Megvédjük a diákokat az ideológiai nyomástól – hangsúlyozza Drucker Török Máté2025. 07. 09., sze – 13:10
Az oktatási minisztérium szerint álhírek terjednek az iskolai tevékenységekről. A tárca ezért emlékeztetett a tanterven kívüli tevékenységek szervezésére vonatkozó szabályokra – ezek 2024 óta érvényesek, és egy útmutatót is közzétettek, amelyben részletesen kifejtik az előírásokat.
Az oktatási minisztérium hangsúlyozza, hogy a kötelező tanterven túli tevékenységek – például előadások, workshopok vagy viták – csak a törvénynek megfelelően valósulhatnak meg, ideológiai vagy politikai tartalom nélkül, és figyelemmel kell lenniük a szülők jogaira. A vonatkozó szabályokat a „Bársonyos forradalom az oktatásban” néven ismert reform részeként vezették be. A tárca szerint a szabályozás célja az átláthatóság biztosítása és a szülők jogainak védelme.
„Elfogadhatatlannak tartom, hogy az iskolák, tanárok és diákok politikai vagy médiamanipulációk célpontjai legyenek. Az elmúlt évben világos szabályokat vezettünk be, amelyek védik a tanulókat és pedagógusokat is” – nyilatkozta Tomáš Drucker oktatási miniszter.
2025. január 1-jétől a törvény része az úgynevezett szülői beleegyezés, amely biztosítja, hogy a szülő dönthessen gyermeke részvételéről minden olyan tevékenységben, amely nem része a kötelező iskolai tananyagnak.
Ha az adott programot az iskola tanácsa és a tantestület jóváhagyta, a szülőnek joga van tiltakozni ellene. Amennyiben nem zajlott le ilyen jóváhagyási eljárás, akkor a szülő aktív beleegyezése szükséges.
Drucker azzal teljes mértékben egyetért, hogy a plusz aktivitások jelentősen gazdagíthatják az oktatási folyamatot. Szerinte ugyanis elősegítik a kritikus gondolkodást, a csapatmunkát vagy a gyakorlati készségeket.
Azt viszont hangsúlyozta, hogy nem tartalmazhatnak ellenőrizetlen információkat, propagandát vagy gyűlöletkeltő tartalmakat. Ezért a minisztérium szigorúbb szabályokat vezetett be, és megköveteli, hogy minden szereplő – köztük a civil szervezetek is – betartsák az ideológiai és vallási semlegesség elvét.
Ki felel a tanterven felüli programokért?
A partnerek kiválasztásáért és a tevékenységek tartalmáért maguk az iskolák felelnek.
A minisztérium leszögezte: nem tudja és nem is fogja jóváhagyni az összes programot az összes alap- és középiskolában.
Hozzáteszik, hogy éppen ezért határozták meg a szükséges eljárást az engedélyezéshez.
„Olyan szabályokat vezettünk be, amelyek megvédik a gyerekeket az ideológiai nyomástól, ugyanakkor lehetőséget adnak számukra arra is, hogy új, inspiráló tevékenységeket tapasztaljanak meg. A szülők tudják, mi zajlik az iskolában, az iskolák pedig világos szabályokra támaszkodhatnak” – állította Drucker.
Van, amit nem sikerült kiszűrni
A szerdára összehívott sajtótájékoztatón ugyan nem történt utalás a dunaszerdahelyi alapiskolában történtekre, de a miniszter kijelentése miszerint a szülők tisztában vannak azzal, mi történik egy adott tanintézményben, nem minden esetben és feltétlenül igaz – még ha ez is a cél.
Mint ugyanis kiderült, a Szabó Gyula Alapiskolában olyan foglalkozást vezetett az iskolapszichológus, amely több szempontból problémás és felháborodást váltott ki. Konkrétan egy olyan kisfilmet vetített le kilencedikes diákoknak, mely azt sugallja, az áldozat tehet az őt ért szexuális bántalmazásról.
Kapcsolódó cikkünk
Komoly felháborodást okoztak a dunaszerdahelyi Szabó Gyula Alapiskolában történtek, amelyekről a Paraméter számolt be részletesen. A portál ugyanis feltárta, hogy az iskola pszichológusa egy olyan kisfilmet mutatott be a gyerekeknek, amely szerint az áldozatok is tehetnek arról, ha megerőszakolják őket. Azóta már vizsgálatot is indított a város az ügyben, de a következmények továbbra sem egyértelműek. Szakértőket kérdeztünk, hogy egyáltalán mi a gond, és milyen a szakmailag megalapozott szexuális nevelés.
A történet a dunaszerdahelyi Szabó Gyula Alapiskola egyik prevenciós foglalkozásán kezdődött, ahol az iskola pszichológusa, Belkovics Judit egy kisfilmet vetített le a kilencedikes diákoknak. A film azt sugallta, hogy az áldozatok maguk is okolhatók a szexuális erőszakért – például ha ittak, kihívóan öltözködtek vagy flörtöltek. A felvételek és az órán elhangzottak a beszámolók szerint több diákot is megráztak, a szülők egy része pedig felháborodva jelezte aggályait az iskola felé. A pszichológus ugyanakkor úgy nyilatkozott: nem érzi, hogy hibázott volna, és állítja, hogy a film a gyerekek érdekeit szolgálja – évek óta használja segédanyagként.
A szóban forgó Tehetsz róla, tehetsz ellene! című videó 2014-ben a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság megrendelésére készült, és már megjelenésekor is negatív reakciók tömkelegét váltotta ki szakmai körökben. Már a címe is az áldozat felelősségét hangoztatja. Ennek nyomán indult el a Nem Tehetsz Róla, Tehetsz Ellene Alapítvány közösségi oldal – amelynek mára több mint 70 ezer követője van –, majd lett belőle hivatalosan is jogvédő szervezet.
Langermann Szilvia pszichológus velősen úgy fogalmaz:
a kisfilmmel a legnagyobb probléma az, hogy az áldozathibáztatás soha nem elfogadható.
De arra is felhívja a figyelmet, hogy következetlenségeket is felfedezhetünk benne: „Például a bántalmazott lány nem abban a szexiként ábrázolt ruhában van, amiben táncolt” – mondja. Hozzáteszi, hogy komoly gondot jelent az is, hogy nem egyértelmű, mit akar mondani a film. Mert ha az üzenet az, hogy nem hagyunk ott egy lányt egyedül a diszkó előtt, az akár még edukatív is lehetne, de a cím mást sugall.
Pszichológusként általánosan azt tapasztaljuk, hogy a bántalmazott nem mer szólni. A szégyenérzet még akkor is ott van, ha senki nem nevezi őket hibásnak. Nekünk azt kéne hangsúlyozni a fiataloknak, hogy az erőszak nem az áldozat szégyene
– fogalmaz.
Milyen az ideális prevenció?
Kétségtelen, hogy a dunaszerdahelyi foglalkozás – bármilyen is volt a nevelői szándék – nem érte el a hatást, sőt növelte a szégyenérzetet, és felháborodást váltott ki több tanulóból.
Mórocz Magdolna Kriston Intim Torna (KIT) tréner – aki gyerekeknek is tart előadásokat a szexualitás körében – hangsúlyozza, hogy a testtudatosság és az önkontroll fejlesztése kiváltképp fontos. Előbbi többek között azt is jelenti, a gyerekek ismerjék a testüket, és nevükön tudják nevezni a nemi szerveiket.
A kislányoknak már otthon meg kell mondani, hogy a melleihez és a szeméremtestéhez nem nyúlhat senki, csak ha engedélyt kap
– fogalmaz, de hozzáteszi, hogy a fiúknál is ugyanígy kell eljárni.
Langermann szerint a mi kultúrközegünkben ez jellemző probléma, hiszen a beleegyezés fogalma sokszor nincs letisztázva.
„Ott kéne kezdeni, hogy szexuális erőszak az is, hogyha valaki megfogja a fenekemet, vagy a mellemet, vagy valaki akár csak szexuális megjegyzést tesz. Azt kell tehát elmondanunk a gyerekeinknek, de a nőknek is, meg a férfiaknak is, hogy mi az, ami már szexuális erőszak” – mondja. Egyetért Mórocz meglátásával is, hogy erről először a szülőknek kéne beszélni a gyerekeikkel.
El kell mondani, hogy mi a különbség köztünk és az állatok között, vagyis hogy az elménkkel döntéseket tudunk hozni. Az alapoktól kell indítani
– magyarázza a tréner az önkontroll kapcsán.
De ugyanígy el kell hangzania az iskolában, hogy soha nem az erőszakot elszenvedő tehet a vele történtekről a pszichológus szerint. „Az áldozat koszosnak, bűnösnek, rossznak érzi magát. Állandóan le kell szögezni, hogy ez nem igaz.
Az áldozat az áldozat, és az elkövető a bűnös”
– véli Langermann. A dunaszerdahelyi alapiskolában levetített kisfilmből viszont azt lehet levonni, hogy ha mackónadrágban otthon maradsz, akkor semmi bajod nem lesz. „Ez úgy ahogy van, badarság” – teszi hozzá.
Kinek a felelőssége a szexuális nevelés?
Megoszlanak a vélemények, hogy az iskolának mennyire kell részt vennie a szexuális nevelésben. Abban viszont – ahogy az előbb is láthattuk – egyetértenek a szakértők, hogy a szülők szerepe kulcsfontosságú, és az alapokat otthon kellene megtanulni. Ugyanakkor az is kiviláglik, hogy itt nem állhat meg a történet. Molnár Kriszta, a Tandem fejlesztő szervezet szakmai vezetője szerint a pedagógus, szülő és gyerek együttműködésére van valójában szükség.
Ez a téma azt is megmutatja, hogy egymásra mutogatnak a felek. Több szülőt hallottam már úgy vélekedni, hogy neki ezzel semmi dolga, ez az iskola feladata. A tanintézményben meg gyakran azt mondják, hogy ott a biológiaóra erre, de ezen kívül világosítsák fel otthon a gyereket.
A TANDEM szakembere gyorsan hozzá is teszi, hogy maga a felvilágosítás kifejezés sem előnyös megjelölés: kapcsolati és szexuális nevelésről kellene inkább beszélni. Szerinte az a kulcskérdés, hogy hogyan kapcsolódnak egymáshoz a tanulók egy adott osztályközösségben. A személyiségfejlesztésben és a kapcsolati nevelés terén pedig az osztályfőnök szerepe és lehetőségei sokrétűek. A civil szervezet ezek kiaknázásában szeretné is őket támogatni, mert ahogy Molnár Kriszta is kijelenti: az osztályfőnökök sokszor leterheltek, ezért nem foglalkoznak ilyesmivel.
Az iskolapszichológusok kézenfekvő megoldási lehetőséget jelenthetnének, de mint a mellékelt ábra mutatja, ez sem jelent garanciát. Ráadásul rettentően kevés az iskolapszichológus, még kevesebb a magyar szakember. Langermann Szilvia mindenesetre azon a véleményen van, hogy „nem jobb az, ha van egy rossz”, mintha egyáltalán nincs. Olyan értelemben pedig mindenképpen rendszerhibáról beszélhetünk, hogy a támogatói hálózatot is fejleszteni kéne.
„Sokszor keresnek fel engem is, hogy tudok-e nekik segíteni” – mondja, vagyis ezek alapján sok pályakezdő pszichológus áll tanácstalanul egy-egy kérdéshez.
Molnár szerint ugyanakkor rengeteg jó tartalom elérhető, a lehetőség tehát adott, hogy tájékozódjunk testképről, megelőzésről, határokról vagy éppen arról, mit jelent a beleegyezés egy kapcsolatban. A szervezetek közül kiemeli a Hintalovon Gyermekjogi Alapítványt, mivel online kurzusaikat ingyenessé tették a nyárra.
Hány évesen lehet „tabukról” beszélni?
Mórocz úgy véli, hogy a formális oktatásba is be kell emelni a szexuális nevelést: nagyjából a hatodik osztálytól. „Egy 11 évesnek muszáj találkoznia a megfelelő információkkal a testét illetően” – fogalmaz.
Langermann még korábbra teszi ezt a korhatárt. Egyrészt már a gyerek pici korában tisztázni kell pár dolgot (ahogy fentebb is részleteztük), de a pubertás előtti időszakban mindenképpen.
8-9 éves kortól már muszáj ezekről beszélni. A lányokat fel kell készíteni a menstruációra – amikor elkezdenek nőiesedni, ez kötelező. De a fiúknál is hasonlóképpen: el kell mondani, hogy mit lehet és mit nem, mihez kezdjenek az ébredő szexualitásukkal és így tovább
– állítja a szakember.
Az intimtornatréner ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy minden dologra reagálunk, ami a környezetünkben van.
„És amikor a testünk reagál valamire, tudnunk kell, hogy az honnan ered, mit jelent, egészséges-e. Mert a libidótól vagy a merevedéstől gyakran megijednek, nem tudnak vele mit kezdeni, nem tudják, kinek beszélhetnek róla” – fogalmaz.
Fel kell szólalni!
Bár vizsgálat indult, továbbra sem tudjuk, milyen következményei lesznek a dunaszerdahelyi történetnek. Az eset talán egyetlen pozitívuma, hogy a szlovákiai magyar közbeszéd rendre foglalkozik a témával. Ez pedig egyértelműen annak köszönhető, hogy a résztvevők hallatták a hangjukat, beszámoltak tapasztalataikról.
Ha mindenki felszólalna, akivel hasonló történik, akkor egy sokkal jobb világban élnénk
– véli Langermann.
„Jön egy olyan generáció, aki fel mer szólalni – és nem is támadólag, mindössze leírja a helyzetet. Ez a tény önmagában véve jó” – zárja gondolatait, hozzátéve: az incidens óta több iskolából hívták, hogy hasonló történt máshol is.
A kérdés már csak annyi, hogy a Szabó Gyula Alapiskola botránya vajon lavinát indított-e el, vagy minden marad a régiben, láthatatlanul.
Van, ami meg sem történt
A sajtótájékoztató apropóját valójában az adta, hogy dezinformációs felületeken elkezdett terjedni, hogy „az iskolákban progresszív LMBTI-propaganda folyik”. Ezt természetesen határozottan elutasította Drucker: szerinte pusztán manipulációs kísérletről van szó. A Hlavné správy portál szerkesztője állítólagos „ellentmondásos előadásokról” is kérdezte a minisztert, de konkretizálni nem tudta vádjait.
2024-ben egyébként a minisztérium négy bejelentést vizsgált ki. Kettő az elnökválasztási kampányhoz, kettő pedig külső partnerekkel való együttműködéshez kapcsolódott. Egyik esetben sem állapítottak meg törvénysértést.
A tárca most közzétett az iskolák számára egy útmutatót is, amely elmagyarázza, hogyan közelítsenek a plusz tevékenységekhez, miként tartsák be a politikai propaganda tilalmát, és hogyan védjék a szülők jogait. A segédanyag elérhető a minisztérium honlapján.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
