A természettudós, néprajzkutató, az utolsó magyar polihisztor, Herman Ottó 1835. június 26-án született. Tanulmányokra nem volt lehetősége, mondhatni mindenben autodidakta módon képezte magát – és igen magas szintre jutott.
Herman Ottó Breznóbányán, szepességi szász családban született, eredeti neve Carl Otto Hermann volt. Tizenkét éves koráig csak németül beszélt, a magyarral, akkor ismerkedett meg, amikor orvos apját 1847-ben a Felvidékről áthelyezték Alsóhámorba. Innentől kezdve Ottó a miskolci evangélikus főgimnáziumban folytatta tanulmányait. Később beiratkozott a bécsi politechnikumba, de azt édesapja korai halála miatt nem fejezhette be.
Már kicsi korától fogva érdekelte az élővilág, állandóan fára mászott, bogarakat gyűjtött. Egy alkalommal édesanyja eldugta a csizmáját, hogy ne menjen ki a nagy hidegbe, de ő akkor mezítláb indult neki a jégnek. Mondhatni, ő volt a mi Gerald Durrellünk – időben jóval megelőzve az angol kollégát.
Mivel egyetemre nem járhatott, Bécsben géplakatosnak állt, de autodidakta módon rendszeres természettudományi tanulmányokat folytatott, bejárt a Természettudományi Múzeumba is.
1857-61 között a császári hadsereg katonájaként szolgált, de 1862-ben a lengyel felkelésben már mint önkéntes harcolt. 1863-tól Kőszegen fényképészként dolgozott; megismerkedett Chernel Kálmánnal, akinek ajánlásával 31 éves korában a Brassai Sámuel igazgatta kolozsvári Erdélyi Múzeum Egylet preparátora lett. Ekkor jelentek meg első írásai, főként a madarakkal és pókokkal foglalkozott akkoriban.
1874-ben költözött Budapestre, ahol a Magyar Nemzeti Múzeum természettudományi tárának őrsegédje lett. 1877-ben elindította a tár folyóiratát, a Természetrajzi Füzeteket. A Természettudományi Társulat megbízására készítette el Magyarország pókfaunáját feltáró háromkötetes könyvét, amelyben 314 pókfajtát (36 új fajt) írt le. Felhívta a figyelmet a filoxéra veszélyére, de felismerte, hogy az homokon nem pusztít, ezért propagálta a homoki szőlőtermesztést. Nagy része volt az Állatvédő Egyesület létrehozásában (1883).
Közben politikai mozgalmakban vett részt, 1871-ben állást foglalt a Párizsi Kommün mellett. A Függetlenségi és 48-as Párt tagjaként kapcsolatban állt Kossuth Lajossal, Torinóban is felkereste. 1879-ben Szeged, majd később Miskolc országgyűlési képviselőjévé választották. 1885-ben feleségül vette Borosnyay Kamilla írónőt.
Herman Ottó a tudományos madártan, az ornitológia megalapítója volt Magyarországon. Megszervezte az ornitológusok II. nemzetközi kongresszusát Budapesten, amelynek nyomán a Magyar Nemzeti Múzeum égisze alatt 1893-ban létrehozta a Magyar Ornitológiai Központot (a később Madártani Intézetet). Haláláig az intézmény igazgatója volt. Az általa megindított Aquila című folyóirat a hazai madártani kutatások központi orgánuma lett.
A millenniumi kiállítás halászati és pásztorkodási részlegének rendezőjeként is tevékenykedett, gyűjtötte a magyar ősfoglalkozások (halászat, pásztorkodás) népi szokásait és tárgyi emlékeit. Megírta A madarak káráról és hasznáról című nagy sikerű művét, A magyar halászat könyvét, elkészítette a magyar állattartás történeti összefoglalóját és szakszótárát. Ő volt az, aki elindította a magyarországi ősrégészeti kutatásokat. Munkásságát eredeti szempontú, gazdag ismeretanyag, lenyűgöző előadásmód jellemezte. Támogatta Miskolc és Borsod Vármegye Múzeumának megalapítását. A létesítmény 1953-tól a nevét viseli.
A Magyar Néprajzi Társaság alapító tagja, majd 1892-től elnöke volt. 1900-ban megkapta a francia Becsületrend lovagkeresztjét. 1914. december 27-én halt meg Budapesten. Alsóhámori üdülője, a Peleház ma is őrzi emlékét. .
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
