A gyerek boldogsága többet ér, mint a jegyek – eljött a bizonyítványosztás napja Török Máté2025. 06. 27., p – 09:31
A tanév vége sok gyerek számára nem felszabadulás, hanem szorongással teli időszak. A VIAC AKO NI(c)K segélyvonal tanácsadói szerint egyre több diák fordul hozzájuk a nyári szünet előtti hetekben, mert félnek attól, hogyan fognak reagálni a szülők a bizonyítványukra.
A szakértők egyetértenek: a bizonyítvány kapcsán legfontosabb a gyerekhez való hozzáállás. Egy rossz jegy nem a szülő, nem a tanár, és főleg nem a gyerek „kudarca” – sokkal inkább egy jelzés, amelyet együtt kell értelmezni. A negatív reakciók – kiabálás, megszégyenítés, másokkal való összehasonlítás – nem segítenek, sőt: mély nyomot hagyhatnak a gyerek önértékelésében, és hosszú távon is árthatnak a szülő–gyerek kapcsolatnak.
A tanácsadók azt javasolják, hogy
a szülők beszélgessenek a gyerekeikkel, és biztosítsák őket arról, hogy a szeretetük nem jegyfüggő.
És le kell szögezni: nem csupán a színjeles gyerekek érdemlik meg az ölelést, a fagyit és a közös nyári élményeket.
Ha mégis elszabadulnak az érzelmek
Előfordulhat, hogy egy szülő nem tudja türtőztetni magát, és dühösen reagál. A tanácsadók szerint ilyenkor sem késő helyrehozni a dolgokat: fontos, hogy a felnőtt később visszatérjen a gyerekhez, elmagyarázza az érzelmei hátterét, és megerősítse: a gyerek értékes, szerethető és fontos számára, függetlenül az iskolai eredményektől.
Egy nyugodt beszélgetés többet ér, mint egy számonkérő monológ. A szülői bocsánatkérés pedig nem gyengeség – épp ellenkezőleg: erőt, példamutatást és szeretetet jelent.
Az adott iskolát és pedagógust hibáztatni sem rendhagyó jelenség, sőt. A szülők gyakran a tanító személyét teszik felelőssé a rossz előmenetelért, de ebből egyik fél sem profitál. Ahogy ugyanis Szabó Csilla oktatási szakértő lapunknak kifejtette, a gyerekek érdekét az aktív partneri viszony szolgálja a szülő és pedagógus között.
Kapcsolódó cikkünk
Közeleg a bizonyítványosztás az iskolákban. A tanulók osztályozása már hosszú ideje vita tárgyát képezi szakmai körökben, és a családokban is vitákra adhat okot, milyen jegyet vitt haza az adott diák a tanév végén. Most viszont újítana a minisztérium, és nagyobb teret biztosítana az alternatív értékelésnek az oktatási rendszerben.
Az oktatási tárca a napokban hat törvénymódosításból álló csomagot terjesztett elő tárcaközi egyeztetésre, közülük egy az értékelésről szól: kombinált módszert javasolnak.
Vagyis szeretnék kiterjeszteni a szóbeli értékelés lehetőségét a hatodik és kilencedik osztály közötti tanulókra. Az új rendszer szerint a diákok viselkedését is lehetne szóban, vagy pontosabban írásban megfogalmazva értékelni. Egyes tantárgyak, valamint a középiskolás tanulók esetében azonban továbbra is megmaradna az osztályozás, illetve annak és a szóbeli értékelésnek a kombinációja.
A tanárok tehát szóbeli értékeléssel határozhatnák meg a tanulók tudását, készségeit és képességeit, amelyeket az oktatási célok teljesítése során sajátítottak el, valamint személyiségük fejlődését.
Nem minden esetben előnyös
Szabó Csilla, a komáromi Regionális Pedagógustámogató Központ mentora és a Kóczán Mór Alapiskola és Óvoda gyakorló pedagógusa szerint nem lehet általánosan azt mondani, hogy szóban értékelni jobb, mint jegyekkel osztályozni.
„Nem mindenki számára érthető a szóbeli értékelés” – fogalmaz, hozzátéve, hogy ez viszont egy érzékeny kérdéskör. Tény viszont, a szociokulturális közeg, amelyben egy adott alapiskola működik, meghatározó. Vagyis a gyerekek érdekét kell figyelembe venni a tárca javaslatának alkalmazásához.
A csallóközaranyosi alapiskolában – amely az elsők között állt át a megreformált oktatási programra – jelenleg az első ciklus végétől, a harmadik évfolyamtól értékelnek jegyekkel, ezt megelőzően szövegesen.
A szóbeli értékelés akkor tud hasznos lenni, hogyha a szülő partnerként dolgozik együtt az iskolával
– állítja Szabó Csilla.
Az oktatási szakértő szerint a lényege az, hogy leírjuk, hol tart a gyerek, mit teljesített és mit nem, majd megbeszélik a szülőkkel. „Vagyis, hogy hol vannak fejleszthető területek, amelyek építésébe aztán a szülő aktívan bekapcsolódik” – erősítette meg alapvetését, hogy az iskola és a szülők partneri viszonya elengedhetetlen.
„Szerencsés esetben kialakul közöttünk egy olyan párbeszéd, amikor tudunk arról beszélni, hogy hogyan segítsük a fejlődésben a gyereket. A szülők a maguk területén, és mi is a magunk területén” – teszi hozzá.
Formailag egy leírást kell elképzelnünk, ennek hosszúságát praktikai szempontok határozzák meg.
A rendelkezésre álló hely a bizonyítványban limitált – vagyis egy aránylag rövid szövegről van szó, ami elhelyezhető grafikailag. Én személy szerint azonban mindig nagyon ügyelek arra, hogy ne ugyanazokkal a megfogalmazásokkal dolgozzam
– árulja el a pedagógus.
A magaviseletnél egyszerűbb a helyzet?
A minisztérium javaslata alapján hatodik osztálytól a magaviseletet is lehet majd szóban értékelni. „Ezen a területen hasznos lehet” – véli a szakértő.
Adja magát azonban a kérdés, hogy több információt szűr-e le a szülő egy leírásból, mint egy jegyből. Szabó Csilla szerint ugyanis a szülő, akit valójában érdekel gyermeke viselkedése, az már azt is komolyan veszi, ha tanév közben beszélgetésre hívják be az iskolába.
„Szükséges lenne kialakítani ennek elkerülésére egy hatályos törvényi keretet – mind általánosan, mind iskolai szinten –, pl. egy olyan etikai kódexet, ami deklarálja, hogy a mi iskolánkban mi elfogadható és mi nem” – ezzel szerinte kiküszöbölhetőek lennének a félreértések, hiszen egyértelműsítené a helyzeteket jogi szinten is.
Szülő kontra iskola
A bizonyítvány kapcsán sokakban felmerülhet az aggodalom, hogy a szülők gyermeküket vonják felelősségre teljesítményükért. A valóságban viszont gyakran azt látni, hogy a szülők az iskolát és pedagógusokat bírálják, amennyiben nem felel meg elképzelésüknek az év végi osztályzat.
Gyakran a tanító személyét teszik felelőssé a rossz előmenetelért. Még akkor is, hogy ha a bizonyítványosztás napjáig az adott pedagógus ötször-hatszor próbálta megbeszélni a szülővel, hogyan tudnának a fennálló problémán segíteni”
– mondja a mentor.
„Manapság sajnos nagyon sok gyereknek vannak tanulási nehézségei. Ennek számos oka lehet – ezeket ajánlatos lenne szakemberrel megbeszélni, mert ezek miatt nem tud a gyerek bizonyos dolgokat megtanulni, bármennyire is akarja. Tudatos fejlesztésre van szükség” – értékeli az aktuális helyzetet.
A konfliktus tehát már nem családon belül van a bizonyítvány miatt, hanem szülő és rendszer között.
Hiányzik a beszélgetés
Az alapvető problémát Szabó Csilla abban látja, hogy sok családban nem beszélgetnek.
Szerintem a kezelhető konfliktus az, ami ki sem alakul
– vélekedik. A mentorközpont munkatársaként ezért egy konfliktusmegelőző programot vezet. „Ez a projekt arról szól, hogyan vezessük a gyerekeket különböző technikákkal arra, hogy a vitás kérdéseiket rendezni tudják” – mondja.
„A gyerekeknek olyan mintát kell kapniuk, hogy az érzéseikről, szükségleteikről, problémáikról tudjanak beszélni” – zárja gondolatait, mert szerinte a cél egyértelműen az, hogy iskoláink élő, dinamikus közösségek legyenek, ahol gyerek, szülő, pedagógus egyaránt jól és biztonságban érzi magát.
Segítség, ha nincs kivel beszélni
A VIAC AKO NI(c)K nevű országos segélyvonal azoknak a gyerekeknek is elérhető, akik nem érzik magukat biztonságban otthon, vagy nincs kivel megosztaniuk a problémáikat. A szolgálat elsősorban online működik: chat- és e-mailes tanácsadás formájában nyújt támogatást, megelőzést és krízisintervenciót. Nemcsak gyerekek és fiatalok, hanem felnőttek – szülők, pedagógusok, rokonok – is fordulhatnak hozzájuk, ha egy veszélyeztetett gyerek miatt aggódnak. Elérhető böngészőn, mobilalkalmazáson keresztül, sőt, már az EduPage iskolai rendszerbe is beépült.
Magyarul is segítenek?
A VIAC AKO NI(c)K működtetője a Munka-, Szociális és Családügyi Minisztérium. A tárca sajtóosztályánál érdeklődtünk, hogy biztosítanak-e magyar nyelvű támogatást gyerekeknek. Valamint feltettük azt a kérdést is, hogy a szolgáltatást milyen arányban veszik igénybe magyar anyanyelvű fiatalok.
Egyelőre nem kaptunk választ.
Arról már korábban is beszámoltunk, hogy a civilek által működtetett IPčko segélyvonalnál magyar szakemberekből hiány van. Nagy szükségét látják mindenesetre, hogy magyar szakértőkkel bővítsék a csapatukat, de értesüléseink szerint a magyarul beszélők száma nem több egynél.
Növekvő számok, valós problémák
A szolgáltatás 2021 áprilisi indulása óta több mint 30 ezer klienst ért el. A leggyakoribb témák a lelki egészség, a bullying (zaklatás), a kiberzaklatás, a magány, valamint a szülőkkel és kortársakkal való nehéz kapcsolatok. Egyre több gyerek jelentkezik önsértéssel, evészavarokkal vagy öngyilkossági gondolatokkal is.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
