A kapitalizmust bíráló legtöbb film szerint vagy csak az ostobák gazdagodhatnak meg, vagy maga a gazdagság formálja kibírhatatlanná az embert. A Barátaid és szomszédaid nem ezt az utat járja be.
Mindannyian ismerjük azt az evangéliumi történetet, amit Máté, Márk és Lukács is leírt, és amelynek végén mindhárom szerző megjegyezte: „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába.” A Katolikus Egyház katekizmusa szerint „az igazi boldogság nem található meg a gazdagságban vagy a jólétben, sem az emberi dicsőségben vagy a hatalomban” (1723). Ferenc pápa egyik homíliájában arról szólt, hogy „a gazdagság bálványimádás, mely képes elcsábítani minket. Maga Jézus mondja: nem lehet két úrnak szolgálni. Vagy Istent szolgálod, vagy a gazdagságot… A gazdagság (…) tönkreteszi az emberek közötti harmonikus kapcsolatot, megrontja az életet, a lelket (…), eltávolít minket a testvéreinkkel való összhangtól, a felebarát szeretetétől, és önzővé tesz”.
„Kemény beszéd ez, ki hallgatja?” – mondhatnánk, hiszen kit is nevezünk tulajdonképpen gazdagnak? Mindannyian úgy gondoljuk: lehet, hogy mások azok, de én biztosan nem. Van ebben némi igazság, hiszen a magyar átlag életszínvonalhoz képest akkora luxusban élnek egyes emberek a világ más tájain, amit nehezen tudunk elképzelni. Az Egyesült Államokban például sok olyan kertvárosi területet találhatunk, ahol igen magas az egy négyzetméterre eső jómódú polgárok száma. Egy ilyen helyen lakik Andrew „Coop” Cooper (Jon Hamm) is. Történetét a Your Friends & Neighbors (Barátaid és szomszédaid) című sorozat meséli el.
Coopnak megvan mindene, amit csak kívánhat az ember: fényűző lakás, luxusautó, szerető család, jól fizető állás – pénzügyi vonalon keresi a kenyerét –, mindennek köszönhetően megbecsült tagja a kisváros közösségének. A valóság azonban mégsem ennyire rózsaszínű, hiszen nemrég rajtakapta a feleségét, Melt (Amanda Peet) édes kettesben a legjobb barátjával, Nickkel (Mark Tallman). Coop nagyvonalú volt, és ő költözött el. Még túl sem jutott ezen a megpróbáltatáson, amikor főnöke – arra hivatkozva, hogy viszonyt kezdett az egyik beosztottjával – váratlanul kirúgja. Coopnak eszébe sem jutott, hogy ilyesmi megeshet vele, ezért kötött olyan munkaszerződést, ami miatt most legalább két évig nem helyezkedhet el a szakmájában. A férfi igyekszik titokban tartani a helyzetét, ám régi életszínvonalának finanszírozása egyre nehezebben megy. Végül eljut arra a pontra, hogyha nem szerez sürgősen pénzt, bekövetkezik a teljes összeomlás. Egy nap – kihasználva az alkalmat – ellop az egyik szomszédjától egy órát. Majd még egyet. Sőt, mást is. Másoktól. Amikor az akciókat már meg is kell tervezni, társat keres magának: Nick házvezetőnője, Elena (Aimee Carrero) lesz a segítségére.
Manapság sok olyan film készül, ami felfogható egyfajta kapitalizmuskritikának. Ezekről Paksa Balázs írt a Mértékadó egy korábbi, 2023-as számában. A Barátaid és szomszédaid cselekményét Coop narrációja lendíti tovább és tovább, s a kertváros lakóinak életmódjáról, gondolkodásáról mind több érdekes részletet tudunk meg. Ezek szerint a hivalkodó fényűzés csak kirakatlét. Coop barátai beérkezett emberek, akik előtt már nincs elérendő cél, csupán arra kell törekedniük, hogy fenntartsák igen drága életmódjukat. A látszatboldogság mögött azonban csak üresség van, a férfi barátai is ezzel küzdenek, ám fogalmuk sincs arról, hogy mit tehetnének ellene. Az egzisztenciáját vesztett Coopnak eszébe sem jut, hogy engedjen a szintből, pontosan ugyanúgy akar élni, mint korábban. Ám amikor az egyik szomszédja meghal, és a férfit gyilkossággal vádolják, mégis csak elérkezik az elkerülhetetlen bukás.
A nemrég a harmadik évadához érkezett Fehér lótusz-sorozat is úgy mutatja be a jómódú embereket, mintha egytől egyig tökkelütöttek és felszínesek lennének. A kapitalizmust bíráló legtöbb film szerint vagy csak az ostobák gazdagodhatnak meg, vagy maga a gazdagság formálja kibírhatatlanná az embert. A Barátaid és szomszédaid nem ezt az utat járja be. A szereplők valóságos, hús-vér emberek, akiknek – az anyagiaktól eltekintve – pont olyan problémáik vannak, mint másoknak. Coop és Mel mindent megtesz azért, hogy két kamasz gyereküket minél kevésbé viselje meg a szakítás. Az pedig egyenesen példaértékűnek nevezhető, ahogyan Coop pszichés gondokkal küzdő testvérét, Alit (Lena Hall) istápolja. Bár a barátságokat némiképp a helyzet szülte, ennek ellenére komolyan veszik, segítik egymást, figyelnek a másikra. Más sorozatokkal ellentétben itt a nőket sem gazdag férjük tartja el, legtöbbjüknek van megbecsült szakmája. Coop szomszédainak nagy része keményen megdolgozott a pénzéért, alig akad köztük olyan, akinek az ölébe hullott a jólét. Ha valaki mégsem a nulláról kezdte, akkor annak megtartásáért kellett mindent megtennie. A kétségkívül szórakoztató kommentár azt sugallja, hogy a problémák oka maga a gazdagság, ám a történet – a néző szerencséjére – túlmutat ezen. Ha már feltétlenül az okokat keresgéljük, sokkal inkább egyfajta életközépi válság nehezíti a szereplők életét. Ez pedig számunkra is ismerős, ezért tudjuk a magunkénak érezni olyan emberek gondjait, akiknek az anyagi színvonalát esélyünk sincs elérni.
A sorozatról szólva mindenképpen meg kell említeni, hogy egy, a katolikus néző számára kifejezetten szentségtörő – igaz, csak nagyon rövid – jelenetet is láthatunk benne. Az Oltáriszentség ilyesfajta ábrázolása azt mutatja, hogy az amerikai filmes világ szerint a kereszténység, közelebbről a Katolikus Egyház gátlás nélkül gúnyolható. Joggal kérdezhetjük, vajon a más vallásokkal kapcsolatban kínosan érzékeny szemléletmód ilyenkor hova tűnik? És a különféle emberi jogokra egyébként oly érzékeny média vajon miért hallgat?
S ha már elindultunk ebbe az irányba, akkor érdemes megjegyezni, hogy a szereplők életének nem része sem a hit, sem a vallás, sem valami más, ehhez hasonló elem. A Barátaid és szomszédaid „hősei” csupán a horizontális dimenzióban mozognak, számukra a vertikális szféra teljesen le van zárva. Nem egyszerűen azért, mert gazdagokról van szó, inkább az állhat emögött, hogy a filmkészítőket ez már egyáltalán nem érdekli. Pedig az emberi létezés fontos, ha nem a legfontosabb része a spiritualitás, enélkül valóban üres és céltalan lesz az életünk. Akár vagyonosak vagyunk, akár nem.
Baranyai Béla/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. augusztus 3-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
