1812 szeptemberében Napóleon Moszkva elfoglalásával akarta megtörni I. Sándor cárt, ám kiürített várost és tűzvész várta. A Kreml felrobbantására vonatkozó kódolt parancsa és a Grande Armée pusztulása azóta is a történelem egyik legdrámaibb eseményei.
A császár megérkezik
1812. szeptember 14-én a Grande Armée délutáni napsütésben érte el Moszkva külvárosát. Napóleon dombra kapaszkodott, majd felkiáltott: „Végre itt van, itt az ideje!”. A Kreml felé indult pihenni és megírta titkos levelét, amelyben a város szívének felrobbantását rendelte el.
Sem I. Sándor cár, sem tábornokai nem jelentek meg, hogy kulcsot adjanak át. A 250 000 lakosból alig 15 000 maradt. A lakosság elrejtette vagy megsemmisítette a készleteket, nehogy a franciák kezére kerüljenek.
Napóleon június 24-én 615 000 katonával kelt át a Nyeman folyón. Itália, Egyiptom, Austerlitz, Jéna, Friedland dicsősége után Európa nagy része a kezében volt. Moszkva bevétele a végső diadalnak tűnt.
Húsz nemzet serege
Az óriási haderőben francia, olasz, lengyel, bajor, horvát, dán, holland, szász, svájci és más kontingensek szolgáltak – összesen húsz nemzet. A Nieman átkelése nyolc napig tartott; a fagy, az éhség és a betegségek miatt Moszkváig alig százezren jutottak el.
A cár visszavonult, mindent fölégetett. A falvak lakatlan romokká váltak, az élelem elpusztult. A városban koldusok és börtönből kiszabadított bűnözők gyújtottak tüzeket. „Moszkva titokzatos látvány ötszáz aranykupolával” – idézte fel Heinrich von Brandt.
Szeptember 15-én a császári gárda bevonult a falakon belülre, a hadsereg többi része kint táborozott. Napóleon a Kremlben aludt, és feleségének, Mária Lujzának írta: „A város akkora, mint Párizs, és minden megvan benne.”
A nagy tűzvész
Szeptember 16-án a város különböző pontjain egyszerre lobbantak fel a lángok. Fjodor Rosztopcsin kormányzó tönkretette a szivattyúkat, így a szélben a tüzet nem lehetett megfékezni. Napóleon hajnali négykor ébredt; a Kremlben nappali világosság volt. „Micsoda óriási látvány!” – mondta.
Október 20-án Napóleon Hugues-Bernard Marethez intézett kódolt levelében rendelkezett: „Október 22-én hajnali háromkor fel fogom robbantani a Kremlt.” Arról is írt, hogy Kaluga felé tart, majd Szmolenszken és Vityebszken át vonul vissza; lovasságának nincs nyerge, sok ló elhullik.
A császár október 19-én elhagyta Moszkvát; a várost Édouard Mortier marsallra bízta. Mortier 180 tonna lőport rejtett a kriptákba. A detonáció október 22-én 1.30-kor rázta meg a tájat, Napóleon 40 kilométerről hallotta. Az arzenál, egy torony és a Nyikolszkij-kapu megsemmisült, de a Kreml többi része fennmaradt.
Végzetes visszavonulás
A 615 000 katonából, aki átkelt a Nyemanon, kevesebb mint 100 000 érte el Moszkvát, és csupán néhány tízezer jutott vissza Franciaországba. A haldokló lovakat kibelezték melegedéshez, alvadt vért ittak, hogy ne haljanak szomjan, és a holtak csizmáját lerángatták. Robert Wilson brit tábornok „meztelenül haldoklókról, kannibálokról és tízezer ló csontvázáról” írt.
A kódolt parancs 2012-ben a párizsi Osenat aukción 10 000 eurós kikiáltási ár után 180 000 euróért kelt el Lord Lindsay, Crawford grófja gyűjteményéből. Ugyanitt Napóleon Szent Ilonán írt „Értekezése a vidéki erődítésről” című műve 300 000 eurót ért.
Napóleon ideiglenesen megcsonkította a Kremlt, de nem törte meg Oroszországot. A moszkvai tűzvész, a felrobbantott falak és a véráldozat örök mementója annak, hogy a háborúban a legnagyobb hadvezért is legyőzheti a végtelen tér, az emberi kitartás és a hideg.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
