Az Egyesült Királyságban található Auckland várában több mint hét évig tartott az ásatás. Ennek során számos érdekes emléket találtak, közöttük illemhelyeket és egy különleges dobókockát is.
A Bishop Aucklandben található kastély régészei nemrégiben végleg letették az ásatási szerszámaikat, ezzel lezárva több mint hét évnyi feltárást a helyszínen. A leletek részletes elemzése jelenleg is folyik, és akár két évig is eltarthat. Az utolsó szezon fénypontja egy hatalmas középkori fal felfedezése volt, de 2018 óta számos más érdekes tárgy is előkerült.
A legizgalmasabb lelet egy fekete, jet kőből készült dobókocka, de ezt nem játékra használták. A középkorban úgy hitték, hogy ezzel meg lehet jósolni a jövőt. Castling szerint az Egyesült Királyságban nem sok hasonló darabot találtak, és azok többsége vallási helyszínekről származik.
A jet szikrázik és sztatikus töltést bocsát ki, ha megdörzsölik. „Amikor arról mesélünk, hogy voltak kockák, amelyeket a jövő kifürkészésére használtak, az általában idegenül hangzik a modern, racionális gondolkodás számára” – mondta John Castling, az Auckland Project régészeti kurátora. „De ez valami varázslatos érzést kelt.”
Három középkori illemhelyet is feltárta az évek során, amelyek szétszórva helyezkedtek el a területen. „Ironikus módon az egyik épp a mai látogatói vécék közelében található” – jegyezte meg Castling.
A toalett, amelyet garderobe-nak neveztek, a Nagyterem mellett található, ahol a püspökök és vendégeik lakomáztak. Bár ma már nem tűnik túl higiénikusnak, akkoriban ez sokkal tisztább megoldásnak számított, mint amit az emberek többsége otthon használt. „Ez is a püspökök és udvartartásuk hatalmát és jelentőségét tükrözi” – tette hozzá Castling.
Úgy vélik, hogy ezeket az illemhelyeket utoljára a 13. században használták.
A terület egyik legszokatlanabb és legritkább leleteként bálna szilákat is találtak, amelyet 17. századi üvegdarabok közé ékelődve fedeztek fel. A szila bizonyos bálnafajok szájában található, fogak helyett szolgál zsákmány szűrésére. A középkorban, ha egy bálna ezen a vidéken partra vetődött, azt a püspök sajátította ki. Részben azért, hogy mutassa félig királyi státuszát (ugyanis a bálnák, delfinek, tokhalak a királyi udvart illették akkoriban), részben mert a bálna igen értékes nyersanyag volt – magyarázta Castling.
A helyszínen talált szilák
A szilákat hasonló módon használták, mint ma a kemény műanyagokat – például fűzők, festőecsetek vagy páncélkesztyűk készítéséhez. „A mai világban a bálnákat gyönyörű lényeknek tartjuk, nem pedig erőforrásnak. A középkorban azonban egyszerre övezte őket tisztelet és gyakorlati haszonelvűség: ha partra vetődtek, felhasználták őket.” – fejtette ki Castling.
A helyszínen olyan tárgyak is előkerültek, amelyek távolabbról származnak. A régészek egy 17. századi kést is találtak, amely valószínűleg Amszterdamból érkezett, valamint francia zsetonokat – ezek érmeszerű tárgyak, amelyeket számításokra használtak. Tavaly pedig egy amforát is feltártak, amely feltehetően Dél-Nyugat-Spanyolországból származik.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
