Július 24-én Árpád-házi Szent Kingát, a magyar nemzet királyi hercegnőjét, Lengyelország és Litvánia védőszentjét ünnepli a katolikus egyház.
Árpád-házi Szent Kinga (Kunigunda) Esztergomban született 1224. március 5-én IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő elsőszülött gyermekeként. Testvére volt Árpád-házi Szent Margitnak és Boldog Jolánnak.
Kingát gyermekkorától mély vallásosság jellemezte, egész fiatalon szüzességi fogadalmat tett, életét Istennek ajánlotta. 1239-ben Boleszláv lengyel fejedelem feleségül kérte a tizenöt éves Kingát. Az ifjú lengyel királynét fényes diadalmenet kísérte Esztergomtól Krakkóig. Kérésére királyi férje tiszteletben tartotta szüzességi fogadalmát, sőt, maga is fogadalmat tett.
Kinga sószobra a wieliczkai sóbányában (Fotó: Wikipédia)
Kinga teljes hozományával hozzájárult
a tatárok elleni védelemhez, a tatárjárás után pedig adományokkal járult hozzá az ország újjáépítéséhez: kórházakat, templomokat, kolostorokat építtetett; köztük a nagy kulturális jelentőségre szert tevő ószandeci ferences kolostort.
1249-ben hazalátogatott Magyarországra, hogy édesapjától kérjen segítséget a nélkülöző lengyel nép számára. Ekkor kapta ajándékba a máramarosi sóbányát. A híres bochniai sóbányákat (Wieliczka) 1251-ben nyittatta meg. 1257. március 2-án Boleszláv király, kimutatva háláját felesége országépítő tevékenysége iránt, oklevélben neki adományozta a Krakkótól délre eső Szandec tartományt, ahol megalapította a klarissza kolostort.
Ószandenc, a szentté avatás helyszíne (Fotó: Wikipédia)
1279-ben, negyvenévi házasság után vált özveggyé, ekkor kérte felvételét a klarisszák rendjébe. Ettől kezdve Istennek szentelte életét, bár a lengyelek kérték, hogy vegye át az ország kormányzását. 1284-től haláláig az ószandeci kolostor apátnője volt. 1292. július 24-én adta vissza lelkét a Teremtőnek.
VIII. Sándor pápa 1690-ben boldoggá avatta. II. János Pál pápa 1999. június 16-án iktatta a szentek sorába.
Szent Kinga ereklyéje (Fotó: Magyar Kurír)
Árpád-házi Szent Kinga szűz és szerzetesnő sajátjaként szerette második hazáját, Lengyelországot és annak népét. Királynőként szerették és tisztelték, jóllehet Kingát kevésbé az uralkodói stílus, sokkal inkább a szolgálat jellemezte.
Forrás: Magyar Kurír
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
