Alaszkából Washingtonba: Békeközelben? Mészáros Richárd2025. 08. 19., k – 18:51
Az alaszkai csúcs után Ukrajnában sokan csalódottak voltak a találkozó vizuális üzenete miatt – mintha Putyin diktálná a feltételeket. Kijevben, de Európában is elterjedt a nézet, hogy Oroszországnak tiszteletet mutatni nem diplomáciai eszköz, hanem bűn. Ráadásul Alaszka után Trump elengedte az addig áhított tűzszünetet, és elfogadta az orosz javaslatot a békekötésről. Európa zavartan reagált – leginkább az optika miatt –, hiszen nyilvánvaló: a béke mind Ukrajnának, mind Európának előnyösebb lenne, mint a háború puszta befagyasztása. Csakhogy ehhez Moszkvával kell tárgyalni Ukrajnáról, illetve az európai biztonságról is, nem pedig legyőzni Oroszországot Ukrajnában.
Zelenszkij washingtoni látogatásakor udvariasabb hangulat uralkodott. Trump nyomása folytatódott, ám nem kizárólag Ukrajna kárára. Zelenszkij is tudatosan más taktikát választott: kezdetben meghajlónak, sőt alárendelődőnek tűnt, de a kulcskérdés Kijev számára a biztonsági garanciák maradtak. Erről Trump tárgyalni is hajlandónak mutatkozott.
A „Trump-békeshow” folytatódik: mindkét találkozón a háború lezárása került a középpontba. Trump és Zelenszkij retorikája ehhez igazodott, miközben az európai kísérőhang – Merz és Macron – továbbra is a tűzszünet szükségességét hangsúlyozta. Új közös pozíció körvonalazódik, de az út, amelyen járni kell, továbbra is fájdalmasan rögös.
Washington és Kijev udvarias hangvételű beszélgetése, valamint az európai vezetők visszafogott szereplése mégis előrelépést jelent a februári, katasztrofális találkozóhoz képest. Zelenszkij felkészültségét sokan kiemelték – a Melania Trumpnak küldött levél ügyes gesztus volt, a fekete, nyakkendő nélküli öltöny pedig – a Fehér Ház kérésére – jelezte, hogy Zelenszkij szerepe átalakulóban van.
Trump világossá tette: amerikai „bakancsok a földön” nem lesznek, vagyis nem mennek békefenntartók Ukrajnába. Ehelyett írásos biztonsági garancia készülhet, miközben gyorsabb megállapodás érdekében területi engedmények (Donbasz) is szóba kerültek. A garanciák kérdésében azonban a szakadék továbbra is jelentős. Már a 2022-es isztambuli tárgyalásokon is világos volt: Moszkva közös döntést követelt volna a garantáló államoktól, míg Kijev ragaszkodott ahhoz, hogy minden garantáló önállóan is cselekedhessen. Ez a dilemma most ismét előkerült, miközben egyre nyilvánvalóbb: a Nyugat nem fog harcolni Ukrajnában Oroszországgal szemben. Marad tehát az írásos garancia és az ukrán hadsereg mint a tényleges biztonság záloga.
Egy biztos: Trump már túl sokat fektetett ebbe a folyamatba ahhoz, hogy a status quo fennmaradjon. Az alaszkai szkepszis után Washington valamelyest megnyugtatta Kijevet, de csak azért, mert a mérce a februári botrányos találkozó volt.
Kijevben, ahol most én is tartózkodom, jól tudják: a háború hosszabb távon nem fenntartható. A mobilizáció és a rotáció hiánya lassan kivégzi a hadsereget – azt az oszlopot, amelyen az egész állam nyugszik. Ugyanakkor Kijev nem engedheti el a Donbasz maradékát sem, hiszen egy ilyen kompromisszum belülről teszi próbára az ország kohézióját és belső biztonságát. Zelenszkij időt próbál nyerni – csak éppen az idő nem Ukrajna oldalán áll.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
