Míg Fico szerint messze még a Bős–Nagymaros vita rendezése, Taraba azt állítja, küszöbön a megállapodás Kacsinecz Krisztián2025. 06. 24., k – 13:44 Pozsony |
„Még messze vagyunk a végső céltól” – jelentette ki Robert Fico (Smer) miniszterelnök a Magyarországgal folytatott, a Bős–Nagymaros vízlépcsővel kapcsolatos vita lezárása kapcsán. Taraba ezzel szemben azt állította, hogy már nagyon közel a megállapodás – ezt azonban nem először mondja.
Fico a sajtótájékoztatón, amelyen a környezetvédelmi minisztérium elmúlt két évben végzett munkáját értékelte, kifejtette: különböző javaslatok vannak az asztalon, amelyek lehetővé tennék a vízerőmű körüli vita végleges rendezését.
Taraba: az ellenzék hazudik
Michal Kiča, az ellenzéki Demokraták környezetvédelmi szakértője kedden olyan dokumentumokat mutatott be, amelyek összefoglalják a Szlovákia és Magyarország közötti tárgyalások kezdeti álláspontjait a Bős–Nagymaros-üggyel kapcsolatban.
Eszerint Magyarország a tárgyalások kezdetén garantált, hosszú távú villamosenergia-hozzáférést kért 10–30 éves időtartamra, akár az éves villamosenergia-termelés 40%-áig terjedő mennyiségben, nem piaci, hanem beszállítási áron. A két ár közötti különbség elérheti az 55 eurót megawattonként.
Kiča arról is beszélt, hogy az államközi megállapodás része lehet az is, hogy Magyarország részt vesz az Ipolyra tervezett szivattyús-tározós erőmű építésében, amely a déli szomszéd energetikai érdekeit szolgálná.
Kapcsolódó cikkünk
A Demokraták párt szerint a Bős–Nagymaros-vitát lezáró államközi megállapodás Magyarország számára garantálhatja a hosszú távú villamosenergia-hozzáférést akár harminc évre is, nem piaci, hanem beszállítási áron. Szerintük ez azt jelentené, hogy Magyarország olyan olcsó és tiszta elektromos áramhoz jutna, amelyet a szlovák adófizetők fizetnének meg.
Michal Kiča, a Demokraták környezetvédelmi szakértője kedden olyan dokumentumokat mutatott be, amelyek összefoglalják a Szlovákia és Magyarország közötti tárgyalások kezdeti álláspontjait a Bős–Nagymaros-üggyel kapcsolatban.
Eszerint Magyarország a tárgyalások kezdetén garantált, hosszú távú villamosenergia-hozzáférést kért 10–30 éves időtartamra, akár az éves villamosenergia-termelés 40%-áig terjedő mennyiségben, nem piaci, hanem beszállítási áron. A két ár közötti különbség elérheti az 55 eurót megawattonként. A bősi erőmű villamos energiájának piaci értékesítéséből származó éves bevétel az elmúlt években 300–400 millió euró között mozgott.
Kiča arról is beszélt, hogy az államközi megállapodás része lehet az is, hogy Magyarország részt vesz az Ipolyra tervezett szivattyús-tározós erőmű építésében.
Szlovákiának nincs szüksége ilyen erőműre, Magyarországnak viszont igen. Információink szerint a magyar fél a Bős–Nagymaros vita rendezéséről folytatott tárgyalások során érdeklődést mutatott az energetikai együttműködés kiszélesítése iránt, többek között konkrétan az Ipolyon létesítendő szivattyús-tározós vízerőmű megépítése iránt is. Taraba gyakran hangoztatja, hogy a kormány olyan döntéseket hoz majd a szivattyús erőmű építésével kapcsolatban, amelyeket a jövőben senki nem tud majd megváltoztatni. Ilyen döntés lenne, ha Szlovákia egy kormányközi szerződésben kötelezné el magát az Ipolyra tervezett erőmű megépítése mellett.
A Demokraták párt ismét felszólította Robert Fico (Smer) miniszterelnököt és Tomáš Taraba (SNS-jelölt) környezetvédelmi minisztert, hogy hozzák nyilvánosságra a megállapodás fő paramétereit, hiszen egy olyan kérdésről van szó, amely több évtizedre meghatározza Szlovákia energetikai szuverenitását.
Kapcsolódó cikkünk Pozsony |
Tomáš Taraba (SNS-jelölt) környezetvédelemi miniszter ma bejelentette, hogy meg akarja valósítani a málnapataki (Málinec) szivattyús-tározós erőművet, amelyet állítása szerint a Polyána-hegyalja (Podpoľanie) régió településeinek polgármesterei is támogatnak.
A környezetvédelmi miniszter csütörtöki sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy megegyezett a környék polgármestereivel – igaz, két község vezetője még mindig nem támogatja az építkezést.
A miniszter szerint az erőmű megépítésének feltétele, hogy az nem fogja veszélyeztetni az ivóvizet.
A vízerőmű megépítését Málnapatak mellett Látky és további tizenöt község polgármestere támogatja, akikkel a környezetvédelmi minisztérium aláírt egy megállapodást.
Vízvezeték- és csatornahálózatot kapnak cserébe – már aki
Taraba arról tájékoztatott, hogy a memorandum aláírását „nagyon részletes egyeztetés” előzte meg.
Hozzátette: a megállapodó községek lakosai évente részesülnek majd a vízerőmű működéséből származó bevételekből, összesen 2,5 millió eurót oszthatnak szét.
A miniszter emellett azt is megígérte, hogy a régióban infrastrukturális fejlesztéseket hajtanak végre, konkrétan a vízvezeték- és csatornahálózat kiépítését említette. A vízerőmű teljes kivitelezési költségét 1,8 milliárd euróra becsülik. Bízik benne, hogy a kormány gyorsan zöld utat ad a projekt megvalósításának.
Taraba a közelmúltban ellentmondásosan beszélt az erőműről: kezdetben határozottan támogatta az építkezést, április végén azonban azt mondta, amennyiben az önkormányzatok nem fogják támogatni az Ipoly felső szakaszára tervezett szivattyús-tározós vízerőmű projektjét, nem fogja beterjeszteni az építkezés megkezdésére irányuló javaslatot a kormány elé.
A beruházást ugyanakkor továbbra sem támogatja minden érintett község: Zólyommiklós (Detvianska Huta) és Herencsvölgy (Hriňová) képviselő-testülete egyhangúlag elutasította azt.
Az ellenzők úgy vélik, a projekt veszélyezteti a helyi ökoszisztémát és a negatív hatással lehet a helyiek mindennapi életére. A tervezett erőmű több száz hektáron terülne el, beleértve mezőgazdasági földeket, erdőket és lakott területeket is. A tiltakozások során több mint 20 ezer aláírást gyűjtöttek össze a projekt megvalósítása ellen.
Taraba ezzel kapcsolatban újságírói kérdésre válaszolva csütörtökön azt mondta: neki nincs szüksége Herencsvölgyre, és azzal, hogy az említett önkormányzatok nem írták alá a memorandumot, csak annyit értek el, hogy kimaradnak a vízvezeték- és csatornaépítési beruházásból.
Kapcsolódó cikkünk
Komoly feszültség alakult ki a málnapataki (Málinec) vízerőmű felhúzása kapcsán, a helyiek szerint a projekt nemcsak otthonaikat, hanem a térség érintetlen természetét is veszélyezteti.
A környezetvédelmi minisztérium által javasolt, 2,4 milliárd eurós beruházás célja egy új vízerőmű építése a falu térségében. A projektet stratégiai beruházásként kívánják megvalósítani, ami lehetővé tenné az állam számára, hogy elővásárlási jogot szerezzen a szükséges területeken, és előkészítő munkálatokat végezzen a tulajdonosok beleegyezése nélkül. A helyiek szerint ez súlyosan sérti a tulajdonjogokat és a demokratikus elveket.
A beruházás ellenzői úgy vélik, a projekt veszélyezteti a helyi ökoszisztémát és a negatív hatással lehet a mindennapi életükre. A tervezett erőmű több száz hektáron terülne el, beleértve mezőgazdasági földeket, erdőket és lakott területeket is. A helyiek attól tartanak, hogy a beruházás hosszú távon kizárja a fenntartható fejlődés lehetőségét a régióban.
A tiltakozások során több mint 20 ezer aláírást gyűjtöttek össze a projekt megvalósításával szemben, és a helyi önkormányzatok is kifejezték ellenérzéseiket: Zólyommiklós (Detvianska Huta) és Herencsvölgy (Hriňová) képviselő-testülete egyhangúlag elutasította a beruházást.
A helyiek szerint a döntéshozók nem vették figyelembe a közösségek véleményét, és a projekt előkészítése során nem biztosították a megfelelő tájékoztatást és konzultációt.
A környezetvédelmi miniszter, Tomáš Taraba (SNS-jelölt) hangsúlyozta, a beruházás jelentős gazdasági előnyöket hozhat a régiónak, és hozzájárulhat Szlovákia energetikai függetlenségéhez. A környéken élők azonban úgy gondolják, a gazdasági érvek nem elegendőek, ezért folytatják a tiltakozást.
Stohlová: a polgármesterek úgy írták alá, hogy nem is tudják, miről szól
A környezetvédelmi miniszter mai bejelentésére reagálva Tamara Stohlová, a Progresszív Szlovákia (PS) képviselője rámutatott, hogy az erőműépítési projekt dokumentációját nem hozták nyilvánosságra, és nem tették elérhetővé az érintett települések lakosai számára sem.
A memorandum minden évben egy pénzcsomag szétosztását ígéri a térség községeinek. Ennek majdnem a felét azonban olyan települések kapnák, amelyeket az építkezés egyáltalán nem érint, mivel több tíz kilométerre fekszenek, mint például Nagyócsa (Očová). Ráadásul van már tapasztalatunk Szlovákiában hasonló ígéretekkel, amelyeket az állam végül nem tartott be
– fűzte hozzá.
Szerinte a megállapodó községek polgármestereit olyan ígéretekkel „vették meg”, mint a kerékpárutak, csatornahálózatok kiépítése vagy hogy nem épül majd atomhulladék-tároló az adott területen.
„A miniszter februárban jogellenesen járt el a stratégiai beruházási szándék előterjesztésénél, ezért most visszavonja azt. Nem mutatott be semmilyen tanulmányt, és ma sem tudta megmondani, hogy melyik változatot kívánják megvalósítani.
Így a polgármesterek úgy írták alá a saját településeik sorsáról szóló memorandumot, hogy valójában nem is tudták, miről szól. Az sem világos, hogyan kívánja a miniszter megvédeni a több mint 60 ezer érintett lakos ivóvízforrását
– zárta Stohlová.
A beruházást támogató memorandumot az ellenzéki SaS is bírálta. Véleményük szerint semmilyen garancia nincs arra, hogy az ivóvíz nem kerül veszélybe, ahogyan arra sem, hogy a beruházás valóban a közérdeket szolgálja. Mária Kolíková képviselő szerint az egész projekt legális korrupcióra emlékeztet.
Tomáš Taraba (SNS-jelölt) ezeket az állításokat a keddi sajtótájékoztatón hazugságnak nevezte. Azt azonban kilátásba helyezte, hogy a jövőben a szomszédos országok is igénybe vehetnék az Ipolyra tervezett szivattyús-tározós erőmű tárolási kapacitásait, megfelelő kereskedelmi feltételek mellett.
„Már nagyon közel a megállapodás”
A miniszterelnökkel ellentétben Taraba azt állította, hogy
Bős ügyében a magyar féllel már „szinte mindenben megegyeztek”, és a „nagyon közeli jövőben” a nyilvánosság elé állnak a megállapodással. A részleteket azonban nem kívánta pontosítani. A formálódó megegyezést egy váláshoz hasonlította, ahol mindkét félnek engedni kell.
A Bősön megtermelt elektromos energia elosztásával kapcsolatban Taraba azt állította, hogy a hágai nemzetközi bíróság 1997-es ítélete értelmében Magyarország társtulajdonosa a vízerőműnek, és a megtermelt energia fele illetné meg ingyen. Valójában a nemzetközi bíróság nem állapított meg semmilyen konkrét százalékos arányt az árammegosztásra vonatkozóan, a kérdést a felek közötti további megegyezésre bízta.
A fele-fele arányú elosztás az eredeti, 1977-es magyar–csehszlovák szerződésben szerepelt, mely azonban a teljes közös mű, tehát a Bős–Nagymaros vízlépcsőrendszer megépítésével számolt. Mivel azonban Magyarország egyoldalúan felmondta a szerződést és nem teljesítette a saját részét (Nagymaros), a helyzet bonyolulttá vált. A hágai bíróság ugyan kimondta, hogy az 1977-es szerződés formailag érvényes, teljes mértékben azonban nem hajtható végre, és az energiaelosztás is máig a vitás pontok között szerepel.
A hírt bővítjük.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
