Fico és a vizes lepedő Mészáros Richárd2025. 07. 16., sze – 19:28
Szlovákia kedden blokkolta az Oroszország elleni 18. szankciós csomagot, és a kommentár írásának időpontjában nem tudni, hogy vajon szerdán vagy később születik-e bármiféle érdemi kompromisszum a téma kapcsán. Robert Fico miniszterelnök megpróbál minél több belpolitikai tőkét csiholni az uniós szankciókból, a kérdés az, hogy a kormányfő pontosan meddig akar és tud elmenni az uniós kötélhúzásban.
A vétók kapcsán két téma összekapcsolásáról van szó. Az orosz energiahordozókról való leválás fontos időpontja 2028, mikor az Európai Bizottság reményei szerint teljesen megszűnhet az orosz gáz behozatala az unióba – Szlovákiába is. Fico azonban kombinál, és látszólag nyílt lapokkal játszik: csak akkor hajlandó támogatni a további oroszellenes szankciókat, ha Szlovákia különleges státuszba kerül az EU-n belül: legyen az akár egy országra vonatkozó kivétel, akár valamilyen más, nagyon erős gazdasági garancia, ami „megnyugtatja” a kormányt a jövőbeni orosz gázszállítások kapcsán.
Az, hogy pontosan milyen mértékben (nem) kellene függenie a szlovák gazdaságnak az orosz gáztól és olajtól, teljesen legitim kérdés. A probléma azonban, hogy erre a kérdésre sem Fico, sem az ellenzék, sem az ügy külföldi szereplői nem adtak részletes, szakmai válaszokat. A Szlovákiára a napokban nyomást gyakorló cseh kormányfő és az észt külügyi biztos álláspontja szerint Szlovákia csak álljon be a sorba, az átállással járó energiadiverzifikációt meg oldja csak meg önerőből. Nem lehetetlen a feladat, Csehországnak például sikerült.
Fico ezzel szemben külpolitikája alapelvévé tette a gazdasági szuverenitást, tehát azt az alapelvet, miszerint Szlovákia a külső behatásoktól függetlenül az ország maga által meghatározott érdekei mentén cselekszik. Ez határozottan szimpatikus lehet a szlovákiai szavazók egy részének, különösen annak a rétegnek, amelyik az elmúlt évtizedben egyre növekvő frusztrációval hallgatta a „klasszikus” diplomáciai alaptételt. Ami szerint Szlovákia kicsi, a nyugati országokra van utalva, és egyébként sem kellene különutas megoldásokat keresnie és ugrálnia, különben megütheti a bokáját. A megszokott mederből nem lóg ki a jelenlegi vita sem a kormány és az ellenzéke között. Fico az orosz gáz olcsóságát és fontosságát hangoztatja, az ellenzék pedig leginkább azt, hogy nem szabad cserben hagyni a szövetségeseket, erkölcsi kötelesség Ukrajna segítése, ebből kifolyólag pedig a szankciók kérdés nélküli megszavazása. Fico a gázkérdés kapcsán gyakorlatilag átdobta a labdát az ellenzéki térfélre: a miniszterelnök kijelentette, mondják már meg az ellenzéki pártok, hogy mennyire tartják jónak az EB által ismertetett, egyébként nem túl acélos ígéreteket? Erre érdemi válasz nem született. Az ellenzék nem akart belemenni a szimbolikus és a szakmai vitába sem – ami egyébként hiba, mert így úgy tűnik, a kormány hibáztatásán túl tényleg nincs különösebb ötletük az energiaárak elszállása elleni küzdelem terén. Fico köszönte a távolságtartást, és helyettük, a nevükben értelmezte Von der Leyen bizottságának ajánlatát: szerinte az ellenzék maga is látja, mennyire hiányoznak az európai garanciák. És mi lesz most? A miniszterelnök a Facebookon a témáról nyilatkozva pár napja, szokatlan módon már előre bejelentett egy kapitulációt, úgy látja, hosszú távon nem lehet az EB fősodra ellen cselekedni. De a küzdelem látszata neki pont elég: Szlovákia egy része pont egy ilyen harcos kormányfőt szeretne látni – a változatosság kedvéért, a megalkuvónak tartott elődök után.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
