1904 nyarán a Tour de France második kiírása nem a hősi küzdelemről, hanem botrányokról, szabotázsról és példátlan csalásokról maradt emlékezetes.
A második verseny, ami majdnem az utolsó lett
1904 nyarán Franciaország sporttörténetének egyik legsötétebb fejezete íródott. A Tour de France második szezonja, amely az emberi kitartás ünnepe lehetett volna, botrányba fulladt. A szabotázs, a fizikai támadások, a csalás és az összeesküvések teljesen átírták a verseny menetét.
A pálya az előző évhez hasonlóan hat, kimerítő szakaszból állt, összesen több mint 2400 kilométeren keresztül. A korabeli kerékpárok váltó nélkül, földutakon, több mint 18 órás etapokban haladtak. A versenyzőknek nemcsak a fizikai megpróbáltatásokkal, de az ellenséges közeggel is meg kellett küzdeniük.
Erőszak és szabotázs minden szakaszon
Már az első szakaszon kitört a káosz. Maurice Garin, az előző év bajnoka és az azévi favorit, Lucien Pothier társaságában vezetett, amikor az éjszaka közepén maszkos támadók csaptak le rájuk. Ennek ellenére elsőként és másodikként értek célba – ezzel csak tovább szították az indulatokat.
A második szakasz, Saint-Étienne közelében, a Tour történetének egyik legszégyenletesebb pillanatát hozta. Körülbelül kétszáz fős tömeg akadályozta a mezőnyt, hogy előnyhöz juttassa a helyi kedvencet. Garin könnyebben megsérült, más versenyzők eltört ujjakkal fejezték be a napot. A szervezők csak figyelmeztető lövésekkel tudták szétoszlatni a tömeget. Ekkor meg az útra szögeket és üvegeket szórtak, hogy szabotálják a versenyt.
A harmadik szakaszban, Nîmes-ben, újabb támadások történtek. Egy korábban kizárt versenyző szülővárosában a nézők kövekkel dobálták meg a mezőnyt, és barikádokat emeltek. A támadásokat a versenyzők kerékpárjainak megrongálása kísérte.
Vonatra szálltak, autókban pihentek
A legnagyobb botrány azonban nem a nyílt erőszak, hanem a szervezett csalás volt. Több versenyzőt azzal vádoltak, hogy autóval kísérték és segítették őket. Egyesek vonatokra kapaszkodtak fel a nehéz szakaszokon, mások az út menti kocsikban pihentek. Olyan kerékpárosok is felbukkantak, akik nem versenyeztek, csak tempót diktáltak és illegálisan segítettek.
Az éjszakai sötétség és a laza ellenőrzés lehetőséget adott arra, hogy a versenyzők levágjanak hosszú szakaszokat így előnyhöz jutva. Sokan több tucat kilométert autókon tettek meg, teljesen figyelmen kívül hagyva a verseny szellemét. Mégis, a közönség gyakran ünnepelte őket, a szabályszegést pedig romantikus lázadásként értelmezték.
Példátlan eltiltások és a váratlan győztes
Párizsban Maurice Garint kétszeres bajnokként ünnepelték. Az első szakasztól kezdve vezetett, és úgy tűnt, újra diadalmaskodik. A diadala azonban rövid életű volt. A Francia Kerékpáros Szövetség hónapokkal később példátlan vizsgálatot indított.
Több tucat tanúvallomás alapján kizárták az első négy helyezettet és minden szakaszgyőztest. Összesen 29 versenyzőt szankcionáltak. A döntések okait soha nem hozták nyilvánosságra, tovább növelve a verseny körüli misztikumot. Végül a mindössze 19 éves Henri Cornet-t nevezték ki győztesnek – ezzel ő lett a Tour történetének legfiatalabb bajnoka.
A Tour majdnem véget ért
A botrány olyan súlyos volt, hogy Henri Desgrange, a Tour alapítója komolyan elgondolkodott a verseny megszüntetésén. Úgy érezte, a Tour kicsúszott a kezéből. A csalások és az erőszak elhomályosították az eredeti célokat. Hosszas vívódás után úgy döntött, hogy 1905-ben új szabályokkal indítja újra a versenyt: eltörölték a stopperes időmérést, és pontrendszert vezettek be, hogy megnehezítsék a csalást.
Az 1904-es verseny a kerékpársport hőskorának vadságát és ellentmondásait tükrözte. A sportérték és a szenvedély még nem vált el egymástól. A Tour történetének e legsötétebb fejezete azonban hozzájárult ahhoz, hogy a verseny megerősödjön és fejlődjön.
Több mint száz év telt el azóta, de az 1904-es Tour de France emléke máig élénken él a sport világában. Nemcsak botrányai miatt, hanem azért is, mert rávilágított a szabályok, a tisztesség és a szervezettség fontosságára. Ez a botrányos verseny tette lehetővé, hogy a Tour – tanulva hibáiból – fejlődjön, és a világ egyik legnagyobb sporteseményévé váljon.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
