Asztalosmesterből iparmágnás – Thék Endre (1842–1919) címmel nyílt tablókiállítás július 31-én este a budapesti, Bakáts téri Assisi Szent Ferenc-plébániatemplom altemplomában. A tárlatot a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ (MNM KK) Iparművészeti Múzeum rendezte, kurátora Lovay Zsuzsanna művészettörténész.
A megjelenteket Simonkay Márton, a Bakáts téri templom kulturális szervezője üdvözölte.
Ezt követően Michele Baggi plébániai kormányzó mondta el köszöntőjét. Több érvet is megnevezett, hogy miért van ez a kiállítás jó helyen itt, az altemplomban. Először is a minőség. A templomépítészet minden korban csúcsteljesítmény, mert a legjobbat, a legszebbet akarja adni Istennek és az embereknek. Ez látható ebben a templomban is. A tervező, Ybl Miklós százötven évvel ezelőtt maga köré gyűjtötte korának legkiválóbb iparosait, a bútorgyáros Thék Endrét, a műlakatos Jungfer Gyulát, a díszítőfestő Scholtz Róbertet és másokat. Thék Endre műhelyéből kerültek ki a Bakáts téri templom padjai, gyóntatószékei, szekrényei. A kiállításon láthatók szőlőt, sárkányt és más ősi motívumokat ábrázoló rajzai is.
A második érv a tárlat mellett: az érvényesség. Az Iparművészeti Múzeum és a plébánia közötti együttműködés kulturális szervezője, az idén elhunyt Orbán György úgy vélte: a programok állandó szereplője Ybl Miklós és az általa tervezett templom.
A harmadik érv a párbeszéd. A művészet a társadalom és az Egyház között új találkozásokra ad alkalmat. Ennek a hívő és nem hívő emberek az élő bizonyítékai. „Ez számomra különösen is fontos szempont” – szögezte le az olasz származású lelkipásztor, aki a Comunione e Liberazione tagjaként került Budapestre, nyolc évvel ezelőtt. A mozgalom alapítója, Luigi Giusanni atya célul tűzte ki, hogy az Egyház a tág értelemben vett kultúrán keresztül érje el a társadalmat, különösen a fiatalokat. Ez a hely, az Assisi Szent Ferenc-plébániatemplom altemploma, e találkozások tere, hiszen Orbán György kezdeményezésére már nyolc éve ad helyet kortárs művészeti eseményeknek, kiállításoknak, irodalmi esteknek, koncerteknek.
A tárlat megtartása melletti érvként említette Michele Baggi a közelséget is: közel van a templomhoz Thék Endre egykori gyára, és a rekonstrukciós munkálatok előkészületei miatt nyolc éve bezárt Iparművészeti Múzeum főépülete is. „Örülök, hogy ezzel a kiállítással valamilyen módon mégis jelen lehet itt, a Ferencvárosban.”
Cselovszki Zoltán, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója megnyitóbeszédében kifejezte reményét: azzal, hogy az általa vezetett múzeumhoz ilyen közel tartanak kiállítást, talán arra is hathat, hogy egyszer végre elinduljon az intézmény rekonstrukciója. Kiemelte: az Iparművészeti Múzeumban nagyon jelentős mesterek, iparosmesterek munkáit őrzik százötven éve. Egy olyan múzeumról van szó, amely történeti és kortárs művekkel egyszerre rendelkezik. Rengeteg „sztár” munkája megtalálható a gyűjteményükben.
E sok „fantasztikus” mester közül most kettőt ajánlanak a figyelmünkbe. Az egyik a Ráth-villában Gottermayer Nándor (1852–1924), a könyvkötészet mestere, művésze, a nyomdaipar megteremtője, a másik Thék Endre, aki asztalosmesterből lett a bútoripar kimagasló alakja. Két olyan „sztárról” van szó, akiknek nagyon hasonló az életútjuk. Abban a korban sok jó mester, iparos dolgozott. Vajon mi az, ami kiemeli őket a többiek közül? Nemcsak óriási mesterek voltak, hanem volt bennük valami pluszkreativitás is, amitől géniuszokká váltak, követendő mesterekké. A főigazgató rámutatott: idén emlékezünk meg Jókai Mór születésének kétszázadik évfordulójáról. De rajta kívül Thék Endre és Gottermayer Nándor is megérdemlik a megkülönböztetett tiszteletet, jó értelemben vett sztárolást. Ezt szolgálja többek között ez a kiállítás.
A kiállítás megnyitását követően Lovay Zsuzsanna, a kiállítás kurátora tartott tárlatvezetést.
* * *
Thék Endre 1842. november 3-án született Orosházán, nemes Thék András és Urszuly Mária gyermekeként, és a család negyedik generációs iparos tagja lett. Tizenhárom éves korában inasnak szerződtették Daubner Pál orosházi asztalosmesterhez. 1859-ben kezdhette meg a céhlegények kötelező vándorlását. Később asztalosmesterként hosszabb időt töltött külföldön; Bécsben, Münchenben, Párizsban a műbútorgyártást tanulmányozta. Az 1867-es osztrák–magyar kiegyezést követően tért vissza Magyarországra.
1872-ben Pesten, a Józsefvárosban megnyitotta asztalosműhelyét, melyet később gőzgéppel is felszerelt. Megvásárolta az Üllői út és a mai Leonardo da Vinci utca sarkán álló Tauszig-bútorgyárat. Üzeme 1855-re Magyarország legnagyobb és legjobban gépesített bútorgyára lett. Historizáló-eklektikus munkái a korszak számos reprezentatív új épületében (Operaház, Parlament, a Tőzsde és a Kúria) megjelennek. Múltidéző munkái közül ő maga a Hauszmann Alajos által átépített Budavári Palota berendezését tartotta a legjelentősebbnek. Ő készítette el a neoromán stílusú Szent István-terem gazdag fali dekorációit, bútorzatát. Ezeket a bútorokat 1900-ban a párizsi világkiállításon is bemutatták.
A magyar iparművészet kiemelkedő alkotása gróf Andrássy Tivadar budai villájának ebédlőberendezése, amelyet a Thék-bútorgyár kivitelezett. Az ebédlő belsőépítész-tervezője Rippl-Rónai József festőművész volt, aki nemcsak a bútorokat, a kerámia- és üvegtárgyakat, hanem a kárpitokat és az üvegablakokat is megtervezte.
Thék Endre az 1890-es években kibővítette gyárát, és zongoragyártásra is berendezkedett. Emellett alelnöke volt az Országos Ipartestületnek és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának.
Thék Endre bútorgyárához számos templomi berendezés, kivitelezés köthető. A gyóntatószékek, stallumok, padsorok, sekrestyeszekrények többnyire tölgyfából készültek, a gótikus vagy reneszánsz stílust idézve. A bútorzat megjelenését a templomépítés szervezője határozta meg, a megvalósításhoz Thék Endre legtöbbször asztalosipari szaktudásával járult hozzá. A budapesti piarista rendház 1913 és 1917 között emelt épületének tervezésére Hültl Dezső építész nyert megbízást. A rendház teljes tölgyfa bútorzatát Thék Endre gyára készítette. A Bakáts téri, Ybl Miklós tervei alapján épített Assisi Szent Ferenc-plébániatemplomban ugyancsak ő kivitelezte a berendezési tárgyakat (padokat, gyóntatószékeket). A kovácsoltvas korlátokat és a húsvéti gyertyatartókat Jungfer Gyula lakatosmester készítette. A templom freskóit Lotz Károly és Than Mór festette.
A budai Szilágyi Erzsébet fasori református templom berendezési tárgyait szintén Thék Endre bútorgyára kivitelezte.
Kivételes tehetségével és szorgalmával Thék Endre gazdag ember lett. Lontón építtetett magának pompás kastélyt, ahol gyűjtőszenvedélyének hódolt, középkori hadászati eszközöket vásárolt. Emellett azonban nem felejtette el, honnan jött: szülővárosában, Orosházán a saját költségén létesített bentlakásos inasotthont. Miután azonban a Kun Béla vezette kommunisták 1919. március 21-én megalapították a Tanácsköztársaságot, elvették Thék Endre egész Európában híres bútorüzemét is. Mivel az élete is veszélybe került, vidékre menekült. Dokumentumok tanúsítják: amikor megkérdezte, hogy ő akkor most mihez kezdjen, Biermann István, a Munkástanács 28 éves elnöke a mindenkori győztesekre jellemző gőggel vetette oda a 77 éves, egész életében a jóra és szépre törekvő művésznek: „Elég nagy a szakálla, menjen el portásnak!” Az Üllői út 66. szám alatti három házból álló Thék-bútorgyár központi épülete a második világháborúban elpusztult, helyén később lakóház épült, azonban az üzemet két oldalról közrefogó díszes saroképületek – bár már kupolák nélkül – még ma is állnak.
Thék Endrét rendkívüli módon megviselték a történtek, és nem sokkal később, 1919. június 8-án Balatonfüreden elhunyt. Szó szerint belehalt a megaláztatásba. Ekkor még tombolt a proletárdiktatúra. A már említett Biermann nem engedélyezte, hogy Thék a családi sírba kerüljön, így Rákoskeresztúron temették el. Előbb azzal fenyegetőzött, hogy egy utcaseprő mellé temetik, majd mikor közölték vele, hogy Thék Endre szociálisan érzékeny ember volt, csak annyit mondott: „Mindegy, mégis burzsuj volt!”
A Tanácsköztársaság augusztusi bukása után, októberben Thék Endre földi maradványai átkerültek a családi sírba az Új köztemetőbe. Újratemetésén sokan vettek részt. Előkerült a végrendelete is. Megmaradt vagyona felét a feleségére hagyta (a másodikra, az első ugyanis meghalt, gyermek pedig egyik házasságból sem született), a másik felét pedig a szegények megsegítésére szánta, de a szülővárosa, Orosháza is kapott 400 ezer koronát.
Thék Endréről szülővárosában, Orosházán még életében, 1913-ban utcát neveztek el, 2009-ben pedig létrehozták a Thék Endre-díjat. Budapesten 1930-ban emléktáblával jelölték meg lakóházát (Üllői út 66/C). A kommunista hatalom 1952-ben a táblát eltávolította, a Thék Endre utca pedig Leonardo da Vinci nevét kapta. 2022 novembere óta ismét tábla őrzi emlékét az épületen.
A IX. kerületben a Művészetek Palotája melletti egyik sétányt róla nevezték el.
Fotó: Merényi Zita
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
