Az Asszuán közelében felfedezett 5000 éves dombormű egy ismeretlen vezetőt ábrázol még az első fáraó megjelenése előtti időkből.
A Nílus partján elterülő száraz síkságon a régészek olyan leletet tártak fel, amely megváltoztathatja az egyiptomi fáraó-hatalom eredetéről alkotott elképzeléseinket. A több mint 5000 évvel ezelőtt kőbe vésett rajzolat egy elegáns csónakot ábrázol, amelyet öt emberi alak húz. Fedélzetén egy rejtélyes alak áll, akit egy szertartási gyaloghintóra emlékeztető szerkezet takar. A sziklarajz, amely úgy néz ki, mintha egy mítoszból származna, egy ismeretlen hatalmú alakra utal, még Narmer, az ókori Egyiptom első hivatalos fáraója előtt.
A sziklarajz ikonográfiája lenyűgöző: gondos kompozíció, komoly technikai színvonal. Az ábrázolás a hierarchia tökéletesen világos narratíváját mutatja be. A csónak észak felé mutat, mintha a Níluson felfelé hajózna, ami szándékos szimbolikát sugall: hódítás vagy felemelkedés, szó szerint és szellemileg egyaránt. A kormánynál egy felegyenesedett alak kezeli az evezőt, míg az ülő személy – akit egy palotának tűnő építmény véd – szenvtelenül szemléli a környezetét, vagy talán uralkodik rajta.
A lelet jelentősége abban rejlik, amit a láthatón túl sugall. Ez ugyanis nem egyszerűen sziklarajz: ez egy tekintélyt sugárzó üzenet, a státus kihirdetése egy olyan korban, amikor Egyiptom még nem volt egységes nemzet. A csónak szimbolikája, amely oly gyakori az egyiptomi ikonográfiában, itt még erőteljesebb jelentést kap. A predinasztikus és protodinasztikus korszakban a hajó a hatalom, a világok közötti átjárás, a rend és a káosz jelképe volt. Jelen esetben pedig az uralomé is.
A dombormű datálását a hasonló tárgyakkal és más korabeli ábrázolásokkal való stilisztikai összehasonlítás tette lehetővé.
A legérdekesebb az ülő alak. A hosszúra húzott áll valószínűleg közönséges halandókét meghaladó státuszra utal. Az alak azonban biztosan nem Narmer, Egyiptom első dokumentált királya. Ez a személy korábbi, vagy legalábbis kortársnak tűnik egy még nem központosított régióban, ami többféle értelmezés előtt nyitja meg az ajtót: vajon egy regionális vezető volt, aki megelőzte a hivatalos dinasztikus hatalmat? A helyi hadurak kasztjához tartozott, akik az egységes Egyiptomot alakították? Vagy egy rivális uralkodó ábrázolása, akit a hivatalos történelem elfelejtett?
Annyi bizonyos, hogy ez a lelet egybecseng a régészek által egyre inkább támogatott elmélettel: az egyiptomi állam megalakulása nem egy hirtelen, központosított aktus volt, hanem egy fokozatos folyamat, amelyet szövetségek, összecsapások és a hatalom lassú megszilárdulása jellemzett. A Nílus völgyeit évszázadokon át kis közösségek lakták, amelyek közül soknak erős vezetői lehettek, saját ikonográfiával és fejlett társadalmi struktúrával.
Ami igazán forradalmi ebben a felfedezésben, az az, hogy nem egy írott dokumentumról van szó, hanem egy vizuális alkotásról, amelyet egy kőbe véstek. Más szóval: egy messziről látható, sziklarajz formájában megjelenő hatalmi nyilatkozat, amelyet stratégiailag azért helyeztek el ott ahol, hogy lenyűgözzön és emlékeztessen.
A képnek a hatalom hordozójaként való használata alapvető fontosságú az egyiptomi állam korai történetének megértéséhez. A szabványosított hieroglifikus írás, a hivatalos pecsétek és a monumentális síremlékek előtt a vezetők hatalmukat az ehhez hasonló jeleneteken keresztül közvetítették. Olyan jelenetekkel, amelyek nem csupán megörökítették főszereplőiket, hanem legitimálták uralmukat a vizuálisan és földrajzilag széles közönség számára. Ebben az összefüggésben a metszet minősége és elhelyezkedése megerősíti azt az elképzelést, hogy a metszetet egy olyan személy rendelte meg, akinek voltak forrásai és politikai elképzelései.
Idővel az ilyen ábrázolások átadták helyüket a vizuális propaganda kidolgozottabb formáinak, például a szertartási palettáknak, templomoknak és dinasztikus domborműveknek. Ez a rusztikus és erőteljes kő azonban a törzsi világ és a központosított állam közötti egyik hiányzó láncszemet képviseli.
Sajnos a környezet, ahol a vésetet megtalálták, ma már veszélyben van. A bányászat és a kőfejtés terjeszkedése Asszuán térségében rohamosan rombolja az ilyen őskori leleteket. Pedig Egyiptom alapító korszakának maradványai nem múzeumokban találhatók, hanem azokban a sziklákban, szirtekben és völgyekben, ahol a történelem először íródott, szó szerint kőbe.
Az ülő alak rejtélyén és a hajó szimbolikáján túl ez a felfedezés arra késztet bennünket, hogy újragondoljuk, amit a nílusi hatalom eredetéről tudtunk. Mert úgy tűnik, Narmer előtt mások is uralkodtak, akik szintén az örökkévalóságról álmodtak. És akik szintén nyomot hagytak a sziklán.
A tanulmány az Antiquity című folyóiratban jelent meg.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
