A karnagy, az énekes és Dakota Johnson – helyszíni beszámoló Karlovy Varyból Mellár Dávid2025. 07. 09., sze – 09:00
Vannak sztárok, és vannak allűrök. Karlovy Vary fesztiválján ritkán tapasztalhatók sztárallűrök. A régmúltból is csak egyre emlékszem: Whoopi Goldberg kordont húzatott maga elé a sajtó képviselőivel folytatott beszélgetéséhez. Ült az asztalnál egyedül, az újságírók raja pedig hat-hét méterre tőle. Biztos, ami biztos, gondolta. Nehogy már valaki rátüsszentsen! El is rontotta rögtön a renoméját. Az Apácashowban még szerethető volt.
Azóta senki semmivel nem ártott magának. Egyetlen hollywoodi sztár sem. Egészen mostanáig.
Dakota Johnson, A szürke ötven árnyalatában a vágy sötét tárgya, Melanie Griffith és Don Johnson lánya a Prágában felszállt kisrepülőre fegyveres kíséretet kért, hogy épségben érkezhessen meg Karlovy Varyba.
A fizetett testőr természetesen a szállodáig kísérte, ott aztán elváltak az útjaik. Higgyük azt, hogy Dakota Johnson onnantól fogva már biztonságban érezte magát. A patinás Pupp Szálló falai egyébként is elég vastagok. Másnapra aztán rájött, hogy Csehország nem a vadölők földje. Talán el is magyarázták neki, hogy Ukrajna messze van, nincs mitől félnie, s új filmje, a modern románcnak titulált Tökéletes egyezség bemutatójára már teljes nyugalommal érkezett. Elegáns szabású, testhez simuló, fekete ruhájában, derékig érő, sötét hajával úgy festett a vörös szőnyegen, akár egy légies testalkatú szupermodell. Láthatóan imponált számára, hogy még este tíz után is rengetegen vártak rá a fesztiválpalota előtt, és a hangos üdvrivalgások közepette több autogramot osztott, mint bárki más előtte az előző napokban. Be is lopta magát pillanatok alatt sokak szívébe. A leginkább talán annak a német fotós kollégának, akinek tokkal együtt a zakója zsebéből esett ki a szemüvege egyenesen Dakota Johnson lába elé a vörös szőnyegre. Ő pedig lehajolt érte, felvette, és egy kedves mosoly kíséretében a kezébe nyomta. Percekkel később már ő sem állt üres kézzel a színpadon: az eddigi filmjeiért beígért Kristályglóbusszal ajándékozta meg őt a fesztivál.
Bezzeg Michael Douglas!
Ő nem tartott semmiféle támadástól. S nem azért, mert huszonhét évvel ezelőtt járt már Karlovy Varyban, és akkor sem találkozott haramiákkal, épp ellenkezőleg: a lehető legnagyobb tisztelet és elismerés övezte. Nem is kellett könyörögni neki, hogy repülje át újra az óceánt, és jöjjön el ismét abba a városba, ahol továbbra is nagy szeretetnek örvend. Nyolcvanévesen olyan fitten, fiatalos léptekkel sétált be a fesztiválpalotába, hogy másra sem gondolhattam, mint arra, hogy igen, a gének! Fehérorosz származású édesapja, Kirk Douglas, Hollywood örök Spartacusa ugyanis százhárom évesen hunyt el. Fiát a gégerák akarta leteríteni. Michael Douglas nem adta meg magát a nehezen kezelhető betegségnek. Ma már ki meri mondani: kigyógyult a szörnyű kórból. Viccesen hozzáteszi: az állkapcsától sem fosztották meg az orvosai. Ha folytatnák a Tőzsdecápákat, talán még játszana is benne. Talán. Mert ahogy mondja: ő már befejezte. Örül, hogy él. Nem vágyik már újabb filmre, de ha netán egy olyan figurát ajánlanának fel neki, amellyel még egyszer, utoljára nagyot dobhatna, minden bizonnyal elvállalná.
Karlovy Varyba azért jött, hogy ünnepivé tegye az ötven évvel ezelőtt bemutatott Száll a kakukk fészkére rekonstruált változatát. „Fél évszázaddal ezelőtt készült a film, és még mindig milyen nagy hatással van ránk! – lelkendezett. – Kár, hogy Milos Forman már nem lehet itt velünk.”
Erős szálak kötötték őket egymáshoz. Nem volt egyetlen stúdió sem Hollywoodban, amely igent mondott volna a Kakukkra. Azt hitték, hogy Forman, aki Csehszlovákiából került az Államokba, nem értheti Ken Kesey regényét, miközben éppen ő volt az, aki minden kinti rendezőtársánál többet tudott egy antidemokratikus, elnyomó rendszer borzalmas gépezetéről. Producer sem akadt, aki bevállalta volna a filmet. Michael Douglas viszont nem félt kockáztatni. Végül Oscar-díjas producere lett Forman alkotásának, ráadásul rögtön a pályája elején. Színészként tizenkét évvel később, a Tőzsdecápákban nyújtott alakításáért kapta meg az Amerikai Filmakadémia aranyszobrocskáját. Ken Kesey regényének jogtulajdonosa Kirk Douglas volt, aki a mű kirobbanó Broadway-sikere után tudta, hogy egy jól megválasztott filmrendező kezében a moziban is arannyá válik az anyag. Így is lett. Forman alkotása sem az értékéből, sem az érvényességéből nem veszített az elmúlt öt évtized alatt.
Mindeközben tovább pörögnek a versenyfilmek, amelyek mezőnyében a cseh–szlovák koprodukcióban, Ondřej Provazník rendezésében forgatott A karnagy került az élre.
Lélektani dráma a javából! Egy tizenhárom éves lány követi nővére példáját: felvételt nyer a híres Bambini di Praga énekkarba, amelynek vezetője előbb kivételes tehetségére, majd ébredező nőiségére figyel fel, s visszaélve a pozíciójából eredő helyzettel, az együttes amerikai turnéja során a párnái közé cserkészi ártatlan „zsákmányát”. A rendező a legfinomabb eszközökkel ábrázolja kettőjük különleges kapcsolatát, a mit sem sejtő lány odaadó magatartását és a karnagy nem éppen hirtelen fellobbanó érzelmeit. Juraj Loj egészen kimagasló színészi teljesítményt nyújt a karnagy szerepében. Egyetlen pillanatra sem esik túlzásokba, szinte patikamérlegen adagolja mindazt, ami legbelül lejátszódik benne. Úgy viszi a vállán az egész filmet, hogy nem csak az áldozatát, a nézőt is végig a markában tartja.
Versenyen kívül mutatták be Peter Bebjak várva várt rendezését, a Duchoňt.
Karol Duchoňt, akit a legszigorúbb kritikusok is Tom Joneshoz hasonlítottak, harmincöt éves korában veszítette el a családja és népes rajongótábora. Legnépszerűbb dalai sorra elhangzanak a filmben. Megtudjuk, milyen viszonyban volt a szüleivel, a feleségével, az akkori politikai elittel, miért és milyen fokon szolgálta ki a hatalmat, és hogyan reagáltak erre szlovák és cseh kollégái, akik vele ellentétben nem ítélték el a csehszlovák ellenzék 1977-ben közzétett politikai nyilatkozatát, a Chartát. A Jiří Havelka és Róbert Mankovecký Turócszentmártonban bemutatott színpadi műve alapján forgatott film minden bizonnyal a nyár legnagyobb mozislágere lesz, s ebben oroszlánrésze van a címszerepet briliánsan megformáló Tomáš Gregának is.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
