Villámlátogatás Gombaszögön, avagy beleszagoltam a völgybe Juhász Katalin2025. 07. 19., szo – 18:59
Mit lehet megtapasztalni, elcsípni, abszolválni, átélni tizenhét óra alatt hazánk legnagyobb magyar rendezvényén? Nos, magam sem gondoltam volna, mennyi mindent. És azt sem, hogy szívesen vertem volna sátrat, hogy ne kelljen éjfél után távoznom egy rozsnyói szállodába.
Az én korosztályom számára a sátorverés már nem túl csábító opció, főleg olyan kiszámíthatatlan időjárással sújtott helyen, mint a gombaszögi völgy. Több „középkorú“ ismerőssel megállapítottuk ezt a tényt, amely később fokozatosan mendemondává silányult, majd aljas álhír lett belőle. Mert amikor a szerda csütörtökbe libbent át, és a jobbnál jobb programok zajlottak tovább, már többen kibéreltük volna a legközelebbi sátrat – akár annyiért is, amennyit a hotelszobáért fizettünk. Javaslom a Gombaszögi Nyári Tábor szervezőinek, hogy gondolkozzanak el előre felvert sátrakon, ami nem az én ötletem – több fesztiválon vannak ilyen iglu-szerű luxus-sátrak, leszőnyegezett deszkapadlóval, igazi ágyakkal vagy kényelmes matracokkal. Ezek általában gyorsan elkelnek, de akár az utolsó pillanatban is bezuhanhat egy-egy ottfelejtkezett fesztiválozó.
Mi szerdán kora délután zuhantunk be a táborba, és már az út nagy élmény volt számomra, mivel először érkeztem meg 3 óra 15 perc alatt Pozsonyból Gombaszögre. Tibor, a fotósunk sofőrként is megállná a helyét bárhol a világon. A bejáratnál semmiféle motozás nem volt, amitől teljesen elérzékenyültem – be is írtam az első piros pontot a gombaszögi szervezőknek. Mert egyáltalán nem mindegy, milyen a fogadtatás. Június végén egy kisebb pozsonyi fesztiválra fél liter vizet sem vihettem be, sőt a kapuban kiürített palackot is elvették tőlem a biztonságiak. Ez a megalázó procedúra teljesen elrontotta az estémet, hiába szabadkoztak később a szervezők, akiknél természetesen panaszt tettem.
Ez a helyszín továbbra is varázslatos. Legutóbbi látogatásom óta (2022) sok fejlesztés történt, például új lépcsőket csináltak a dimbes-dombos erdei részen, és megreparálták a függőhidat, amelyen idén végre át mertem menni. Apropó: egyetlen más fesztiválról sem tudok a világon, ahol van függőhíd egy patak fölött. Az erdei hepehupákon kialakított apró rendezvényhelyszínek szintén varázslatosak. A Lázár tesók, Domokos és Ágoston is odáig voltak a látványtól, meg is jegyezték, hogy szívesen zenélnének a DH-móló nevű helyen, ahol szerda délután beszélgetés zajlott velük. A nagy kedvenceimnek számító, jövőre 20 éves Esti Kornél zenekar tagjai előző este, azaz kedden side-projektjükkel is felléptek Gombaszögön. Erről lemaradtam, de nem búsulok, mert a fiúk elmesélték, hogy a beállást majdnem elmosta az eső, a koncert pedig úgy zajlott, hogy fentről folyamatosan csöpögött a víz a színpadra, és a hideg miatt egy idő után már nem érezték az ujjaikat, ami akusztikus gitáros produkció esetében nagy hátrány. Ráadául a szintis kolléga a hátuk mögött ült. Akik játszottak már együttesben, azok tudják, milyen fontos, hogy a zenészek ne csak hallják, hanem lássák is egymást. Akik pedig most ismerkednének meg a Lázár tesókkal, azoknak a Jó éjszakát című dalt ajánlom bevezetőként a három eddigi albumról. Ebből kiderül, milyen fontos a szerető családban elöltött gyermekkor, amiről kevés dal született az elmúlt évtizedek során.
A szerda esti Esti Kornél-koncert már ideális időjárási körülmények között zajlott, és pont olyan jó volt, mint reméltem. A közönség egyik része kórusban énekelte a dalokat, másik részük szájtátva figyelt. Szerintem ez a legjobb egy fesztiválban: amikor tizenkilenc évesek rácsodálkoznak egy tizenkilenc éve működő zenekarra, és új kedvencük lesz.
Ez egyébként nem életkorfüggő, én például három új kedvencet is találtam magamnak egyetlen estén. Sosem hallottam még a MazsiMó-GipsyMó nevű zenekarról, és simán kihagytam volna őket, ha a nap folyamán nem futok össze a Folkszöglet programkoordinátorával, Farkas Józseffel, aki tájékoztatott, hogy tízen lesznek a színpadon, ebből hatan gitárosok, és ilyen Gipsy Kings-szerű fílingre számítsak. Több se kellett nekem, tudtam, hogy ott a helyem este nyolckor a tábor egyik legszebb programhelyszínén. Nos, a Gipsy Kingsnél annyival voltak izgalmasabbak ők tizen, hogy a spanyol-katalán sound mellé odacsempészték a magyarországi cigányzenét is. Elmondták, hogy ezt a formációt a nemzetközi szinten is magasan jegyzett Romengo zenekar vezetője, Rostás Mihály Mazsi hívta életre 2021-ben, Bár ő maga nem játszik a bandában, félig-meddig róla nevezték el, amit abszolút megérdemel, mert észrevette, hogy senki sem játszik katalán rumba-alapú zenét Magyarországon.
Szóval a MazsiMó-GipsyMó felfedezését a gombaszögi Folkszögletnek köszönhetem, csakúgy, mint másik új kedvencemet, a Góbé zenekart. Most már bánom, hogy nem mentem el a márciusi pozsonyi Pink Whale-es koncertjükre. Pedig terveztem is, de valami közbejött – gyakran kell(ene) egyszerre több helyen jelen lennem, és néha rosszul választok. A Góbé a magyar nyelvterület legpunkosabb népi zenekara. Akkora bulit csaptak, hogy ihaj! Én főleg a véletlenül odatévedt metál-arcokon szórakoztam, akik intenzíven rázták magukat, miközben látszott rajtuk, hogy nem értik, mi történik velük…
Aztán Esti Kornélra menet belehallgattam az L.A. Suzi duó koncertjébe a Szifon színpadon, ők is nagyon jók. A szerda éjszaka fénypontja azonban csak éjfél körül jött el számomra. A zenekar neve egy5egy, semmit sem tudtam róluk ezidáig, de ha most lennék tinédzser, kiposzteroznám velük a szobám falát. Indie-rockról van szó, egy szívügynek számító gimis zenekar továbbélése az egy5egy, akárcsak a Carson Coma esetében – én simán mögéjük sorolnám ezt az alakulatot, amely izgalmas riffekkel, váratlan ritmus-ötletekkel, okos szövegekkel és fogós dallamokkal hódít. Tisztelt szlovákiai magyar rendezvényszervezők, tessenek meghallgatni őket!
A Sziget fesztivál ötletét lenyúló útlevél-formátumú, pecsételési lehetőséggel tarkított programfüzet szerint a csütörtöki nap 7.45-kor műveltségi vetélkedővel indult a csapatjátékok szekcióban. Ezt azért megnéztem volna, ahogy a péntek reggel 8-kor kezdődő tájfutást is. Gombaszög amúgy ebben is világelső: sehol, semmilyen fesztiválon nincsenek a helyszínen benevezett csapatok számára kitalált erőpróbák.
Csütörtökön léplezték le Tóth Károly mellszobrát. Ez az ember legkevesebb 15 hazai magyar egyesület, polgári társulás és intézmény létrejötténél asszisztált, kivételes képességű koordinátor volt, tudta, kiket kell összehoznia ahhoz, hogy egy-egy új, haladó projekt szárba szökkenhessen. A szoboravatón részt vett Tóth Károly özvegye, Sándor Eleonóra néprajzkutató, újságíró, egykori politikus és köztisztviselő is, aki hangsúlyozta, hogy férje folyamatosan kíváncsi volt a fiatalokra, kereste a társaságukat, és sokat tanult tőlük. Öllős László, a Fórum Intézet jelenlegi igazgatója könnyeivel küszködve méltatta egyik legjobb barátja, Tóth Károly érdemeit. A mellszobor-avatáson sok egykori „harcostárssal“ találkoztam, akik kifejezetten emiatt érkeztek Gombaszögre, és a fogadás után indultak is haza.
A fesztiválon töltött 17 óra során részt vettem két könyvbemutatón is a Grendel-sátorban – külön köszönöm az elnevezést, mert Grendel Lajos írót eddig még senki sem körözte le kis hazánkban. A fesztiválozó irodalomkevelőket egész napos programokkal várták a hazai magyar könyvtárosok ezen a helyszínen, ahol kényelmes babzsákokon relexálhattak a nézők. Mi szerdán Bőd Titanilla mesekönyvének (Kirmizi és Karmazi, a két kadiköyi kandúr ) bemutatójára csöppentünk be a táborba, és akik ott voltak, látványosan jól szórakoztak. A kötet szerzője Isztambul-imádó, akinek sikerült egy hasonló megszállott illusztrátort találnia Dózsa Csilla személyében. A végeredmény olyan jóra sikerült, hogy amikor Titanilla egy budapesti török étteremben barátnőjét várva kitette az asztalra a kötetet, a pincérek a borítókép alapján azonnal ráismertek Isztambulra.
Sok ilyen és ehhez hasonló intenzitású élmény ért engem Gombaszögön. Csak azt sajnálom, hogy a Zipline pályán, azaz a völgyön át vezető kötélpályán nem volt merszem leereszkedni. De ami késik, nem múlik. Találkozzunk jövőre mindazokkal, akiket megölelhettem idén a táborban, és akik jelezték, hogy legközelebb bevállalják ezt a kalandot.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
