Régészek és genetikusok egyedülálló összefogásban tárják fel a jusztiniánuszi pestis valódi hatását: a 6–8. századi járvány nem csupán a Földközi-tenger keleti térségét, hanem egész Nyugat-Európát is sújtotta. A francia, német és amerikai kutatók célja, hogy csontminták, DNS-vizsgálatok és temetkezési szokások alapján újraértelmezzék a középkori járványok történetét, és pontosabb képet rajzoljanak a korabeli lakosság életéről – és haláláról.
Az Institut national de recherches archéologiques préventives (Inrap), a Harvard Egyetem és a Max Planck Intézet (Centre for the Archaeoscience of the Ancient Mediterranean – MHAAM) együttműködésében zajló projekt célja a 6–8. század között pusztító jusztiniánuszi pestis vizsgálata. A kutatók a fizikai antropológia és a genetikai elemzés kombinálásával próbálják jobban megérteni a korabeli kontinens lakosságának egészségi állapotát.
Valérie Delattre, az Inrap fizikai antropológusa elmondta: amikor elindították a pestiskutatási projektet, úgy döntöttek, összevonják azt a már évek óta futó „Fogyatékosság” kollektív kutatási akcióval (ARC). Egységes adatbázist, eszközöket és régiós referenciákat használtak, így az ásatási jelentéseket feldolgozó régészek egyszerűen beazonosíthatták a pestisgyanús eseteket.
Isabelle Catteddu, az Inrap másik vezető kutatója szerint a projekt nemcsak régészeti, hanem történeti és mikrobiológiai dimenzióval is bír. Michael McCormick, a Harvard professzora, és Johannes Krause, a Max Planck Intézet kutatója révén 2016-ban létrejött az MHAAM, amely a járványokat biológiai és társadalmi szemszögből egyaránt vizsgálja. A cél: feltérképezni a Yersinia pestis baktérium jelenlétét a csontokban.
A kutatók szerint a kórokozó DNS-e leginkább a fogakban őrződhet meg. Ezért kulcsfontosságúak azok a nekropoliszok, ahol a temetkezések jól dokumentáltak és pontosan datálhatók. A történeti források, például Tours-i Gergely vagy Caesareai Prokopiosz leírásai drámai pusztulásról tanúskodnak – egyes területeken a lakosság felét is elvihette a járvány.
Az első igazolt eseteket Bourges és Lunel-Viel térségében azonosították. A felfedezések megerősítik a történeti beszámolókat: hirtelen halál, tömeges temetések, gyakran koporsó nélkül. A járvány jóval túlterjedt a Földközi-tenger keleti medencéjén, eljutott Bajorországba, Anglia északkeleti részébe, sőt Spanyolországba is.
A Harvard által létrehozott Mapping Past Societies platform szabadon elérhető térképeken rögzíti a pestissel kapcsolatos adatokat. A cél a járvány teljes filogenetikai láncolatának rekonstruálása, miközben az eseményeket összekapcsolják a kor klímaváltozási jelenségeivel – például a késő ókori kis jégkorszakkal és az azt követő hidrológiai válsággal.
A régészek abban bíznak, hogy a településekre, gazdaságra, kereskedelemre gyakorolt hatásokat is feltérképezhetik. A Saint-Dizier-i sírokban például olyan gránátkövet találtak, amely Indiából származik – felmerül a kérdés: a pestis vajon követte-e ezeket a kereskedelmi útvonalakat?
A történeti források gyakran csak az elit szempontjait tükrözik. A kutatók éppen ezért hangsúlyozzák a vidéki közösségek temetkezési szokásainak elemzését is. Az MHAAM DNS-elemzésekkel és radiometrikus kormeghatározással, az Inrap pedig a régészeti kontextus feltárásával járul hozzá a közös kutatáshoz.
2022 végén mintegy 300 mintát küldtek el elemzésre. Elsősorban fogakat és a belsőfület alkotó csontot vizsgálnak, mivel ezek kiválóan megőrzik a DNS-t. A mintavételi módszerek minimálisan invazívak – mikrofúrókat használnak, így nem kell a csontokat megsemmisíteni. Pozitív eseteknél izotópelemzéseket is végeznek.
A régészek a járvány okozta atipikus temetkezéseket keresik – például utak mentén, elhagyott építményekben, kemencékben. Ugyanakkor sok esetben a pestises áldozatokat ugyanúgy temették el, mint másokat. Ezért fontos nyitottnak maradni és elhagyni a modern felfogást a betegség kezeléséről.
Delattre kiemeli: a negatív minták is fontosak. Jelzik, hogy hol nem volt jelen a kórokozó – vagy hogy ott még nem volt ásatás, esetleg a talajviszonyok miatt nem őrződött meg a DNS. Ezért a régészeti kontextus értelmezése kulcsfontosságú.
Franciaországban 25 Inrap-régész dolgozik a projekten, köztük antropológusok és temetkezési szakértők. A több ezer dokumentált temetkezés és a hálózatos tudás olyan előnyt biztosít, amellyel jelenleg egyetlen más ország sem rendelkezik. A siker kulcsa a kutatók elkötelezettsége és kíváncsisága.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
