„Mit tesz a törvény ott, hol a kormánypálca a pénzé, pénzért adják el gyakran a színigazat. Szóval az ítélet nem más, mint üzleti áru.” – írja Petronius a Satyricon című regényében. Írta, amíg írhatta. Horváth István Károlytól, a Satyricon fordítójától tudjuk, hogy „Néró tűzvésztől pusztuló Rómájában nagyszabású (megalomán) építkezési tervek születnek, de a költségeket – az ámokfutó tervek megvalósításához – a provinciákból kisajtolt hatalmas (abnormális) adókból óhajtja fedezni a principátus. Öngyilkosságba űzik a korszak legjobb koponyáit, ha kiderül róluk (mert besúgók jelentik), hogy a normalitás nevében nem értenek egyet Néró hagymázas terveivel, köztük Senecát, az eposzköltő Lucanust és Petroniust, akiket az őrült a habókos hatalom szintén a halálba kergetett. A rémület légköre nehezedik Rómára és az egész birodalomra.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
