Tudományos áttörés révén sikerült teljes egészében szekvenálni egy 5000 éve élt egyiptomi férfi genomját. A DNS-elemzés kimutatta, hogy ősei részben Észak-Afrikából, részben Mezopotámiából származtak. Ez a felfedezés ritka bepillantást nyújt az ókori egyiptomiak genetikai eredetébe.
Tudósok először fejtették meg egy teljes ókori egyiptomi ember genomját. A férfi az Óbirodalom idején, i. e. 2855 és 2570 között élt, nem sokkal azután, hogy Alsó- és Felső-Egyiptom egyesült. A lelet új megvilágításba helyezi az ókori egyiptomiak genetikai eredetét, és a régió népességének összetettségére utal.
A kutatók szerint ez a genom az eddigi legteljesebb, amelyet Egyiptomból származó maradványból sikerült szekvenálni. Korábban mindössze három részleges ókori egyiptomi DNS-adat állt rendelkezésre.
Felfedezés a sziklasírban
A férfi holttestét még 1902-ben tárták fel a mai Núvajrat közelében, mintegy 265 kilométerre délre Kairótól. A sziklába vájt sír és az agyagedényben való temetés ritka módon kedvezett a test megőrződésének. Ez lehetővé tette, hogy a foggyökerekből két kiváló minőségű DNS-mintát nyerjenek.
A kutatók a férfi genomját több ezer más ismert mintával vetették össze. A DNS alapján egyértelműen kiderült, hogy származásának nagy része az Észak-Afrikában élő neolitikus populációkra vezethető vissza. Emellett körülbelül 20%-ban köthető volt a keleti Termékeny Félholdhoz, különösen Mezopotámiához és környékéhez.
Ritka megőrződés, különleges környezet
Linus Girdland-Flink, a brit Aberdeeni Egyetem régésze, a tanulmány társszerzője kiemelte, hogy az elhunyt testének megőrződése szinte egyedülálló az egyiptomi klímában. A magas hőmérséklet és páratartalom miatt az ilyen korú DNS-ek általában gyorsan lebomlanak. Ebben az esetben azonban a zárt, stabil temetkezési környezet hozzájárult a genom épségének megőrzéséhez.
Egy másik, korábban szekvenált DNS-mintát Abúszír el-Melekből származó, jóval későbbi időszakból – a Kr. e. 1070 és 713 közötti harmadik átmeneti korból – ismerünk. A mostani lelet azonban több mint ezer évvel korábbi.
Mit árul el a test?
Joel Irish bioarcheológus, a Liverpool John Moores Egyetem kutatója szerint a férfi 44–64 éves lehetett, ami az adott korszakban előrehaladott életkornak számított. A csontjain súlyos ízületi gyulladás és csontritkulás nyomai látszanak, ami valószínűsíti, hogy az idősebb korosztályhoz tartozott.
Érdekes ellentmondás mutatkozik a férfi temetkezési helye és csontvázának állapota között. A sziklasír és a cserépedényes temetés magas társadalmi státuszt sejtet, ugyanakkor teste nehéz fizikai munka nyomait viseli. Joel Irish szerint testtartása és a karjain látható jelek arra utalnak, hogy talán fazekasmester volt.
Helyiek és idegen hatások
Adeline Morez Jacobs, a tanulmány első szerzője, a Padovai Egyetem biológiai antropológusa hangsúlyozta: bár a férfi genetikai gyökerei részben Mezopotámiára vezethetők vissza, örökségének nagy része Észak-Afrikához kötődik. Ez alátámasztja azt a feltételezést, hogy az ókori egyiptomi népesség legalább egy része helyi eredetű volt.
Ugyanakkor a mezopotámiai kapcsolat új lehetőségeket nyit a régészeti értelmezés számára. Morez Jacobs szerint a DNS-eredmények megerősítik, hogy az egyiptomi és keleti Termékeny Félhold-beli kultúrák nemcsak gazdaságilag és technológiailag, hanem genetikai szinten is kapcsolatban álltak egymással.
Egy lelet, sok kérdés
A kutatók egyetértenek abban, hogy egyetlen személy genomja nem elegendő ahhoz, hogy teljes képet adjon az ókori egyiptomi népesség összetételéről. „Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez csak egyetlen ember DNS-e” – figyelmeztetett Morez Jacobs. További leletek és vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy megértsük, milyen mértékben keveredtek egymással az ókori civilizációk népei.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
