Szlovákiában 2025 júniusában látott napvilágot a „Revízia výdavkov na základné a stredné školy” (A közoktatási kiadások felülvizsgálata) című dokumentum, amely átfogó javaslatokat tartalmaz az oktatási rendszer hatékonyabb működtetésére. A jelentés, amelyet az „Árért értéket” (ÚHP) készített, szerint az alap- és középfokú oktatási intézmények jelenlegi finanszírozása nemcsak igazságtalan és átláthatatlan, hanem a színvonal emelésére sem alkalmas. A dokumentum 8 megtakarítást eredményező és 15 szerkezeti jellegű intézkedést javasol, melyek alkalmazása esetén akár 133 millió eurót lehetne megtakarítani évente
Célkeresztben a kisiskolák – nem csak a magyarok
Már az elején szögezzük, hogy ez a racionalizációs javaslat leginkább a szlovák és magyar iskolákat, bár az ÚHP szakértői viszonylag objektíven álltak a munkához. Például a nem magyar kisebbségi iskolákat teljesen kihagyták az iskolaösszevonás modelljéből, mert elismerték, hogy ott az adott nyelven folyó oktatás elérésnek biztosítása felülírja a takarékoskodási szempontokat.
Sajnos a magyar iskolák esetében már nem ez a helyzet, az ÚHP által megfogalmazott némelyike hátrányosan érintené a magyar kisiskolákat. Például azzal érvelnek, hogy a kisiskolák fenntartása drága, miközben a hatékonyságuk és az oktatás színvonala többségében gyengébb. A jelentés szerint az iskolák negyede 50 fő alatti kisiskola.
Diákok áthelyezése – hol húzódjon a határ?
A jelentés a diákok nagyobb általános iskolákba való áthelyezését javasolja. Azonban hangsúlyozza, hogy a konkrét iskolák szintjén történő megoldásoknak egyedileg kell megszületniük, az iskola fenntartóinak megállapodása alapján. (Ez a politika nyelvén azt jelenti, hogy a politikai felelősséget és vitát átterhelik a fenntartók szintjére – a szerk.)
Az is érdekes, hogy az összevonásokat a 9-osztályos (teljes szervezettségű) iskolák esetében 150 fő alatti intézmények esetében valósítsák meg. Az 1-4-es (nem teljes szervezettségű) iskolák esetén a határ 50 fő. Az összevonásra akkor kerülhetne sor az ÚHP javaslata alapján, ha 6 kilométeren belül van másik, azonos tannyelvű alapiskola, ahova a diákok áthelyezhetők. Ettől az intézkedéstől évi 10 millió eurós megtakarítás várnak el a jelentés szerzői.
Egyházi és magániskolák
Cikkünk későbbi részében még lesz szó a magán- és egyházi iskolákról. Elöljáróban annyit, hogy a kormány szakértői szerint a magán- és egyházi iskolák állami támogatása azért nem jogos, mert eredetileg a támogatásokat arra irányultak, hogy olyan régiókban is legyen elérhető az oktatás a diákok számára, hol korábban nem volt iskola.
Ezzel szemben ma a nagyvárosokban lévő magán- és egyházi iskolák is részesülnek ebben a támogatásban, miközben ők hozzájárulást is kérhetnek a diákoktól, ráadásul lazább elszámolási kötelezettségeik vannak az állam felé. Hogy ez mennyire jogos vagy sem, arra kicsit később visszatérünk.
A megtakarítások jelentős részét az ÚHP az alábbi megoldásokkal érné el:
A jelentés szerint a kisiskolák – főként a kelet- és közép-szlovákiai falvakban – a rendszer egyik legköltségesebb és legkevésbé hatékony elemei. Az elemzés szerint a több mint 600, 50 fő alatti iskolából sok olyan másik intézmény közelében működik, amely elegendő kapacitással rendelkezik, így az összevonásuk reális lehetőség lenne.
A kisiskolák tanulói jellemzően gyengébben szerepelnek a nemzeti és nemzetközi teszteken, és kevesebb szakképzett pedagógussal találkoznak. Az ÚHP szerint a méretgazdaságosság és a minőség javítása miatt ezek racionalizálása elkerülhetetlen.
Veszélyben vannak a magyar iskolák (?)
Az említett racionalizációs irányelvek különösen érzékenyen érinthetik a magyar tanítási nyelvű iskolákat. A szórványban működő magyar intézmények többsége ugyanis épp abba a kategóriába esik, amelyet a felülvizsgálat szerint meg kellene szüntetni vagy más intézményekbe integrálni. Más szavakkal, a magyar iskolák között magasabb a kisiskolák aránya, mint a szlovák iskolák körében.
Bár a jelentés nem nevesít nemzetiségi intézményeket, a településszerkezeti sajátosságok miatt a reform közvetlenül sújtaná a dél-szlovákiai magyar falvak oktatási hálózatát.
A rendszer nem kínál célzott megoldásokat e társadalmi hátrányok kompenzálására sem – a támogatások súlypontja inkább az egészségileg hátrányos helyzetű gyerekekre helyeződik, miközben a szociálisan hátrányos helyzetű tanulókra szánt források minimálisak. A dokumentum javasolja ugyan e támogatási struktúra újragondolását, de ennek konkrét kereteire még javaslatot sem tesznek.
A magyar iskolák a szubjektív döntéshozatali láncok miatt kiemelten kiszolgáltatottak: egy-egy összevonás vagy támogatáscsökkentés nemcsak intézményt, hanem egész közösségeket érinthet. Az önkormányzati döntéshozók, a magyar pártok és az iskolafenntartók közötti együttműködés elengedhetetlen ahhoz, hogy a racionalizáció ne a kisebbségi intézményrendszer leépítését jelentse.
Körkép-vélemény:
Külön cikk tárgya is lehetne az a szempont, hogy az iskolák összevonása nem csak nemzetiségi oktatási ügy, annál sokkal több. Azok a települések, falvak, amelyek nem részei valamelyik városi agglomerációnak, és elvesztik a fenti okok miatt az iskoláikat, azok hosszú távon a kihalás szélére sodródhatnak. Könnyű belátni, hogy ha nincs nagy munkáltató egy településen, de nincs már iskola sem, akkor a családos vagy családot tervező fiatalok nem fognak ott maradni, sem oda költözni. Az elvándorlás, a kényszerű városiasodás nem csak felerősíti az asszimilációs hatás, de a felvidéki magyar közösség szövetét is fellazítja – a politikai-ideológiai irányváltásról nem is beszélve…
Egyházi és magániskolák – új szabályozás küszöbén
A racionalizációs törekvésekhez kapcsolódó másik forró téma a magán- és egyházi iskolák finanszírozási modelljének radikális átalakítása, amelyet Tomáš Drucker oktatási miniszter jelentett be a tanév vége előtt néhány nappal. A javaslat tárcaközi egyeztetése lassan lezárul, és értelmeszerűen az érintett iskolák és azok érdekvédelmi szövetségei keményen tiltakoznak az intézkedések ellen.
Az új modell szerint az egyházi és magániskolák csak akkor kapnák meg a teljes állami normatív támogatást, ha vállalják, hogy:
Azok az intézmények, amelyek nem hajlandók „közszolgálati szolgáltatóvá” válni, 20%-kal kevesebb normatívát kapnának (kb. 600 euró/fő/év). Ez a döntés több száz iskolát sodorhat egzisztenciális válságba a Postoj.sk cikke szerint.
Az egyházi iskola nem csak oktatási intézmény
A legélesebb kritikát az egyházi iskolák fogalmazták meg. Mint hangsúlyozzák: ezek az intézmények nemcsak tanítanak, hanem értékrendet is közvetítenek, és a hit szerinti oktatás szabadságát korlátozza a körzetesítés. Ha egy katolikus iskola köteles minden környékbeli gyermeket felvenni, akár felekezeti háttér nélkül is, akkor az intézmény értékalapú jellege elmosódik, identitása megszűnhet.
A magániskolák ugyanakkor joggal mutatnak rá arra is, hogy a normatív csökkentése aránytalan teher – főként azoknál, akik nem szednek vagy csak szimbolikus tandíjat szednek a diákoktól. Az elemzések szerint az egyházi iskolák 95%-a nem kér tandíjat vagy csak évente kisebb, kétszámjegyű összeget.
Van itt más is
A minisztériumi javaslatok ráadásul komoly tulajdonjogi beavatkozásokat is tartalmaznak. A fenntartónak és az iskolaigazgatónak független szereplőnek kell lennie, és a fenntartó már nem lehet természetes személy. Ez az intézkedés egyes magániskolák szerint „a tulajdon elvételét” jelenti.
A minisztérium javaslatait támogatók ezzel szemben – mert ilyen is van – úgy vélik: a tervezet közelebb hozhatja Szlovákiát a finn modellhez, ahol minden gyermek a lakóhelyéhez legközelebb eső iskolában tanul. Kritikusok azonban felhívják a figyelmet: míg Finnországban a normatíva bőségesen fedezi a működési költségeket, Szlovákiában már jelenleg is a legalacsonyabb összeg jut egy diákra az egész EU-ban.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: canva
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
