Mutatjuk, merre vezet az út a méhek és a lepkék kertjébe. Barangolás a béke oázisában, közel Érsekújvárhoz Száz Ildikó2025. 08. 15., p – 16:33 Andód |
Olvasóink, kedves ismerőseink hívták fel a figyelmünket Szegheő Noémi tündérkertjére az Érsekújvárhoz közeli Andódon. Többnapos egyeztetésünk eredményeként végül a dologtiltó napként is emlegetett Nagyboldogasszony ünnepén, augusztus 15-e reggelén tárta ki előttünk Noémi a nyitott jószomszédi kert kapuját, ahol öröm eltévedni, megindító élmény hosszasan szemlélődni.
A járási székhelyről akár gyalogosan vagy kerékpáron is elindulhatunk a közeli településre, elég ha a Berek parkerdőnél követjük a Nyitra folyót és a töltésen a hídnál lekanyarodunk a Cergát patak irányába. Pazar virágszőnyeg borítja a töltés mindkét oldalát, így jut időnk ráhangolódni az andódi portán ránk váró nem mindennapi látványra.
Lepke- és rovaritató
A kert ifjú tulajdonosa megőrizte a szülők, nagyszülők gyümölcsfáit, de az egykor faluhelyen szinte kötelezően kijelölt konyhakertet mára felszámolta. A becsülettel dolgozó szülők kertjének közelében, amikor valamivel nagyobb lett a telek, az anyuka is kedvét lelte a virágok gondozásában. „Akkoriban gyerekként minket is bevontak a kerti munkákba, palántázni, mákot egyelni is kellett, de én ilyesmiben nem gondolkodtam. Virágkötészetből éltek a szülők. Amikor édesanyám elhunyt, egy évig még gondoztam a zöldséges kertet, de nem öntöztem, nem permeteztem, nem volt aki leszedje a termést és rájöttem, hogy ez nem az én utam. Úgy gondoltam, befüvesítem a telket, de a gyümölcsfák egy részét megtartottam. A növények nem bírják jól az UV-sugárzást, egy kis árnyék jót tesz nekik a nagyobb, lombosabb fáktól, ide kerültek a virágaim. A keskenyebb, szélsőbb ágyásokat is bővítgettem, egyre több növényem lett, de szám szerint nem tudnám megmondani, hogy mennyi van összesen” – mondta Noémi.
Kertnéző körutunk, beszélgetésünk egyik helyszíne az itató, amiről először úgy gondolom, hogy a kert madarait szolgálja. Noémi azonban elmondja, hogy a kis kavicsoknak köszönhetően itt megpihenhetnek a kertben élő lepkék, méhek, apróbb rovarok. A fán madáretető, a közeli kis tónál lévő vízgyűjtő hordóban apró levelibéka, amely végül a kert tulajdososának a kézfején landol. Megtudom, hogy hamarosan ebihalakat is hoz, hogy békákat telepítsen a tóba.
Egykor édesapjának is volt kisebb tava, abban esténként vidáman kuruttyoltak a békák. Az aranyóra idején, alkonyatkor tücsökmuzsikát is hallhatnak a kertbe látogatók. Van itt búvóhely nagy sünnek, kis sünnek és rovarház, madáretető, több kedves díszítőelem teszi teljessé a kertet.
Virágokkal ismerkedve
Avatott kertvezetőnktől megtudtuk, kertészmérnök diplomát szerzett a Budabesti Corvinus Egyetemen, ahol gyakornokoskodott is, később Andód és Szímő közelében is kamatoztatta tudását egy kertészetben. A mostani munkája során sok ember veszi körül, így valóságos gyógyírként éli meg, amikor hazatérhet a kertjébe.
Ilyenkor Prücsök tacskó kíséretében, akinek kifürkészhetetlen útjai vannak, körbejárja a birodalmát. A kotorékeb mindig izgalomba jön a vakondok vagy a felette elrebbenő madarak láttán, de arra is képes, hogy összeszedje a mogyorófa lehullott termését és a kert különféle zugaiba rejtse el, mint egy mókus. Noémi időnként csodálkozik, miféle különös helyeken talál mogyorófa hajtásokat. Nyuszifül, azaz gyapjas tisztesfű szegélyezi az ágyásokat, még ebben a nagy hőségben is nedvesen puha, szépségesen zsengék a levelei.
A közelben a kerttulajdonos egy kapura mutat. Közös hátsó kerti átjárójuk van a szomszédokkal, gyakran töltik együtt az estéket, mindketten bekapcsolódtak a nyitott kertek programba. Ők attól különlegesek, hogy egyúttal a jószomszédi viszonyokat is ápolják és népszerűsítik.
Melyik a kedvenc?
Szegheő Noémi értő segítőjévé, a kertlátogatókkal egyeztető mindenessé vált a családi házban élő testvére, Laura. Mi sem jobb bizonyíték arra, hogy a kertjük nem csak hangulatos sétákra, baráti beszélgetésekre alkalmas, mint hogy nemrég itt tartották Laura kislányának, Timinek a születésnapi buliját. Az ünnepre érkező gyerekek önfeledten játszottak, kincseket kerestek a kertben, de nem bántották a virágokat, a felnőttek kérésére az ösvényen, a hátsó füves területen szórakoztak. Minden egyes csodás kompozíciónál hosszasan megállunk, mert Noémi kellő szakértelemmel magyarázza, melyik növényt tartja most éppen a kedvencének. Nevetve nyugtázzuk, hogy ezekből azért jóval több van, mint gondolnánk. Ilyen például az őszi vérfű vagy orvosi vérfű (Sanguisorba officinalis), amelynek szárnyas, összetett levelei vannak.
„Általában az összes évelőt szeretem, ezeknek nem lehet ellenállni. Nincs velük gond, egy évben egyszer kell csak visszanyírni. Ha esős a tavasz, teljesen más virágok indulnak be, de ha szárazság van, akkor örömteli a növekedésük. Ugyancsak szépséges a kúpvirág (Rudbeckia). Egyesek azért nem szeretik, mert nagy és terjedő” – mondja Noémi.
Mindig ad némi szabadságot a virágainak, és ha látja, hogy tovább merészkednek, napra nyújtóznak, igencsak engedékenyen szemléli mindezt. Mosolyogva nyugtázza, hogy paradicsomot is csempészett a virágoskertbe, és imádja a büdöskét is, kedvence a narancssárga színű.
Nagyon szereti tekintetét pihentetni az amaránton (Amaranthus), a szegfűvirágúak rendjébe tartozó növény neve azt jelenti, hogy sose hervadó. Mutatja az echinaceákat is, amelyek elmondása szerint önvetették magukat és a saját belátásuk szerint terjednek. Noémi idestova tíz éve műveli, alakítgatja virágoskertjét, egyre intenzívebben leköti az évelők gondozása, csoportosítása. Az ide érkezőket bámulatba ejti a kert reggeli, kora délutáni vagy akár esti változása, évszakonkénti történése. Fényben fürdő kasvirágai mosolyt csalnak a látogatók arcára.
Mi történik ősszel?
„Igyekszem úgy ültetni, hogy legyen ebben valami rendszer, de nem vagyok tervező típus. Türelmetlen vagyok, nem szeretek hosszasan egy papír felett tervezgetni, igazi örömmel tölt el, ha minél hamarabb láthatom a munkám, az elképzelésem valódi eredményét a kertben. Már azt fontolgatom, hogy ősszel mit cserélek, vagy ültetek át. Azért szeretem az évelőket, mert sosem pusztulnak el.
Semmit sem vágok vissza, a bogarak áttelelnek bennük, akkor is, ha elszáradnak.
Szépséges, természetes barna színük van. Nagyon sok virágnak ősszel és télen is megmarad a magtokja, gyönyörűen díszítik a kertet, csodás látványban részesítenek amikor harmatosak vagy deresek” – avat be az őszi és a téli kert szemlélésének titkaiba Noémi.
Van úgy, hogy ásót ragad, keményen megdolgozik az újabb megálmodott kertrész kialakításával, például komoly kihívást jelent az agyagos talaj művelése. A gyomot mulcsként visszaforgatja a talajba, de a tyúkhúrt hagyja, mert az a legjobb, ha a föld takarva, védve van.
Megismerkedünk a vadabb mezei verbénával, az izsópfűvel, ami kis gondozási igényű, jól tűri a fagyot és emellett nagyon mutatós. Szívesen látogatják a lepkék és a méhek.
Noémi elmeséli, hogy az egyik legkedvesebb virága a pipacs. Volt, hogy megállt az útszélen, begyűjtött párat és itthon széthintette a magokat.
Rendkívül inspirálónak tartja a kertlátogatásokat, különféle ismeretterjesztő képzéseket. Nemegyszer túrázáskor sokkal inkább lekötötték őt a környezetében lévő virágok, rovarok, mint maga a kilátás.
Megható pillanat, amikor az egyik, évelőkkel borított ágyás közelében egy régi padot pillantok meg. Látszólag üresen állt, ám egy pillanatra mégis úgy érzem, a Noémi alkotta kertet innen a kispadról büszkén néznék a szülei.
A szomszédok kettős kertjében
Kíváncsiak voltunk arra, hogy a Szegheő Noémi kertjébe látogatók milyen érzésekkel távoztak az andódi portáról.
„Noémi egy csodálatos ember minden szempontból. Annyira ráhangolódik a másikra, észre sem veszed és körülölel a figyelme, néz rád mosolyogva a dióbarna gyönyörű szemével és érzed, hogy csak rád figyel. A kertben cseppet sem tolakodóan sorolja latinul a virágneveket és hozzáteszi, hogy szívesen ad belőle, ha kérjük. Egyúttal észreveszi a szomjas méhecskét, a megpihenő vagy táncoló lepkét és megsúgja, hogy mennyi mennyi pici látogató van a kertben. Egy hely, ahonnan nem lehet hazajönni, csak ha rád sötétedik. Mert pihensz, hirtelen nincs semmi dolgod. Nem sietsz sehová. Egyszerűen csak jó itt lenni, meg egyébként is csodásak a felhők feletted”
„Szeghő Noémi kertje egyszerűen varázslatos! A természettel maximálisan összhangban próbálja kialakítani ezt a tündéri, mesebeli helyet, ahol otthonra lel minden méhecske, darázs, béka, szitakötő, süni, minden élőlény jelenléte összhangban van a kert koncepciójával. Az ívesen kialakított ágyások vonzzák a tekintetet, minden lépésnél lehet újat felfedezni, mindig más és más növényt, virágot, cserjét. Noémi olyan szeretettel, szerénységgel és alázattal ápolgatja a kertjét, hogy az már szinte hihetetlen. Aki nem hisz a permakultúrás, ásás- és vegyszermentes, illetve gondozásmentes (minimális gondozást igénylő) kertben, annak mindenképpen ajánlom megnézni Noémi kertjét”
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
