A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal a háborúk környezetre gyakorolt hatásáról olvashatunk, amellyel méltatlanul méltatlanul keveset foglalkozik a közélet és a világ döntéshozói.
A háború nemcsak az embert öli meg, a lelkeket nyomorítja, a településeket, a házakat, utcákat dönti romba, hanem a természetet, egészséges környezetünket is veszélyezteti. Egyre több elemzés foglalkozik a háborúk keveset emlegetett hatásáról, arról, ami a „csendes áldozatot”, a természeti környezetet éri. Ferenc pápa egyértelművé tette a Laudato si’ kezdetű enciklikájában: „…ma teljes romboló erejével megnyilvánul a bűn a háborúkban, az erőszak és bántalmazás különböző formáiban, a leggyengébbek magukra hagyásában, a természet elleni támadásokban” (LS 68).
XIV. Leó pápa már beiktatásának első napjaiban és azóta is következetesen háborúellenes: „A háború nem oldja meg a problémákat; ellenkezőleg, felerősíti azokat, és mély sebeket ejt a népek történelmén, amelyek gyógyulása generációkig tart.
A diplomácia hallgattassa el a fegyvereket! A nemzetek a béke eszközeivel, ne erőszakkal és véres konfliktusokkal építsék jövőjüket!” (XIV. Leó pápa június 22-i bejegyzése az X-en)
A háborúk embereket (életeket, városokat, kulturális értékeket) tesznek tönkre, de általában megfeledkezünk a „csendes áldozatról”, a természeti környezetről. A háborúk súlyos, több esetben visszafordíthatatlan pusztítása hosszú távon, akár több nemzedékre is befolyásolja a környezet állapotát. Pomázi István szerzőtársammal több cikket is írtunk a Portfólión a háborúk környezeti hatásairól, és a visszacsapó, ördögi köröket eredményező jellegéről (legutóbb EZT).
A modern fegyveres konfliktusok egy önmagát erősítő folyamatok láncolatában azt az ördögi kört jelentik, hogy az éghajlatváltozás különféle következményei (például környezeti degradáció, sivatagosodás következtében jelentkező belső társadalmi és szomszédos országok közötti feszültségek növekedése, elinduló migráció) háborút okozhatnak,
Köztudott, hogy a folyamatban lévő háborús konfliktusok száma évről évre növekszik, ezért teljesen világossá kellene tenni a döntéshozók szintjén is, hogy az emberi és infrastrukturális veszteségek mellett vegyék észre a háborúknak a környezetre, különösen a földekre, talajokra tett évtizedekre, akár évszázadokra ható súlyosan káros, életveszélyes hatásait is. Kutatók állítják, hogy
Ha bárkit az utcán megkérdeznék bárhol a világon, hogy szeretne-e háborút a szomszédjával vagy bármely más országgal, az esetek elsöprő többségében az lenne a válasz, hogy nem szeretne. Annyira egyszerű, kézenfekvő és organikus az ember béke iránti igénye, hogy ennek tükrében érthetetlen a háborús konfliktusok számának növekedése. Megengedhetetlen a fegyverkezés bővítése, gyorsítása, egy állandó háborús készenlét fenntartása, mintha ez lenne a normalitás.
annak a kontinensnek a legégetőbb problémáit, amelynek népessége a leggyorsabban nő a világban: 2050-re egymilliárd fővel lesznek többen, miközben Európa népessége csökken. És ha a vízellátás nem lesz jobb, akkor évi tízmilliós nagyságrendű lehet a teljesen érthető népvándorlás észak, azaz Európa felé.
Székely János püspök atya Ferenc pápa Mindnyájan testvérek (Fratelli tutti) kezdetű enciklikájának bemutatása során írja: Készítsük elő az útját a beteljesedésnek, siettessük eljövetelét annak a Mennyei Városnak, ahol „nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és nem készülnek többé háborúra. Kardjaikból ekevasat kovácsolnak, lándzsáikból pedig szőlőmetsző késeket.” Akkor majd „sehol sem ártanak, és nem pusztítanak” az Ő Szent Hegyén. (vö. Iz 2,4; 65,25)
Szerző: Nemes Csaba
Fotó (archív):Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
