1976-ban Argentínában néhány fiatal lánynak nem volt egyebe, mint a nagy hite és… egy utánfutónyi tök. Így indult el egy később nemzetközi hírnévre szert tett élelmiszerüzem. A lányok tudták: a kölcsönös szeretet fontosabb, mint a termelés, és a saját bőrükön tapasztalták meg az isteni Gondviselés jelenlétét életükben.
A Fokoláre Mozgalom egy akkori fiatal tagja, Micaela Ottonello emlékezik vissza a kalandjaikra.
1976-ot írtunk, nem sokkal korábban jött létre Argentínában a Fokoláre Mozgalom városkája. A mozgalomhoz tartozó néhány fiatal lánnyal már évek óta ott élünk. A megélhetésünk támogatására apróságokat készítettünk: dísztárgyakat, kézműves termékeket, kókuszgolyót. De így is nehezen jöttünk ki a pénzünkből, és előfordult, hogy nem volt mit ennünk.
Egy nap az egyik szomszédunk, akinél rengeteg tök termett, hozott belőle nekünk is. Traktorral érkezett, a pótkocsija pedig tele volt tökkel, alig hittünk a szemünknek. Az egyik társam így szólt: „A nagymamámnak van egy álomfinom tökszörpreceptje. Mi lenne, ha kipróbálnánk?”
Hozzá is láttunk: elmentünk a faluba üres üvegekért, majd megtöltöttük szörppel, és eladtuk. Így vette kezdetét a mi kis üzletünk, amely később valódi gyárrá nőtte ki magát.
Az elején még precíziós mérlegünk sem volt, ezért azt mondtuk egymásnak: „Jézus az evangéliumban azt mondja, hogy nem ad követ annak, aki kenyeret kér. Akkor kérjünk tőle egy precíziós mérleget!”
Délután érkezett hozzánk egy asszony, aki 300 kilométerre lakott a városkától, egy nagyvárosban, ahol három szállodája volt. A testvérétől hallott a városkáról, és hozott egy csomagot: „Ez otthon porosodott nálam, lehet, hogy ti hasznát veszitek.” Ahogy kibontottuk, nem más volt benne, mint egy precíziós mérleg. Iszonyúan megörültünk, és támadt egy ötletünk: „Tehát Jézus valóban meghallgat minket. Készítsünk listát mindarról, amire szükségünk van, és karácsonykor meglátjuk, mit kapunk meg belőle!”
Így született meg a mennyei Atyának írt listánk, amelyet nem mutattunk meg senkinek, de együtt kértük az ő segítségét.
A tökszörpön kívül citromból és narancsból is elkezdtünk szörpöt főzni, mert a városkában sok citrom- és narancsfa termett. Egyre jobban beletanultunk, egyik fortélyt a másik után sajátítottuk el. Lekvárt is főztünk, ami akkor újdonságnak számított, de idővel felfigyeltek ránk a piacon, és egy nemzetközi élelmiszervásáron a jó minőségért első díjat nyertünk, mégpedig a Gurmandiz-díjat.
A gondviselésszerű sikertörténet teljes egészében ITT olvasható.
Forrás és illusztráció: ujvarosonline.hu
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
