XIV. Leó pápa Ágoston-rendi szerzetes, így személye révén a szerzetesrend is a figyelem középpontjába került az utóbbi időszakban. Ezúttal Siptár Dániellel, a jezsuita rend levéltárának igazgatójával és Dózsa Gábor történésszel beszélgettünk az ágostonosok történetéről.
Dózsa Gábor levéltárossal, a rend történész kutatójával folytatott korábbi beszélgetésünk az ágostonosok középkori magyarországi jelenlétét mutatta be. A rendet a 16. század első felében bekövetkezett hanyatlása után az újkorban visszatelepítették hazánkba, s bár már nem olyan virágzóan volt jelen, mint korábban, mégis fontos feladatokat látott el az egyházi életben egészen II. József feloszlató rendeleteiig.
– Hogyan hatott az oszmán hódítás és a reformáció a magyar szerzetesrendekre?
Siptár Dániel: A 16. század közepére csupán néhány ferences és pálos kolostor maradt az egész országban, azok is inkább a nyugati határszélen. A többi nagy rend, a bencések, a ciszterciek, a domonkosok, a karmeliták és az ágostonosok valamennyi intézményüket elveszítették, újra le kellett telepíteni őket a kora újkorban. A középkori kolostorhálózat összeomlása után a szerzetesek főként Ausztria felől, kisebb mértékben Lengyelország, Itália és a Balkán-félsziget felől érkeztek.
– Hogyan kell elképzelnünk a szerzetesrendek betelepülését?
S. D.: Az oszmán hódítás alatt élő maradék katolikusokhoz egyfelől a Szentszék küldött missziókat, ők a helybeli lakosság körében végeztek lelkipásztori szolgálatot a 16. század végétől, de főként a 17. század első felétől. A szerzetesség visszatérésének másik forrása a Magyar Királyság uralkodóinak székhelye, Bécs volt. Bécs és Róma nem akarta magára hagyni a megszállt területeken élő katolikus lakosságot. Kolostorok és rendházak jöttek létre kisebb számban a török hódoltság és Erdély, nagyobb számban a Magyar Királyság területén.
A jezsuiták például terjeszkedni szeretettek volna a hódoltságban, hiszen rendalapítójuk egyik korai célja volt, hogy iszlám területen is végezzenek missziós munkát. A szerzetesrendek és az udvar között egyfajta játszma folyt, ki hol telepedhet meg. Az udvar kevéssé támogatta a pálosokat, sokkal inkább a ferenceseket és a jezsuitákat.
– Magyarország mely területeire települt vissza az Ágoston-rend?
S. D.: Az ágostonosok kora újkori magyarországi jelenléte nagyon csekély a középkorihoz képest. Ekkor többségében az osztrák örökös tartományokból származó és a magyarországi német ajkú szerzetesek alkották az itteni közösségeket, éppen ezért inkább a német anyanyelvű lakosság körében voltak népszerűek. A legelső székhelyük Lékán volt, majd Buda és Pécs adott helyet nekik.
– Mi történt a régebbi kolostoraikkal?
Dózsa Gábor: 1629-ben Pázmány Péter Nagyszombaton zsinatot tartott, ahol az ágostonos remeterendi szerzetesházakat is számba vette. Magyarországi források hiányában csak olyan, egyetemes történeti munkákra támaszkodhatott, melyekben felsorolták a rend házait, de már ő sem talált pontos adatokat arra nézve, hogy ezek hol helyezkedtek el a településeken.
S. D.: Ha véletlenül tudták is, melyik épület volt régebben a kolostoruk, legtöbbször akkor sem kaphatták meg ezeket, mert addigra azok már egy másik szerzetesrendhez tartoztak, vagy gazdasági célokra használták őket, esetleg városi intézmény, például iskola működött bennük. Célravezetőbb volt hát teljesen új kolostorokat alapítani.
– Hogyan alapították meg ezeket?
S. D.: Lékán a 17. század ötvenes éveiben hozták létre az ágostonos kolostort. Ez az az időszak, amikor karizmatikus katolikus egyéniségek elkezdték katolikus hitre téríteni a magyarországi arisztokrácia tagjait, mivel korábban szinte valamennyi magyar arisztokrata család átvette a lutheri irányzatot. Az ő rekatolizálásuktól várható volt, hogy a birtokaikon is elterjesztik majd a katolikus hitet. Bécsben fontos Ágoston-rendi központ épült ki a 17. század közepére. Két kolostoruk is volt, a sarutlan és a sarus ágostonosoké.
Az ír katolikus papok és szerzetesek ekkoriban üldözést szenvedtek a hazájukban, így sokan működtek Európa más országaiban. Nádasdy Ferenc hálából az egyik birtokközpontjában, Lékán letelepítette a rendet, Bécsből hívott meg szerzeteseket. A következő kolostoruk Budán épült.
– Mit tudunk a budai új alapításról?
D. G.: Az ágostonosok szerették volna visszaszerezni Budán a középkori ingatlanjaikat. A Szent Istvánról elnevezett középkori kolostoruk a mai budai vár alatt, Szent István város suburbiumban, a mai kapucinus templom mellett, a Szalag utca elején volt.
S. D.: Budán ezeket az ingatlanokat már nem sikerült megtalálni, de a rend közeli birtokokat és városi telket vásárolt Buda visszafoglalása után. Az országúti (Margit körúti) ferences templom II. József uralkodásáig az övék volt. Ez az országúti rendház lett az ágostonosok központja, az itteni szerzetesek a vízivárosi német lakosság lelkipásztorai voltak. Maguk is német ajkúak lévén németül prédikáltak. Kialakult az osztrák–magyar rendtartomány, melynek harmadik hazai kolostorát Pécsen alapították. A budai és a lékai két nagy rendházban általában legalább tizenketten éltek, Pécsen hat-nyolc szerzetes lehetett. A vízivárosi ferencesek eredetileg a Szent Ferenc sebei templom melletti kolostorban éltek, a Batthyány téren. Amikor II. József feloszlatta az ágostonosokat, a ferenceseket áthelyezte az Országútra, az Erzsébet-apácákat pedig betelepítette a vízivárosi kolostorukba.
– A pécsi rendház hogyan jött létre?
S. D.: A budai kamarai adminisztráció igazgatási szerv volt az oszmán hódítás utáni újjáépítés idején. E szervezet pécsi tisztviselőjének a felesége szerette volna, ha a városban újra megtelepednek az ágostonosok. 1702-ben egy pici telket adott nekik, de csak a szatmári béke után, 1712–1713-ban jött létre a pécsi közösség.
D. G.: A pécsi kolostor 1750-ben egy tűzvészben jelentős károkat szenvedett, majdnem elpusztult, de egy szűk évtized alatt újjáépítették, és egészen a II. József-féle feloszlatásig működött.
amelyben egyébként négy koldulórend is helyet kapott: az ágostonosok mellett a ferencesek, a domonkosok és a kapucinusok.
S. D.: A mai napig Ágoston térnek hívják Pécsen azt a teret, ahol a templomuk található, de a 18. század vége óta nincsnek itt jelen az ágostonosok.
– Volt a rendnek az újkorban valamilyen sajátos feladata vagy lelkisége?
S. D.: A középkor óta van az ágostonosoknak egy érdekes, egyúttal eléggé formális privilégiumuk: ők viselik a római pápai palota kápolnájának sekrestyése címet. Koldulórendként Magyarországon az újkorban is lelkipásztorkodtak, főként a német anyanyelvűek körében, hasonlóan a domonkosokhoz vagy a kapucinusokhoz. Az ágostonosokat a lelkiségük és a tanításuk különböztette meg a többi rendtől. Hangsúlyosabb volt náluk az a kegyelemtan, amely az emberi természetről – Szent Ágoston nyomán – sötétebb képet fest. Lelkiségükben lényeges volt a közösség: az egyén elé helyezték az összetartozást, ami szintén Szent Ágoston tanításából eredeztethető.
Az övtársulat laikus tagjai szerzetesi övet viseltek, különösen tisztelték Szűz Máriát és névadójuk édesanyját, Szent Mónikát, rajtuk keresztül pedig hangsúlyozták az édesanyák szerepét, ami különlegesség ebben a korban. A másik társulatot Tolentinói Szent Miklósról nevezték el, aki a középkorban élt, és a 15. században avatták szentté.
– Az Ágoston-rendieknek ekkor csak Lékán, Budán és Pécsett volt kolostoruk?
D. G.: Fiume alapítása a 14. század elejéhez, közepéhez köthető. 1314-ből maradt fenn az első forrás, amely jelzi, hogy itt megtelepedtek az ágostonosok. A középkor végéig a bajor provinciához tartozott ez a jelentős kolostor, Fiumét csak néhány évvel a rend feloszlatása előtt csatolták Magyarországhoz. A középkor végén ez a kolostor volt a legdélebben fekvő ágostonos ház. A Trsat folyó túloldalán ferences kolostor épült, a középkor végéig e két szerzetesi központ határozta meg a város életét. A 16. század első évtizedeiben elnéptelenedett a város, a rendház azonban folyamatosan működött, egészen a 18. század végéig, ami nem sok közép-európai kolostorról mondható el, a fiumein kívül csak a brünniről és a krakkóiról. Még Bécsben is több ízben változott az ágostonos kolostorok helye, sőt néhány évtizedig a szerzetesi élet is szünetelt.
S. D.: Teljesen hivatalosan csak Mária Terézia uralkodásának utolsó éveitől nevezhetjük magyarországi rendháznak a fiumei kolostort, ugyanis az uralkodó ekkor tette a magyar korona városállamává Fiumét. Az ottani ágostonosoknak így szinte semmi közük nincs a magyar rendházakhoz, mert túl rövid idő adatott nekik a szerzetesrendek eltörléséig. A II. József-féle feloszlatások az Ágoston-rendet is érintették az 1780-as évek második felében: ekkor mind a három (Fiumével együtt négy) magyarországi rendház megszűnt.
– Mi történt az ágostonos szerzetesekkel a feloszlatás után?
S. D.: Általában világi papok lettek, de voltak olyanok is, akik inkább más rendházakba mentek. II. József nem minden szerzetesrendet oszlatott fel, és nem is feltétlenül teljes rendeket. Inkább bizonyos rendházakat számolt fel, de ennek áldozatul estek a magyarországi és az osztrák ágostonos kolostorok is. A rend budai házát megkapták a ferencesek, a lékai kolostor pedig a világi papság kezelésébe került.
– Kik azok a híres magyarok, akik kapcsolatot tartottak Ágoston-rendi szerzetesekkel? Mint említette, Nádasdy Ferenc országbírót is egy ír szerzetes katolizálta.
S. D.: A költő és hadvezér Zrínyi Miklós udvarában Mark Forstall Ágoston-rendi szerzetes volt a történetíró és az udvari káplán. Ő ugyanúgy ír volt, mint Nicholas Donellan. Latin nyelvű, máig kiadatlan Zrínyi-családtörténete, a Stemmatographia tartalmazza az egyik leírást a híres és gyanús, vadászat közbeni halálesetről. Amikor Mark Forstall visszakerült Írországba, püspöki rangot kapott.
D. G.: Érdekesség, hogy Zsigmond királynak egy sváb–türingiai ágostonos szerzetes volt az orvosa, pedig a természettudományok és az orvoslás művelése nem volt jellemző a koldulórendekre.
– Sokféle ágostonos irányzatról hallani. Ejtsünk néhány szót ezekről is.
S. D.: Az ágostoni regula a 4. század végén keletkezett, rövidebb és általánosabb, mint a 6. századi bencés regula. Sok szerzetesközösség használja kiindulópontként, sőt néhány rendnek még a nevében is benne van Szent Ágoston neve. A premontrei rend ágostonos kanonoki közösségből alakult ki. A középkorban és az újkorban is léteztek ágostonos kanonokok, de nem keverendők össze az Ágoston-renddel (Ordo Sancti Augustini – OSA), ami eredetileg remeterend volt a neve szerint, és amelynek Leó pápa is a tagja.
D. G.: Az ágostonos kanonokok igazgatási és szervezeti szempontból soha nem álltak össze egy nagy közös renddé. Egy ágostonos kanonok IV. Jenő néven pápa lett a középkorban, de az Ágoston-rendnek mindezidáig nem volt pápája. Ugyanakkor a 15. századtól kezdve számos bíborost adtak az Egyháznak, a legkiemelkedőbb személyiségeiket.
S. D.: A 16. században megjelent a remeterend rekollektus és „sarutlan” ágazata is, amelyek visszatértek az eredeti karizmákhoz. Ezek Spanyolországban, Itáliában és Franciaországban terjedtek el. A sarutlanok arról kapták a nevüket, hogy egyszerű fonott lábbeliben jártak, egyébként főtt ételt sem ehettek. A rekollektusokat és a sarutlanokat a 20. század első felében leválasztották az eredeti Ágoston-rendről.
– Világszerte elterjedt az Ágoston-rend. Mikor kezdődött ez a folyamat?
S. D.: Noha az ágostonosokat megtizedelte a lutheri mozgalom, majd a 18. század végén a francia forradalom atrocitásai, mégis ezekben az években kezdtek terjeszkedni, előbb Dél-Amerika és Dél-Ázsia, majd Észak-Amerika, Kína, Ausztrália irányában. A válságok segítették azokat a folyamatokat, amelyek Európán kívülre irányították a figyelmet.
– A mi térségünkre is jellemző mostanában a jelenlétük?
D. G.: Közép-Kelet-Európában a 20. század közepén kezdődött egy megújulás, ekkor tértek vissza az ágostonosok Ausztriába. Szent II. János Pál pápa támogatása révén az 1980-as években megindult az élet a krakkói Szent Katalin-kolostorban és Boroszló kolostorában. A prágai kolostort nem kapták vissza az ágostonosok, de megtelepedtek a város szélén, ráadásul a cseh tartományfőnök amerikai származású, ahogyan XIV. Leó pápa is. A kétezres évek elején épült egy szlovák Ágoston-rendi kolostor és templom Kassán, a város szélén. Itt már a 15. század elején megpróbált letelepedni a rend, akkor nem sikerült, a 21. században viszont igen. Magyarország körül tehát jelentős helyeken újult meg az Ágoston-rend. Nálunk eddig nem tudtak gyökeret verni, de bízzunk Isten kegyelmében és a kedvező jövőben!
Fotó: Merényi Zita
Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír
Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2025. augusztus 10-i számában jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
