Gabriel Romanelli gázai plébános immár sokadszorra tett közzé felhívást a diplomáciai tárgyalások folytatására a háború befejezése érdekében. Az izraeli pénzügyminisztérium becslése szerint a konfliktus, amely a plébánossal folytatott beszélgetéskor, július 1-jén már 633 napja tartott, eddig több mint 37,5 milliárd euróba került, vagyis naponta több mint 59 millió euró.
„Gázában nemcsak a fegyverek ölnek, hanem most már az a csend is, amely nemzetközi szinten a Gázai övezetre borul” – nyilatkozta a SIR olasz katolikus hírügynökségnek Gabriel Romanelli, a gázavárosi Szent Család katolikus plébánia plébánosa.
Ismét megszólalt azt követően, hogy június 29-én az izraeli hadsereg újabb figyelmeztetést adott ki Gázaváros több körzetében és Dzsabaliában arról, hogy fokozzák a katonai műveleteket, amint arról több izraeli média is beszámolt.
Szavai magukért beszélnek: „Gázában 2,3 millióan élünk. Már nem tudjuk, mire számítsunk: egyik nap azt mondják, hogy fegyverszünet lesz, másnap pedig figyelmeztetést adnak ki az evakuációra a közelgő katonai műveletek miatt; egyik nap azt mondják, hogy humanitárius segély érkezik, másnap pedig Izrael lezárja a határt. A lakosságra pszichológiai szempontból óriási stressz nehezedik”. Jól érzékelteti mindez, milyen nehéz helyzetben élnek a gázaiak, és akkor még nem beszélt a víz, a gyógyszerek, az élelmiszer, az áram és az üzemanyag tartós hiányáról. Ezeket a tényeket a nemzetközi közösség jól ismeri, mégis tehetetlennek tűnik.
„Itt a plébánián erősen érezzük a nehézségeket,
– magyarázza a Megtestesült Ige Intézetének misszionáriusa. „Az imádság által próbáljuk életben tartani a reményt – mondja –, támogatást nyújtva a családoknak, a fiataloknak és a gyermekeknek. Számukra játékos és lelki tevékenységeket szervezünk”.
„Sajnos – folytatja – ma reggel ezeket a tevékenységeket a közelben történt bombázások miatt le kellett fújnunk. Miközben beszélek, hatalmas robajt hallok, egy nem messze innen becsapódott bomba zaját. Mindenkinek azt mondtam, hogy meneküljön a templomba. 633 nap után még mindig itt tartunk.”
„Amit itt tudunk – hangsúlyozza a plébános –, az az, hogy folyamatosan emberek halnak meg. A lakosok jönnek-mennek a Gázai övezet egyik pontjáról a másikra, magukkal cipelve azt a keveset, ami megmaradt a vagyonukból”.
„Az emberi remény, úgy tűnik, a bombázásokban megsemmisült. Csak a hitünk marad, arra tudunk támaszkodni, az imádság, ami megerősít minket.
Forrás és fotó: AgenSIR
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
