Halmai Tamás költő, író, irodalmár jegyzetét olvashatják.
„írnom kellene Őszentségének
birsalmasárga papírra
acélszínű betűkkel
ahogy talán már megszokta –”
(Iancu Laura: Szeptember második vasárnapján)
1
Pontifex maximusi szavak egy irodalmár laikus olvasatában? Ha megfelelően tágas keretben szemlélődünk, senki sem bizonyul kívülállónak. Mindannyian belül vagyunk – legalábbis a létezésen.
Nincs laikus olvasat, ha az olvasmány üdvös.
2
Ferenc pápa kétségtelen népszerűsége nem megmagyarázhatatlan jelenség. Következett egyrészt az egyházfő civil lényének közvetlen, szeretetteljes természetéből, másrészt nézeteinek a hagyományokhoz megfontoltan hű, más szóval rétegzetten korszerű voltából.
A falak és határok politikája helyett a párbeszéd, a kézfogás és gondoskodás kultúráját ajánlja; a pénzközpontú gazdasági kietlenséggel szemben a globalizmusban is mindenütt jelen lévő Istenre biztat; a fundamentalista gőg angyali bűne ellenében a nyitottság, a hűség és a szolidaritás harmóniáját hirdeti.
Az Egyház megnyílásra rendeltetettségét a kifelé is zörgető Jézus képével példázza; a türelem, a kedvesség és az európaiság ethoszát az irgalmasság cselekedeteiből vezeti le; a bátor nőkről éppúgy van méltó szava, mint a világiasság erényeiről.
Nem szenvtelen toleranciát, hanem valós egyenlőségtudatot javasol; a közelség mozdulataihoz a tánc, a sírás, a játék kommuniós alkalmait rendeli; a transzcendencia nélküli szekulárist elválasztja a transzcendenciának is utat engedő laikustól.
A reménység antropológiájához ökológiai igazságosságot és a szépség tetteit társítja; a kommunikációt alázatból eredezteti és szolgálatként azonosítja; a szabadságot mint a jó választásának szabadságát fogalmazza meg.
Bizonyos kérdésekben (abortusz, eutanázia, melegházasság…) konzervatívnak mutatkozik, de a változékonyság távlatait sosem rekeszti be tekintélyelvű részvétlenséggel. Igen jellemző például, hogy egy-egy interjúkérdésre azzal felel: erre most nem tud válaszolni… ezen még gondolkodnia kell… szeretné előbb tanulmányozni a témát…
3
Különleges képessége van ahhoz, hogy egyszerűnek mímelt szavakkal új életre inspiráljon; ráismerései már stilisztikai erélyükkel meggyőznek. (Irodalmi nevelésről írt levelével a Vigilia folyóirat 2024. decemberi száma külön összeállításban foglalkozott.) Hadd másoljak ide néhány tetszetősen tetszőleges példát!
A pápa Christus vivit / Krisztus él kezdetű apostoli buzdítása (ford. Diós István, Szent István Társulat, 2023) egyebek mellett a légy önmagad! felszínesen individualista szlogenjét is átlelkesíti küldetés és hivatás ikerfogalmainak újragondolásával: „Szentté válni azt jelenti, hogy teljesebb értelemben önmagad leszel, az, akit Isten megálmodott és teremteni akart, nem pedig fénymásolat.” (71.) – „Mert földi életünk abban találja meg beteljesedését, ha ajándékká változik. […] Lényegében arról van szó, hogy felismerjem, mire vagyok teremtve, miért vagyok a Földön, milyen terve van az Úrnak az életemmel. […] Akkor leszek az, akinek lennem kell, és leszek hűséges személyes valóságomhoz is.” (113–114.)
A jó élet című, spirituális életvezetési tanácsokban gazdag kötetet ütöm föl (ford. Pető Gábor, Troubadour Books, 2024). „Isten simogatva bocsát meg nekünk” (23.), mondja a szerző, s még azt is: „Az igazságot, amely Isten, találkozás révén ismerhetjük meg.” (18.) – De művészetfilozófiai belátástól sem ódzkodik: „Pál azt mondja, hogy az egész teremtés »együtt sóhajtozik és vajúdik« (Róm 8,22). A művészek gyakran ennek a csendes kiáltásnak a tolmácsai, amely minden teremtményben ott szorong, és különösen az ember szívében bukkan fel, mert az ember »Isten koldusa«.” (34–35.)
A hidak hatalma és perifériák jótéteményei mellett elkötelezett pápa – aki maga is peremről érkezett a nyugati civilizáció szívébe, hogy hídépítő lehessen – legelevenebb és leghitelesebb módon talán dialogikus helyzetekben nyílt-nyilvánult meg. Például a Politika és társadalom (Beszélgetések Dominique Woltonnal, ford. Bende József, Vigilia, 2020) lapjain. Ahol nem lepődünk meg, hogy a kedélyével is élünkön járó egyházfő a tréfálkozás teológiájának, a nézőpontcserék fonák frissességének is figyelmet szentel: „…a humor iránti érzék közelíti meg emberi szinten leginkább az isteni kegyelmet.” (41.) – A széptan dimenziójából eredendő metafizikát bont ki: „Rátalálni Istenre a szépségben, erről keveset beszélünk, a költészet útjáról, vagyis Isten teremtő erejéről. […] A hit szép.” (71.)
A nagyobb léptékű összetartozásra szavakon túli szavakat keres: „…a nép nem egy logikai kategória. Hanem mitikus kategória.” (90.) – És a jelenléttel megilletett test ontológiáját sem mulasztja el kihangsúlyozni: „…az öt érzékszerv közül az érintés a legfontosabb… […] Semmit sem tudunk mondani szemben egy másik ember misztériumával. Ha át akarok adni valamit valakinek, igyekeznem kell arra gondolni, hogy egy másik személy misztériumával állok szemben. És a saját misztériumom legmélyéről kell kommunikálnom, a tapasztalatomból, a lehető legcsendesebben. A határhelyzetekben pedig csak érintéssel. Ha belegondolunk, ez a gyerekek nyelve.” (107–108.)
4
Ferenc teológiai és közéleti hagyatéka kimeríthetetlen, szellemi és lelkiségi példamutatása XIV. Leóban látszik folytatódni.
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. július 20-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
