Sokan csak egy Marilyn Monroe-utánzatnak tartották, és igyekeztek beskatulyázni a tehetségtelen szexszimbólum karakterébe Jayne Mansfieldet, pedig négy nyelven beszélt és 163-as IQ-val rendelkezett. Háromszor ment férjhez, öt gyermeknek adott életet és ez a mozgalmas magánélet valahogy nagyobb hangsúlyt kapott, mint filmes karrierje, noha egy Golden Globe-díjat is magáénak tudhatott.
1933. április 19-én, Vera Jayne Palmer néven született a pennsylvaniai Bryn Mawrban. Gyermekkorát a New Jersey állambeli Phillipsburgben töltötte, ahol édesapja ügyvédként praktizált a későbbi New Jersey-i kormányzó, Robert B. Meyner mellett. Sajnos apjáról csak nagyon kevés emléke maradt, mivel Palmer vezetés közben szívrohamot kapott és meghalt. Jayne ekkor még csak hároméves volt, és a tragédiát a soha nem volt képes feldolgozni. Édesanyja 1939-ben újra férjhez ment, aki miatt a család Dallasba költözött. Jayne már kislányként arról álmodozott, hogy hollywoodi sztár lesz, legnagyobb példaképe Shirley Temple volt. A középiskola évei alatt táncolt, zeneórákat vett – játszott hegedűn és zongorán –, de tanult spanyolul, olaszul, franciául és németül is.
17 évesen ment hozzá Paul Mansfieldhez, a friss házaspárnak hat hónappal később meg is született Jayne Marie nevű lánya. Álmait viszont nem adta fel: férjével együtt beiratkozott a Southern Methodist Universityre, hogy színészetet tanuljon. Nem sokkal később egyedül költözött Los Angelesbe, hogy részt vegyen egy nyári szemeszteren az UCLA-n. Egyúttal benevezett a Miss Kalifornia szépségversenyre, ám féltékeny férje megneszelte, és kényszerítette Jayne-t, hogy lépjen vissza a megmérettetéstől. A feleség engedelmeskedett, és családjával Austinba költözött, hogy az ottani egyetemen folytassa tovább színészi tanulmányait. Közben dolgozott is: könyvekkel házalt, recepciósként dolgozott egy táncstúdióban, sőt aktmodelli munkákat is elvállalt.
Igazi szexszimbólum volt
Mivel férje a koreai háború miatt két évig távol volt, Jayne több szépségversenyre is benevezett, amelyeket meg is nyert. 1953-ban a család rövid időre ismét Dallasban kötött ki, ahol Jayne a hírneves Baruch Lumet színiiskolájában vett magánórákat. Jayne tántoríthatatlanul vágyott a sztárságra, ezért a Mansfield-család néhány hónap múlva felszállt egy Los Angelesbe tartó repülőjáratra. A meghallgatások mellett popcornt és curkorkát árult, táncot tanított, modellkedett és fotósként dolgozott egy éttermében.
Első színészi megbízatását a Lux Video Theatre című CBS-sorozatban kapta, amelyet a társaság 1954. október 21-én sugárzott. A néhány perces szerepéért és zongorajátékáért akkor jelentős összeget, 300 dollárt fizettek neki. De mégsem volt elégedett. És nemcsak a filmes karrierje nem úgy indult, ahogy szerette volna, de az ígéretesnek tűnő modellvilágban is falakba ütközött. Amikor egy ismerős közbenjárására szerepet kapott a General Electric fürdőruhás reklámjában, a fotósorozat megrendelői a kész anyagról végül levágatták őt túlságosan feltűnő mellei miatt.
Ám adottságait később azért sikerült máshol kamatoztatnia, hiszen Marilyn Monroe mellett ő volt az egyetlen olyan hollywoodi színésznő az ötvenes években, aki szerepelhetett a korszak leghíresebb magazinja, az 1953 decemberétől piacra kerülő Playboy címlapján: 1955 februári címlapra kerülése nemcsak a magazin példányszámát növelte, de karrierjének gyors fellendüléséhez is nagyban hozzájárult.
Az ötvenes évek közepétől egyre nagyobb ismeretségre tett szert, és kisebb szerepekkel ugyan, de filmes karrierje is beindult. A sok költözés, az egyre gyakoribb családi viták és Jayne hűtlenségei miatt megromlott kapcsolata férjével, akitől egy hosszabb procedúrát követően 1958-ban vált el. Ekkortájt anyagi gondjai is egy csapásra megoldódtak: anyai nagyapjától több mint 90 000 dollárt (ez most nagyjából a tízszeresét éri), anyai nagyanyjától pedig 36 000 dollárt örökölt.
1957-ben a The Burglar röpítette a népszerűség csúcsára, a következő néhány évben pedig több filmet is forgatott. A szeszélyes autóbusz címűben egy utcalányt alakított olyan hitelesen, hogy jutalma Golden Globe-díj lett. A filmtörténetbe mégsem ezzel írta be magát, hanem azzal, hogy ő volt az első amerikai filmsztár, aki teljesen meztelenül mutatkozott a vásznon (1963-ban). A filmet Clevelandben be is tiltották, másutt azonban özönlöttek rá a nézők.
Joan Collins és Jayne Mansfield az A szeszélyes autóbusz című filmben
A benne rejlő színészi tehetséget azonban nem sokszor mutathatta meg, mert színésznői ambícióit nem vették komolyan, valódi elmélyültséget kívánó szerepet alig kapott. A rendezők és a producerek könnyed komédiákban számítottak rá, a közönség pedig nem jellemformálására, hanem tökéletes idomaira volt kíváncsi. Beskatulyázták a „buta szőke” szerepkörébe, sőt méltatlan módon ráragadt a „szegény ember Marilyn Monroe-ja” kifejezés. Érdekes módon ez Monroe-t zavarta jobban, úgy érezte, hogy Mansfield parodizálja őt, és komolyan fontolgatta, hogy pert indít ellene.
Második férjével, a magyar származású testépítő bajnokkal, az 1955-ös év Mr. Universe-ével, Mickey Hargitayval egy New York-i klubban ismerkedett meg még 1956-ban. Az első találkozásból rögtön szerelem lett, és miután a színésznő visszatért egy negyven napos európai turnéról, Hargitay egy tíz karátos gyémántgyűrűvel kérte meg a kezét.
Még meg sem száradt az aláírás az első férjével közösen aláírt válási papírokon, amikor a pár a nyilvánosság bevonásával nagyszabású esküvőt tartott. A lakodalom központi színe a rózsaszín volt: Mansfield flitterektől csillogó, testhez simuló menyasszonyi ruháját, és annak 27 méter hosszú, rózsaszín fátylát a Century Fox jelmeztervezői álmodták meg, és a fogadáson is rózsaszín pezsgő segített a hangulat fokozásában. Később Mickey még saját villáját is rózsaszínre festette felesége kedvéért.
Jayne és Mickey Hargitay
Mansfield és Hargitay ezt követően nemcsak az életben, hanem a szórakoztatóiparban is egy párost alkottak, közös színpadi show-kban léptek fel, amelyek során Jayne leopárdmintás, a képzeletre nem sokat hagyó bikinije országos méretű beszédtéma lett. Látványos műsoraik óriási népszerűségnek örvendtek, és látszólag úgy tűnt, hogy a magánéletük is rendezett keretek között zajlik.
Három közös gyermekük született, Mickey, Zoltan és Mariska Hargitay, akik közül az utóbbi szintén színésznő lett. Hogy neki mégsem Mickey volt az édesapja, az csak néhány héttel ezelőtt derült ki. Ez nem is meglepő, hiszen 1962 nyilvánosságra kerültek Jayne titkos viszonyai. Házuk botrányoktól volt hangos, akárcsak 1963-as válásuk. A válóper során Jayne, hogy anyagi előnyökhöz juthasson, azzal vádolta meg férjét, hogy egyik gyerekét elrabolta…
Harmadik, egyben utolsó házassága se sikerült. Matt Cimber (Matteo Ottaviano) olasz származású filmrendezőhöz 1964-ben ment hozzá, de már 1965-ben beadták a válókeresetet. Mansfield egyre súlyosabb alkoholproblémái, valamint korábbi szeretőinek megtartása és a velük való nyilvános megjelenések hamar aláásták a két ember kapcsolatát. A rövid életű házasság ellenére a színésznő így is életet adott egy közös gyermeknek.
Ekkorra már nemcsak a magánélete, hanem karrierje is romokban hevert: olcsó burleszkekben, igénytelen show-kban – egyre gyakrabban részegen – lépett színpadra. Szeretőivel és férjével hatalmas jeleneteket okozott, amelyek gyakran verekedéssé fajultak.
Ebben a zűrös időszakban állítólag ismét egyre közelebb került Mickey-hez, akivel azonban már sohasem lehettek egymáséi. 1967. június 28-án este egy fellépésről New Orleans-ba tartott, amikor az általa vezetett kocsi nagy sebességgel, fékezés nélkül egy nyerges vontató hátuljába csapódott. Az elöl ülő Jayne, valamint ügyvédje és akkori partnere – azonnal szörnyethalt, a hátul utazó három gyermeke azonban csodával határos módon apróbb sérülésekkel megúszta az ütközést.
Egy autóban lelte halálát
A baleset után rendelték el, hogy a teherautók végére egy keresztrudat kell felszerelni, amely megakadályozza, hogy a személyautók a járművek alá csússzanak. A köznyelv ezt Mansfield-rúdnak nevezi.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
