják. A magyar szenteket későbbi festmények takarják, ma nem láthatók. Azt sem tudjuk, volt-e itt az a 19. századot megelőzően Szent Istvánt ábrázoló oltárkép, mert amit nagyon rossz állapotban megtaláltunk a padláson, az 1847-ből származik, Jo Wormutžech aláírással. Most restauráltattuk, remélhetőleg Szent István ünnepére elhelyezhetjük a templom falán, mert sajnos, a régi oltárból nem maradt semmi”- mondja a plébános.
A templomban jelenleg csak egy minden bizonnyal máshonnan származó szonbor emlékeztet a védőszentre, de ez a hívőket nem zavarja. Štefan Fábry szerint minden mise teltházas, még kint is lócákat kellett elhelyezniük.
Ide mindig szerettek járni az emberek, ma is azt mondják, a králikhoz, a kiskiályhoz mennek misére, mert a templom valóban kicsi, kb. hatvan férőhelyes. Mivel pontosan nem ismert a felszentelés ideje, de 1220 és 1250 közé tehető, úgy döntöttünk, 1225 pont jó dátum és idén augusztus 15. és 17. között ünnepeljük meg a 800. évfordulót.
Lesz püspöki mise, szeretetlakoma, színészek olvassák fel Szent István Intelmeit, majd vasárnap hagyományos búcsús mise. Závodie még olyan mint egy falu, tartják az emberek a búcsút, vendégeket is hívnak és örülnek, hogy idén, még ünnepélyesebb lesz az egész.”
Koszorúk babérral és magyar trikolórral
A történelem paradoxona, hogy épp Zsolnáról származik Ján Slota, nacionalista szlovák politikus, a Szlovák Nemzeti Párt egykori elnöke is, aki 2008-ban lovon ülő bohócnak nevezte Szent Istvánt. Templomba valószínűleg nem jár Slota, Szent Istvánról sem tudhat többet, mint, hogy magyar volt, ezért Štefan Fábry szerint a hívőket sem érdekekelte a véleménye.
2017 óta vagyok itt, Szent Istvánról mindig úgy beszéltem, mint aki a kereszténységet terjesztette tájainkon abban az időben, amikor még nem volt fontos, hogy valaki szlovák vagy magyar. Egy nagy közös ország népei voltunk és egy nagy királynak köszönhetjük, hogy a kereszténységet és nyugati kultúrát választotta. Ilyen szempontból szerintem fontosabb számunkra, mint Cirill és Metód, bár ezzel sok szlovák kollégám nem értene egyet.
Soha nem hallottam a hívektől nacionalista megjegyzéseket, természetesnek tartják, hogy Szent István a sajátunkként tiszteljük. Inkább az ide érkező magyar turisták tartják fontosnak, hogy piros, fehér, zöld szalaggal díszített koszorúkat helyezzenek el a templomban, de nem gond, elférnek itt“ – mondja a plébános és lefordíttatja velünk egy ceglédi csoport üzenetét. Nem lep meg, hogy köszönik a szíves fogadtatást.
Koszorúkat látunk a templom falain is, kereszteket övező babér és tölgyfalevél fonatokat. „Ezek konszekrációs keresztek, azokat a pontokat jelzik, ahol a jezsuiták által végzett 1762-es nagy felújítást követően templom megszentelésekor a püspök krizmával megkente a falat. A koszorúban a babér a győzelmet,dicsőséget, a tölgy a az erőt és álhatatosságot jelképezi” – sorolja Štefan Fábry. A jezsuitákhoz fňződik az eredeti román stílzsú kis ablakok befaláza és barokk ablakok kialakítása, de a kórus bővítése is. „A karzatot is kiszélesítették, a fakazettás korlát eredetileg piros fehér, zöld volt, közepén pedig öt olajfestményt helyeztek el, amelyek Jézus feltámadásét, I. Lipót császárt, II. Szent Henrik császárt, aki István király feleségének , Gizellának a testvére volt,Salamon magyar királyt és és a háromkirályok egyikét, a szerecsen Boldizsárt ábrázolják. Máig is rejtély számunkra, hogy utóbbira miért esett a választás, de a kutatások során érhetnek még bennünket meglepetések.”
Szlovák himnusz Szent Istvánhoz
Engem akkor ér a legnagyobb meglepetés, amikor megkérdezem, léteznek-e Szent Istvánt dicsérő szlovák templomi énekek. „Nem léteztek, de mi írattunk egyet” – mondja büszkén és azonmód el is énekli nekünk,
Ez a Király mindig Krisztust mellett állt. Ezt a királyt Istvánnak hívták. Mi évszázadok óta tiszteljük a szentet, öröksége szívünkbe rejtett” – tölti be zengő baritonja a templomot.
„Amikor új orgonát vásároltunk templomunk számára, a poprádi származású Peter Franzen orogonaművész hangolta a sípokat és megkértem őt, hogy írjon egy himnikus éneket Szent István tiszteletére. Ez 2020-ban volt, 2022-bem a püspök jóváhagyta liturgikus énekként, azóta minden templombúcsúkor ezt énekeljük. A hívek nagyon hamar megtanulták és szeretik, mert valóban ünnepélyes. Énekelhetik máshol is, de számunkra van egy plusz sora, azzal fejezzük be, hogy Szent Istvánt, itt a legrégebbi zsolnai templomban dicsőítjük.”
A templomban Szent István ereklyéjôt is őrzik, egy a Szent Jobból származó csontszilánkot, amelyet Etdő Péter bíboros hozott ide 2020-bam. Körmenet ugyan nincs Závodie utcáin, de a templombúcsú napján kihelyezik az ereklyetartót és sokan leróják előtte kegyeletüket.
Öt réteg temető
A templom kívülről is impozáns, olyan, mint egy történelmi film díszlete, de annál sokkal szebb, mert igazi. Fal veszi körül, az udvarán szabadtéri kápolna is található, ahol régen talán az elhunytakat búcsúztatták. Óvatosan lépkedünk a templomudvarban, mert évszázadokon át temető volt. „Az archeológusok szerint öt rétegben vannak itt egymás alatt a sírok. Régen ha sírásás közben csontokra akadtak, a csontkamrába helyezték. Ennek a csontkamrának az alapjai ma is itt vannak., de a ha csontokra akadunk, már csak mélyebbre ássuk. Én még rózsaültetés közbem is találtam csontokat, el is gondolkoztam, milyen nagymúltú helyre vezérelt a Jóisten” – mondja Štefan Fábry.
Apai ágon magyar gyökereim vannak, a nagyapám, Fábry István a romániai Nagylakról származott, nagymamám, Csiba Cecília Diósförgepatonyról.
Később Nyitrabányára, majd onnan Németprónára (Nitrianske Pravno) költöztek, én már ott születtem. Nagymama gyakran mondogatta nekem, hogy ha meg is tanult szlovákul, magyarul gondolkozik, mert úgy van behuzalozva az agya. Gyerekként ezt nem értettem, de ma már tudom, hogy a beszéd nem csak nyelvet, hanem kultutrális hátteret is jelent.A mi kulturális hátterünknek így része Szent István is.”
Beckó és a tridenti misék
Zsolnáról Beckó felé vesszük az irányt, ahol a méltóságteljes várrom alatt két katolikus templom húzódik meg. Az egyik a helyi ferenceseké, a másik a Szent Istvánnak szentelt plébániatemplom. A plébános nincs itthon és bár megígérte, hogy a templom nyitva lesz, az ajtót zárva találjuk. A szemben lévő kolostorban az iskolanővéreknél próbálkozunk, nem tudják-e kinél lehet a templom kulcsa, hogy legalább az oltárképet lefényképezhessük. A recepción szolgálatot teljesítő nővér nagyon segítőkész, fél Beckót körbetelefonálja, mire megtalálja a templomgondnokot. Közben azt is elmondja, a rend tagjai már évek óta a ferencesekhez járnak, mert a helyi pap a latin rítusú tridenti misék híve „és nagyon bigott”. Ennek jeleit aztán a templomban is látjuk, a hatalmas szószéken nyitott evangélium fekszik, tehát nyilván onnan prédikál és mindenhol felhívások vannak, hogy csak a nyelvre áldozás az helyes és üdvőzítő. A helyi plébános számára nyilvánvalóan megállt az idő Benedek pápánál, a templomban több helyen is a régi liturgiát támogató egyházfő arcképe van kifüggesztve. Miután a rácsokon keresztül készítünk néhány fényképet, a templom előtt keresztet vető hölgytől megkérdezzük, jár-e ide misére. „Nem, pedig mindig ide járt az egész családom. De amióta ez a pap van itt, inkább a ferencesekhez megyek. Háttal állt nekünk, minden latinul volt, csak a a prédikáció szlovákul, de jobb lett volna, ha azt is latinul mondja, mert folyton dorgálta, kioktatta a híveket. Mondják, hogy a plébániatemplomokban már nincs tridenti mise, de a pap csak ugyanaz maradt, a gondolkodása nem változott meg. Nem jövök ide vissza, amíg ő itt lesz, pedig sok szép emlék fűz a Szent István templomhoz. Itt volt az esküvőm, itt keresztelték a gyerekeimet, itt voltak elsőáldozók, bérmálkozók” – sóhajt a hölgy. Kérdésünkre, tudja-e, ki volt Szent István, szinte meg is sértődik, azt mondja, hogyne tudná, az a király aki a katolikus hitre vezette és halála előtt Szűz Máriának ajánlotta országát.
Mert akkor még egy ország voltunk. Ő meg egy haladó gondolkodású király volt, de itt most visszafelé halad az idő
– mondja, és ha már nyitva a templom, legalább betekint.
Szent István és a görögkatolikusok
Nyitra a következő megállónk, az ottani Szent István templom csodával határos módon maradt meg a Párutca várorészben, amelyet a hatvanas években teljesen újjáépítettek. Az egykori zsidónegyedet a földdel tették egyenlővé, csak a kicsi román-kori katolikus templomot hagyták meg – katonai raktárnak. Később a lakosok szeméttelepnek használták, mivel a feltöltött talaj szintje alatt volt, a kitört ablakokon dobálták be a hulladékot. A nyitrai püspökség 1992-ben a görögkatolikus gyülekezet rendelkezésére bocsátotta a templomot, de máig katolikus miséket is tartanak itt.
A templom papja, Martin Pavúk biritualista, azaz görögkatolikus és római katolikus felszentelésben is részesült és mindkét felekezet miséit végezheti. Mivel a templomban több a görögkatolikus szertartás, ennek megfelelően alakították át. Az egykori oltár helyén ikonosztázion van, királyi kapuval, amelyen csak a pap léphet be és diakónusi ajtókkal. A szentképeket ikonok helyettesítik, Szent Istvánt hiába keresnék közöttük, mert ő nem tartozik a görögkatolikus szentek sorába. „Szeretnénk valamelyik falon elhelyezni a képét, hogy emlékeztessük a híveket, ki a templom védőszentje, bár eredetileg Szent Andrásnak ajánlották. Ő ott is van az ikonosztázionon, Szent Miklós mellett, akit a görögkatolikusok különösen nagy tiszteletben tartanak.”
Kérdésünkre, melyik liturgia áll a szívéhez közelebb, Martin Pavúk azt mondja, nem tesz különbséget, mert nagyon sok a két vallásban a közös.
Már a szenteken sem gondolkozom, kivétel nélkül mindegyikhez imádkozom, hogy segítsenek fenntartani a templomot.
A püspökség számára nem jelentünk prioritást, a hívek adományaiból nem tudjuk fedezni a karbantartást, viszont a műemlékvédők szigorúan megkövetelik az előírások betartását. Nedvesek a falak, teljes felújításra lenne szükség, de nem látok rá sok esélyt.”
Szent István ünnepén római katolikus mise lesz a párutcai templomban, de Martin Pavúk azt mondja, eljönnek a görögkatolikusok is, mert a legtöbben felekezetre való tekintet nélkül a templommal azonosulnak. Azt is tudják, hogy Szent István a védőszentje, de legtöbbjük számára a római és görögkatolikusok szentek tömkelegében csak egy a sok közül. És ez talán a mennyek országában is így van.
Kapcsolódó cikkünk
Nincs még egy olyan hányatott sorsú koronázási jelvény a világon, mint a magyar Szent Korona. Volt török kézben és amerikai emigrációban, ásták a föld alá és rejtették benzineshordóba, szerezte meg erdélyi fejedelem, és rabolta el özvegy királyné.
Az évszázadok során nemcsak a magyar királyokat legitimálta, a nemzetet is összetartotta, napjainkig a magyar államiság legfőbb jelképe. Története azonban még mindig számos titkot rejt – ezek feltárásán dolgozik a Szent Korona Kutatócsoport. Vezetőjével, Pálffy Gézával beszélgettünk.
A magyar koronát Szent István koronájaként szokták emlegetni. Viselte első királyunk?
Ez a korona jelen formájában biztosan nem lehetett a fején, legfeljebb egy része kötődhet hozzá, hiszen Szent István koronája feltehetően elveszett. A tudomány mai állása szerint ennek pótlására készíttették a Szent Koronát, amelyet az alsó, görög és a felső, latin koronából illesztettek össze Magyarországon. A két rész eredetéről és arról, hogyan kerültek hazánkba, sajnos keveset tudunk, ám az bizonyos, hogy a görög bizánci eredetű, és a nagyobb mérete alapján eredetileg női korona lehetett – ugyanis a hajkoronát takaró fejfedőre helyezték.
A Hartvik-legenda szerint Szilveszter pápa ajándékozta Istvánnak. Ennek van valóságalapja?
A legendákat úgy kell olvasni, hogy abban a korban, amelyben születtek, aktuálpolitikai vetületük is volt. István király be akart lépni a keresztény Európa uralkodóinak sorába, aminek érdekében tárgyalásokat kezdett Rómában II. Szilveszter pápával és Ottó német császárral is. Szinte biztosan kijelenthető, hogy a pápa valóban küldött koronát Istvánnak.
Nemcsak hatalmi jelkép, az államiság szimbóluma is. Ez hogy alakult ki?
A Szent Korona jelentőségét mutatja az az általánosan elfogadott szokásjog, mely szerint csak az lehetett Magyarország törvényes uralkodója, akit három feltétel teljesítésével avattak királlyá: a Szent Koronával a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában az esztergomi érsek koronázta meg. Ez később módosult, mert miután Székesfehérvárt 1543-ban az oszmán-törökök elfoglalták, a magyar rendek úgy döntöttek, a koronázás helyszínét áthelyezik Pozsonyba, az akkori magyar fővárosba. Változás történt a korona felhelyezését illetően is, mert elsőként 1527-től, majd véglegesen 1687-től az esztergomi érsek, vagy annak híján a rangidős főpap a mindenkori magyar nádorral együtt tette fel a király fejére. A magyar világi rendek ezzel is kifejezték hatalmi és reprezentációs törekvéseiket egy elsődlegesen egyházi szertartáson, sőt a 17. századtól már a rendi nemzetet is azonosították a felségjelvénnyel. A Szent Korona azonban pótolhatatlan maradt, akié volt, azé volt a trón és a hatalom.
Hány koronázást tartottak összesen Pozsonyban?
A királyné-koronázásokkal együtt tizennyolcat, az első Habsburg Miksáé volt 1653. szeptember 8-án, az utolsó V. Ferdinándé 1830. szeptember 28-án.
A királynékat más időpontban koronázták, mint férjeiket, hiszen az ifjú királyoknak koronázásukkor gyakran még nem volt feleségük. De ha volt, akkor is néhány nappal később tartották a királyné szertartását. Csak a két utolsó koronázást abszolválta együtt a királyi pár: 1867-ben Ferenc József és Erzsébet, 1916-ban pedig IV. Károly és Zita. A Szent Korona a királynék szertartásán is jelen volt, de nem a királyné fejére helyezték – arra egy házi korona került –, hanem a jobb vállához érintették, hogy az uralkodónak támasza legyen.
A koronázás ceremóniája is változott az egyes városokban? Más volt Pozsonyban, mint előtte Székesfehérvárott, majd utána Budán?
A bécsi levéltárban megtaláltuk a pozsonyi koronázások forgatókönyv-tervezetét, amelyet a magyar tanácsosok, mondhatnánk a „miniszterek” jegyeztek. 1561-ben, amikor már tervezték Miksa főherceg koronázását, a magyar politikai elit mesteri módon örökítette át a székesfehérvári tradíciókat az új koronázóvárosba. 1563-tól minden magyar királyt csaknem ugyanazon ceremoniális elemek alapján koronáztak meg Pozsonyban, mint annak idején Székesfehérvárott.
A pozsonyi koronázások egyházi részének helyszíne a Szent Márton-dóm, az akkori társaskáptalani templom volt. Hol zajlott a világi rész?
A koronázási menet a vörös posztóval letakart utcákon a főtérre, onnan a ferences templomba vonult, ahol a király arra érdemes személyeket ütött aranysarkantyús lovaggá. Ezt követően a menet a Szent Mihály-kapun át elhagyta a várost, ahol egy emelvényen a király letette a koronázási esküt, majd a koronázódombon a négy égtáj felé suhintott kardjával. A világi ceremónia utolsó eleme az ünnepi lakoma volt, többnyire a királyi várban.
Koronázódombot kerestek, vagy emeltek?
Ez alkalmanként változó. Székesfehérvárott legkorábban még egy templom tornyából hajtották végre, majd dombot emeltek, ahogy Pozsonyban is. 1625-ben, III. Ferdinánd szertartásán Sopronban nem kellett dombot építeni, mert a város felett magasodott. Utóbb Budán és Budapesten pedig az ország különböző részeiről összehordott földből emelték a koronázódombot. A ceremónia után elbontották, és a földjét ajándéktárgyként eladták. A modern korban a koronázás már üzleti vállalkozásnak is számított, amelynek alkalmából különféle dísztárgyakat árusítottak.
A koronázáskor használt országzászlók és egyházi kellékek is külön erre az alkalomra készültek?
A 16. századtól minden koronázáson felvonultak a magyar korona országainak zászlói. Ez összesen tíz zászlót jelentett, és a főúri családokban nagy versengés folyt a zászlóvivői posztért. Akit ez a megtiszteltetés ért, az utána haza is vihette a zászlót. Emiatt minden koronázásra új zászlók készültek. Kutatásaink során az egyik legkedvesebb felfedezésünk volt a Magyar Királyság azon zászlaja, amelyet Esterházy Miklós vitt 1618-ban II. Ferdinánd pozsonyi koronázásán, és máig a fraknói Esterházy-kincstárban őrzik. Ez a legkorábbi olyan koronázási zászló, amelyet már a Szent Korona ékesít, és a legkorábbi olyan kincsünk, amelyen ugyanaz az országcímer látható, mint minden magyar állampolgár személyigazolványán és útlevelén. Az egyházi kellékeket – a csókkeresztet, eskükeresztet, kelyheket és papi miseruhákat – viszont az esztergomi érseki kincstárból hozták el minden szertartásra. Más világi tárgyakat pedig, mint például az udvarmester pálcáját vagy a koronázási érméket, amelyeket a meghívottaknak reprezentatív ajándékként osztottak ki, a zászlókhoz hasonlóan minden alkalommal újra legyártották.
Gyakran használt az a szófordulat, hogy felkent király. Valóban felkenték a magyar királyokat?
Szentelt olajjal kenték meg királyaink karját. A Bibliából is jól ismert felkenés a koronázásnak eredetileg legalább annyira olyan fontos része volt, mint a korona felhelyezése vagy a trónra ültetés.
A koronázási ünnepségek után hová került a korona?
1608-tól egy vasalt ládában őrizték, sokáig a pozsonyi várban. A napjainkban a Nemzeti Múzeumban látható koronaládában a koronán kívül a jogart, az országalmát, a koronázási kardot és a palástot is elhelyezték. A klasszikus koronázási jelvények mellé a korona alatt viselt sipkát, sarukat, cipőket, kesztyűket is a ládába tették, ám ezek a textiltárgyak tönkrementek 1849 után, amikor a ládát Orsovánál, a Duna árterében elásták. Kutatócsoportunk két koronázási cipőt megtalált, ezek azért menekültek meg, mert az 1920-as évek végén kiemelték őket a ládából, és elhelyezték a Nemzeti Múzeumban.
A ládában őrzött jogar, az országalma és a kard egykorúak a koronával?
Minden tárgy más időszakban keletkezett és került be az együttesbe, de ez nem magyar sajátosság, más nemzeteknél is előfordul. Mire kialakul egy koronázásijelvény-kollekció, az hosszú folyamat, és mindig kerülnek bele olyan tárgyak is, amelyek személyre szabottak. Ma is Szent István koronájáról és Szent István kardjáról beszélünk, de ez csupán szimbolikusan igaz. A legkorábbi jelvényünk a jogar, amelyet jóval korábbról eredeztetnek Szent Istvánnál. Ami biztosan István-korabeli, az a palást, mert abba az 1031-es dátumot beleszőtték, bár eredetileg nem koronázási palástnak, hanem miseruhának készült. Az országalma a 14. században készülhetett, a kard pedig biztosan 15. század végi észak-itáliai darab, de feltehetően csupán valamelyik 16. századi pozsonyi szertartáson került be az együttesbe.
A magyar koronát különféle helyeken őrizték, vagy éppen menekítették. Ki döntött arról, hogy nincs biztonságban?
A végső döntést mindig az uralkodó hozta, a végrehajtás pedig katonatársaikkal a koronaőrök feladata volt. Ezt a tisztséget két főnemes látta el, ők őrizték annak a teremnek a kulcsát is, amelyben a láda volt. Ilyen koronaőr volt a 17. század elején Révay Péter, a De Sacrae Coronae regni Hungariae ortu… című, 1613-ban kiadott könyv szerzője, amely elsőként foglalta össze nemzeti ereklyénk históriáját és jelentőségét. Vészhelyzet esetén általában a két koronaőr szorgalmazta a jelvények biztonságba helyezését. A koronaláda kulcsa viszont a 17. századtól mindig az uralkodónál volt, ezért felnyitni még ők sem tudták.
Milyen okból menekítették leggyakrabban a koronát?
A legtöbb esetben háborús események, külső ellenség támadásai indokolták a korona biztonságba helyezését. Ilyen volt a tatárjárás (1241), a nagy török háborúk (1663, 1683), a kuruc felkelés (1703), a napóleoni háborúk (1805, 1809). 1848–49-ben a császári hadak elől menekítették, majd 1945-ben a szovjet csapatok elől. De előfordult belső trónviszály is, ez történt például 1440-ben, amikor Luxemburgi Erzsébet, Habsburg Albert özvegye lopatta el a koronát Visegrádról fia, az utószülött V. László számára. Ennek a történetét pontosan ismerjük, mert udvarhölgye, Kottanner Jánosné Wolfram Ilona visszaemlékezéseiben leírta, miként szervezte meg a rablást, és vitte a koronát szánon Komáromba, ahol hamarosan megszületett a királyné fia.
1608-ban a Magyar Országgyűlés elfogadott egy törvényt, melynek értelmében a Szent Koronát nem szabad kivinni Magyarországról. Hogyhogy a koronaőrök segédletével mégis több alkalommal is elvitték?
Az 1551-et követő fél évszázadban a Habsburg uralkodók felváltva tartották nemzeti kincsünket Bécsben és Prágában, attól függően, hol rendezték be udvarukat. Amikor a magyar és az osztrák rendek 1608-ban lemondatták a magyar trónról II. Rudolf császárt, és helyébe öccsét, Mátyás főherceget ültették, a Szent Koronát is hazahozták Prágából Pozsonyba. II. Mátyás új vasládát adományozott a koronázási jelvényeknek, a ládát a pozsonyi vár legvaskosabb, úgynevezett Koronatornyának mélyén őrizték egy címeres vasajtó mögött. Ekkor született az a törvénycikk is, mely szerint a koronát nem szabad kivinni az országból, de mivel erre a török hadjáratok alatt mégis szükség volt, 1715-ben úgy módosították, hogy végveszély esetén a nádor, később a miniszterelnök tudomásával lehetséges a menekítése. Ez mindig így is történt, 1944 végén Szálasi Ferenc is tudott a korona elszállításáról.
1849-ben pedig Szemere Bertalan, Kossuth miniszterelnöke ásatta el.
Szemere Bertalan politikusként és jogászként jól ismerte a koronázási jelvények jelentőségét, ezért úgy döntött, hogy inkább elrejti őket, mintsem hogy megpróbálná átcsempészni török földre. 1849 augusztusában keresett egy biztos helyet Orsova határában a koronának, és ott elásták. A császáriak Ferenc József parancsára már 1849 őszén keresni kezdték, hasztalan. 1853 tavaszán Wargha István, az 1848-as magyar külügyminisztérium titkára kettős ügynökként kijátszotta a londoni magyar emigráció tagjait, és mivel úgy vélték, hogy Kossuth bízta meg őt a korona kimenekítésével, átadták neki azt a Kossuth-nótát, amelyben kódolták a korona rejtekhelyének koordinátáit. Wargha ezt hatvanezer forint ellenében szolgáltatta ki a bécsi rendőrségnek.
Hányszor került a föld alá a magyar korona?
Jelenlegi tudásunk szerint legalább háromszor: 1849-ben Orsovánál, a második világháború alatt 1944-ben a budai várban, majd az országból való kimenekítése után, 1945 áprilisában az ausztriai Mattseeben. Itt nem a ládában ásták el, hanem egy benzineshordóba rejtették a jogarral és az országalmával. Az amerikaiak először a ládát találták meg, de az üres volt, a korona rejtekhelyét a koronaőrök árulták el nekik. 1945 júliusában először Augsburgba, majd egy frankfurti banktrezorba szállították, végül 1953-tól a Kentucky állambeli Fort Knox katonai támaszponton őrizték.
Harminchárom év után 1978 januárjában tért haza a korona. Miért nem volt egyértelmű az amerikai magyar emigránsok számára, hogy Magyarországon a helye?
Attól tartottak, hogy a hazatérés legitimálja a Kádár-rendszert. Részben így is történt, de legalább ekkora szerepe volt a rendszer bomlasztásában is. Ezt követően ugyanis egy szocialista országban mindenki egy szent tárgyról kezdett beszélni, több könyv is született a koronáról, és megindult az érdeklődés a magyar történelem nem kommunista interpretációja iránt.
Eszmei értéke felbecsülhetetlen. Ötvösműtárgyként is értékes?
A világ egyik páratlan műkincse. Ilyen görög zománclemezekkel díszített tárgy csak néhány tucat van a világon, ilyen különleges sorsú pedig ez az egyetlen. Aranylemezekből készült, drága- és féldrágakövek, igazgyöngyök díszítik, ám ez utóbbiakkal kapcsolatban szisztematikus kutatás még nem folyt. Elsősorban azért nem, mert a koronát csak néhány ritka alkalommal láthatták tudósok. 1880-ban vizsgálták meg először, 1938-ban a Szent István-év kapcsán láthatta néhány órára egy-egy tudós, majd 1978-ban az Amerikából való hazahozatalt követően vizsgálhatta több kutatócsoport. Teljeskörű ásványtani feltárása azóta sem történt meg, mert túl fontos tárgy ahhoz, hogy mindennap más-más kutatói csoport vizsgálgassa. Számunkra a Szent Korona titkaival és sérüléseivel, ferde keresztjével és különleges kalandjaival együtt az, ami. Sőt, története és sérülései jól mutatják a magyar állam esendőségét, történelmünk sorsfordulóit. Vagy akár a trianoni tragédiát is, hiszen a történeti magyar államról pont úgy szakadtak le országrészek, mint ahogy a koronáról gyakran esett le egy-egy drágakő…
Melyik a legsúlyosabb sérülése? Az elferdült kereszt?
A felső rész aranypántjai is nagyobbrészt töröttek, de a kereszt rejtélye foglalkoztatja legjobban a közvéleményt. A korona első részletes hiteles ábrázolása Augsburgban készült az 1550-es évek közepén, ezen a kereszt még egyenes, ahogy Hunyadi Mátyás pecsétjein, de még az 1620-as évekig készült uralkodóportrékon is, azaz valamikor 1625 után görbülhetett el. Azt korábban is feltételezték, hogy a láda valamelyik erőszakos felnyitásakor történhetett a baleset, de kutatócsoportunk a Magyar Országos Levéltárban megtalálta Pálóczi Horváth György országgyűlési követ naplóját, aki 1638. február 14-én szemtanúja volt, hogyan feszíttette fel Esterházy Miklós nádor a koronaládát. Az eset III. Ferdinánd király felesége, Mária Anna királyné koronázása előtt történt, amikor a pozsonyi dóm sekrestyéjében ki akarták nyitni a ládát, ám kiderült, hogy Bécsből rossz kulcsot hozott a császári főudvarmester. Az idő sürgetett, ezért Esterházy nádor lakatosokat hívatott, felfeszíttette a ládát, a koronát óvó réztokot pedig ő maga nyitotta ki egy késsel. Feltételezésünket, hogy a kereszt ekkor ferdült el, alátámasztja, hogy a koronázás után a Szent Korona tizenkét napig nem került vissza a ládába, azaz bizonyosan javításra szorult, és III. Ferdinánd egy új réztokot is készíttetett a tönkrement helyett, amely azután a 19. századig sértetlenül megvolt.
Rengeteg legenda is fűződik ahhoz, hol mindenhol rejtegették, merre vitték a Szent Koronát. Ezeket a kutatók hogy kezelik?
Ezeknek egy része nem, vagy csak részben igaz, de mind azt mutatják, hogy a Szent Korona tisztelete sok helyen él. Függetlenül attól, hogy egy tradíció igaz-e, hozzátartozik koronánk kultuszához. A tényleges történet és a hozzá fűződő eszmeiség együtt alkot különleges egészet!
Mi, magyarok úgy beszélünk a koronáról, mintha személy lenne. Miért?
Mert a történelem megszemélyesítette. Annyi viszontagság után tizenegyszer hazatért, nem került hódítók kezére, nem sérült meg végzetesen. Ebben még az isteni gondviselést is láthatjuk, ahogy talán abban is, hogy a világhódító Szulejmán szultán is kétszer visszaadta. Persze, nem jószándékból, hanem mert tisztában volt azzal, hogy a magyarokat akkor tudja megosztani, ha hagyja, hogy veszekedjenek a koronán.
Még Bethlen Gábor erdélyi fejedelem is visszaadta, pedig ő magyar volt, sőt az országgyűlés 1620-ban magyar királlyá is választotta.
Bethlen Pozsonyban kaparintotta meg 1619-ben, és 1622-ig valóban a birtokában volt. Kiváló politikusként elsősorban politikai adunak tekintette. Ezért soha nem tetette a fejére, viszont addig-addig alkudozott II. Ferdinánddal és a magyar rendekkel a visszaadásáról, hogy cserébe megszerezte Magyarország területének csaknem negyedét.
Sok titkot őriz még a korona?
Minél többet kutatunk, annál inkább azt látjuk, hogy még mindig vannak fehér foltok. Nem tudjuk például pontosan, hogy az 1540-es években hol őrizték Erdélyben, folyton kerülnek elő újabb dokumentumok arról, mit őriztek a koronaládában, hogyan zajlottak a koronázások, mikor készültek róla fotók. Ami viszont valószínűleg örök titok marad, az a pontos keletkezése. De a Szent Koronához ez a titokzatosság is hozzátartozik.
A nyomtatott Vasárnap 34. számában megjelent írás teljes, bővített változata!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
