A zseniális író 1961. július 2-án saját fegyverét fordította maga ellen. Hemingway igazi életművész volt, kalandor, aki sokszor nézett szembe a halállal, de mindig ő győzött. Az I. világháborúban a Vöröskereszt mentősofőrje volt, a II. világháborúban náci tengeralattjárókat derített fel halászhajójával, emellett vadászott Afrikában, bikaviadalokra járt, négyszer nősült és persze sokat írt. 1954-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, amelyet elsősorban Az öreg halász és a tenger című kisregényével érdemelt ki.
Egy természetjárás iránt rajongó orvos édesapa és egy művészetekre fogékony – zenei ambíciókat tápláló – édesanya gyermekeként született 1899. július 21-én az Egyesült Államok egyik eldugott szegletében, az Illinois államban található Oak Park településen. A vadon hívószava már fiatalon izgatta Hemingway fantáziáját, családjával előszeretettel látogatták a szomszédos Michigan erdőit, édesapja negyedik születésnapja alkalmából egy egész napos horgászkirándulással lepte meg fiát.
Ernest szorgalmas és eminens diák volt, noha édesanyja vágyát – hogy zenész legyen – nem teljesíthette: csellón tanult, de hamar kiderült, hogy ilyen irányú tehetsége nincsen. Ezzel szemben az írással már kamaszként „eljegyezte” magát, lázadó korszakát az egyetem helyett a Kansas Cityben megjelenő Star című lapnál riporterként töltötte. Ugyan a helyesírás nem bizonyult erősségének, az egykor naiv vidéki fiú nagyon sokat tanult az életről, a bűnözésről és legfőképpen a történetmesélésről. Itt sajátította el a rövid, mégis kifejező tőmondatokból álló írástechnikáját.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
